Kicsit járjunk körbe egy olyan témát, ami rengeteg embernek feleslegesen megkeseríti az életét, ami beteggé tesz, elviszi az életerőt, a jó kedvet, a vitalitást. Egy olyan állandó emberi próbatétel ez, amit másokban azonnal észreveszünk, főleg, ha velünk csinálják a palávert, magunkban pedig nem igazán ismerjük fel, és ha valaki felhívja rá a figyelmünket, akkor pedig baromi jó magyarázatokat találunk az igazságunk hangoztatására.
Ha időben felismernénk a helyzetben a feladatot (az egyénit!), és egyszerűen egy nagy levegővel átlépnénk az egészen, az életünk szabadabb és vidámabb, a kapcsolataink békésebbek és kedvesebbek, a közérzetünk pedig energiával, egészséggel, vitalitással telibb lenne. Viszont ezek eléréséhez nagyon ébernek kellene lenni, tele hittel, bizalommal, megértéssel a másik és önmagunk felé… de feladat, életre szóló, ezért a kísértés állandó és hatalmas, mint Macinak nyaralni egy méhészetben.
Ez a kényes téma pedig a másik ember felé állított sok-sok idióta elvárás, hogy például mit kellene tennie 1-1 helyzetben… milyen balfék, béna, bamba, hogy nem azt, úgy, akkor csinálja… Vagy, hogy kellene kinéznie… ronda, vézna, kövér, nem ad magára… Hogyan beszél… hallja egyáltalán, amit, ahogy mond? Most meg mit mosolyog, nevet, örül… milyen komolytalan… idétlen… rátarti… stb.
Nem is figyeled, de a gondolataiddal rengeteg ítélet születik meg Benned egy másik ember személyével kapcsolatban. Szóval a téma most az elvárás, az azt követő ítélkezés és a már szenvedést okozó, törvényszerűen ezeket követő csalódás. Oda és vissza is, mert, ahogy bennünk ott van, felénk is jön. Kinek melyik, hogyan, milyen formában, arányban, mértékben, helyzetben. Végtelen variáció.
A kifordított repülős zacsi, amikor bennünket maszatolnak össze vele, az a felénk oldal, amikor ezeknek a csámpás, tőlünk teljesen távol álló, hozzánk nem is illő követelményeknek akarunk megfelelni. Nincs hozzá képességünk, adottságunk, vagy egyszerűen kedvünk. Sőt, ami elég sok esetben előfordul, hogy amit tennünk kellene, nem fér bele az erkölcsi mércénk legalsó szintjébe sem, és jön a stressz, hogy ezt mi módon lehetne közölni. Előzetesen elárulom, így: KÖSZI, NEM.
És az eredmény? A fejünk feletti ítéletekre kialakul egy kisebbségi érzés, oda az önbizalom… A másik elvárásának nem teljesítése, számára csalódás, amit persze közöl is valamilyen formában… dunnyog, sértődik, haragszik, bennünk pedig kialakul egy szégyenérzet, lelki trauma, stressz az érzelmi zsarolás eredményeként. A legszebb egy ilyenben, amikor nem is tudjuk, hogy mit is szeretne a másik, csak várja, mert nekünk biza ismerni kellene, hogy neki mire van szüksége, de nem mondja, tesztel, hogy mennyire figyeled, szereted, törődsz vele… Az agyam égnek áll és megy utána az összes hajam ilyenkor. Ember beszélj!!! Ne elvárj, kérj!!! Aztán, ha tudom, megteszem, ha meg nem, fogadd el.
A helyzet, hogy alapból nem tettünk semmi rosszat, egyszerűen nem azt csináltuk, amit a másik akart, gondolt, képzelt, vagy nem olyanok vagyunk, amilyennek Ő elfogadna bennünket. Elárulok valamit, amit megfigyeltem, és ami segített, hogy most már ne cuccoljam magammal a másik elvárásait, ha nem szeretném. Ez pedig az, hogy amikor megpróbáltam megfelelni valakinek, soha nem tudtam eleget tenni. Mindig volt valami, ami miatt nem volt jó a végeredmény. Nem volt semmi elég, amíg én nem mondtam, hogy de, ez elég, csinálom, amire képes vagyok, nem érdekel az, amit várnak. Már elég a tudat, hogy ennyit tudok, ezt viszont maximálisan kihozom magamból. Ja, hogy ez neki kevés? Akkor tegye hozzá, ami hiányzik, mert bennem nincs több. És tudod mi volt a csoda? Hogy egyrészt innentől nyugodtan aludtam, másrészt pedig hírtelen még sok is volt, amit adtam. Ki érti ezt? Próbáld ki, nálad is ez lesz!
