Kedves Földi Angyal!

Újra itt vagyok, és így az elején bemelegítés képpen egy rövid üzenetet szeretnék Neked átadni, megkönnyítve ezeket a napokat, valamint egy kéréssel fordulnék Feléd… de erről majd a legvégén.


Ami most zajlik körülöttünk szinte globális szinten, különböző mértékben, tudatosan, tudattalanul, az talán az egyik legnehezebb feladatunk. Nem egyéni, hanem emberi feladat. Életre, generációkra, emberiségre lebontva. A paradicsomig vissza tudunk menni érte, de most csak nézzük ezt a két hónapot.
Ez pedig az a téma, amivel lépten-nyomon lehet találkozni, 10 motivációs üzenetből 7-ben benne van, de burkoltan a maradék is tartalmazza. Van aki legyint rá, van aki felmászik a falra tőle… Ez pedig nem más, mint az engedd el és megkapod. Bakker, hogy én ezt hogy utáltam, a hajam égnek állt, mikor meghallottam ezt a szöveget. közhelynek tűnik, lehet, hogy azokban a szitukban, ahol eléggé elfárad már a mondanivalója, az is, de attól még ez hatalmas Igazság, bent van a Bibliában, az pedig nem közhely…
Egy Isteni jó tanács nem értéséhez hasonlítanám azt a helyzetet, amikor ez borsot tör az orrunk alá. „Kérd és megadatik” ugyanaz, mint az Engedd el és megkapod.
Amivel találkozhatsz ebben az időszakban (június-július), ezzel kapcsolatban, annyi, hogy minél jobban akarsz valamit, minél jobban kűzdesz, az távolodik tőled, úszik el jó messzire, és ha valamiről el tudod terelni az energiáidat, gondolataidat, ha hátat fordítasz neki és abba hagyod az állandó cselekvés kényszert, akkor egyszer csak ott lesz valamilyen formában.
Amikor persze nagyon szeretnénk valamit, másra sem tudunk gondolni, állandóan ott túrázik az agyban, tele rakjuk egy csomó felesleges dologgal, elképzelésekkel, sóvárgással, egyre nagyobb feszültséggel a türelmetlenségből kifolyólag… csóri vágy, cél, akarat meg azt sem tudja, hogy most mi a franc van? „Kérsz, vagy nem kérsz? Engedsz létrejönni, vagy állandóan turbóba rakod a tervet?” Olyan, mint amikor felrakod a húslevest és nem hagyod békén. Kevered, kavarod, mindig benned a késztetés, hogy még valamit kell hozzá tenni, ez így nem lesz jó, aztán az eredmény egy zavaros, össze vissza ízű lötty lesz. Ha csak simán összerakod a hozzávalókat megfelelő mértékben, időben, és engeded, hogy azok kifőjék magukból, amit tudnak, akkor egy csodás táplálék lesz a végén. Na, valahogy így. Megvalósulna, amit szeretnél szinte magától, de amint sínre tudna állni, már nincs előtte, hogy mivé is kellene válnia? Leblokkol, vagy ami még rosszabb azt mondja, na ne szórakozz velem, állítsd le magad, nekem nem sürgős meg várom, amíg lehiggadsz és feladod, átadod, lemondasz a cselekvésről, gondolkodásról…
Szóval a bibliai idézetet és a sokat csattogtatott hajmeresztő mondatot összeolvasztva kijön, a Kérd (ez a Te dolgod), Engedd el (ez is a Tiéd), Megadatik (itt a kulcs, hogy ez nem a Tiéd – hiszen amit adnak, azt adják… nem elvenni kell), Megkapod (ez meg