Az elvárásnál nem a minőség számít, hanem az állandó nyomás alatt tartás, az, hogy érezze az irányító, hogy ezt a pozíciót meg tudja tartani. A Te igyekezeted ad neki erőt, téged meg csodásan lecuppant a folyamat. Testileg, lelkileg, szellemileg.
Mondok egy példát a saját életemből, ami végtelen egyszerű, de így értettem meg teljesen ezt az egészet anno. Van egy nagyon tipp-topp, állandóan csinos, mindig makulátlan külsejű hölgy az életemben. Igazi Női példakép. Régebben igyekeztem minden találkozásunkkor megfelelni neki, egyszerűen a személyiségével tudattalanul ezt hozza ki az emberből. Persze nem sikerült, mert minden egyes alkalommal megjegyzett valamit a külsőmön. Megigazította a ruhámat, hajamat, észrevett egy láthatatlan foltot valahol a hátam közepén, úgymond beszólt egyet, teljes jószándékból. Ismered az érzést, amikor már előre tudod, hogy valamit meg fog jegyezni, de fogalmad sincs mit, várod, hogy na ma mit talál? Te meg izgulsz, hogy jajj nehogy legyen valami? Biztos lesz!
Aztán egyszer csak úgy összefutottunk. Én hoztam a laza, kócos, munka után kicsit szétesett figurát, „teleaggyal” ballagtam hazafelé, Ő tipp-topp, mint mindig, erre átölel, végignéz rajtam és azt mondja: Milyen nyugodt vagy, hogy csinálod? Ott leesett rögtön. Úgy, hogy nem akarok megfelelni, teszek rá így fáradtan, hogy ki mit szól, azzal foglalkozok, hogy pihenhessek végre. Persze nem mondtam, de megértettem, hogy amikor neki vagyok valamilyen, akkor nem magam vagyok, nem is lehetek úgy jó. Amikor magam vagyok, aki éppen ott, abban a pillanatban az, aki, akkor senki nem fog kivetnivalót találni bennem. Ha meg nem tetszik valakinek valami? A válasz adja magát…Nem tudok más lenni abban a pillanatban, de egyikben sem.
A lényeg, ha meg akarsz felelni, nem tudsz, ha nem akarsz, akkor meg fogsz.
Azért van még ebben a témában kicsit több dolog, ez így szép és jó, de meg is kell csinálni, na és az már nehezebb. Meg ugye ott van hátul a kötelezettség, a szeretteink, azok, akikért felelősséggel tartozunk, vagy fordítva.
Segítségként pár kapaszkodó.
Ha magaddal kezded, egy idő után a környezeted átveszi a Te hozzáállásodat, azaz, ha Te egyre kevesebbet vársz el, Tőled is kevesebbet fognak. Ez egészen odáig fokozható, hogy csak azoknak lesznek feléd elvárásai, akik felé neked is van.
Aztán, ha a másiknak nem tetszik valami, azzal nincs dolgod. Ha a 100-ast kihoztad magadból, onnan nincs tovább, nyugodt lehetsz, a Te dolgod véget ért, a többit neki kell megoldania, Te ennyit bírsz.
Vannak olyan emberek az életünkben, akinek a kedvében szeretnénk járni, mert szeretjük őket, érzünk, odaadunk. Más tészta, ez nem túrós. Ez mézes, lekváros, tejfölös, mert azt rakunk rá, amit akarunk, a másik kedvében járunk, mert jó látni, ha mosolyog, boldog, szeretve érzi magát, de másnak lenni, mint amik vagyunk, velük szemben sem tudunk. Egy párkapcsolatban talán nem is az a lényeg, hogy mit akarunk kapni, hanem, hogy mit tudunk adni önszántunkból, csak úgy, mert jól esik, mellette pedig nem elvárjuk az elképzeléseinket, hanem befogadjuk, amit a másik ad nekünk, szintén magától, értünk, legtisztább szíve szerint.
A következő pont, hogy van az ítélet és van a vélemény. A kettő nem ugyanaz. Vélemény mindig van, és mindenkinek van, nincs is ezzel semmi probléma, hisz az ember gondolkozik, magához igazít, stílusa van, de elvárni a világtól, hogy olyanná váljon, amilyen a saját meglátás, ízlés, elképzelés? De unalmas lenne mindenhol ugyanazt látni…
Mi lehet a különbség vélemény és pálcatörés között? Mind a kettő belőled ered, a Te személyiséged, a megélt tapasztalataid, vagy tanult dolgaid az alapjai. Például a sörnek van egy jellegzetes íze. Az egyik ember szereti, a másik nem. Ízlés dolga, mindenkinek meg van a véleménye róla. Ilyen, vagy olyan. De amikor az az ember, aki lenyelni nem tudja, fintorogva, utálkozva már nem csak kopasz véleményt, hanem érzelmekkel társított megvetést is közvetít a sörivók felé, az már az ítélkezés határait súrolja. A különbség az érzelem. A vélemény mögött nincs, az közömbös tud maradni, az ítélkezésben több az érzelem, mint a tapasztalat. A lényeg, hogy nem kell egyetérteni, de had legyen már mindenkinek szabad döntési joga, hogy mit tesz, mit nem tesz, sör, nem sör…
Ja, hogy Te jobban tudod, a másiknak mire van szüksége, hogy lenne boldog, mert a bor finomabb, egészségesebb, és azt kellene innia? Ráadásul fröccsben, mert úgy az igazi? Na és ehhez mit szól a másik? Megkérdezted? Mit szólnál Te, ha valaki másra akarna kényszeríteni, mint amit szeretsz?
Ha csak annyit elérsz magaddal, hogy figyelsz azokra a gondolataidra, amelyek ítéletet hirdetnek mások felett, már az is hatalmas eredmény lesz. Ha mégis megindulna az ítéleted, de félúton észreveszed, akkor kérdezd meg magadtól abban a pillanatban, hogy miért is zavar ez engem? Hisz tisztelem és szeretem a másikat annyira, hogy elfogadom a személyét, ezáltal a döntését, és ha már ki akar jönni valami, akkor megállok a véleménynyilvánításnál, de Ő úgy csinálja, ahogy jónak látja, nem az én dolgom… van nekem elég, amivel foglalkozhatok. Törődök a saját dolgaimmal. Hurrá, megérkeztél.
A másik oldalról pedig, amikor teszel az elvárásokra felszabadítod a lelked egy olyan nyomás alól, amit feleslegesen veszel magadra talán azért, hogy szeressenek, tiszteljenek, felnézzenek rád. A rossz hír, hogy megfeleléssel nem fognak, sőt még mélyebbre kerülhetsz, a jó hír pedig, hogy egyetlen döntéssel megint járhatod azt az utat, amire születtél. Ugyanis ott a helyed, nem a másik útján, mert ott kibicsaklik a bokád, elfogy az erőd, kimerült leszel. A másik útja nem a Te méreted. Nem jól áll, szűk, bő, máshol a varrás.
Milyen béke lenne a világban, ha mindenki magával, a saját dolgával, a képességéhez tökéletesen hozzáigazított feladataival foglalkozna… Mindenki tisztelné a másikban rejlő erőt, a különbözőségeket, ezzel a másik embert úgy, ahogy létezik minden döntésével együtt… Nem hasonlítgatna, vagy próbálna másokat önmagához lehúzni, olyan dolgokkal zsarolni, amire nem képesek, mert nem erre születtek, nincs hozzá adottságuk, nem akarják, nincs kedvük, vagy egyszerűen tesznek rá a létra legtetejéről… De szép is lenne, ha mindenki a maga dolgával törődne, de azt nagyon. Kezd magaddal, mutass példát, legyél szabad és mások is követni fognak, mert látják, hogy jól vagy saját magaddal.
Így Legyen!
Garbóczi Tünde
Még valami…
Közeledik az idei év harmadik 10 milliószoros napja.
2016.07.08-án, pénteken, újra csillagok, csillagképek, égi rendszerek állnak össze megfelelő minőségben az emberi teremtés segítésére. Különleges nap közeledik, és ha tudatos vagy, ha hiszel a saját erődben, gondolati energiáidban, a Mikulásban, érdemes kihasználni ezt az együttállást.
Kaposváron előző este meditációt tartok az Inkubátorházban.
Ha hívást érzel és jönnél… ha teremtenél és tennél… ha pihennél és megnyugodnál… ha gyógyulnál és töltődnél… ha voltál már, ha nem, várlak szeretettel 2016.07.07.-én, csütörtökön, 18:00 órakor ezen a programon.
Díj : 1800,- Ft / fő. Cím: Kaposvár, Ond Vezér u. 1.
Köszönöm, hogy meghallgattál!
Mélységes hálával és szeretettel:
Garbóczi Tünde
www.garboczitunde.hu
Törődj a magad dolgával!
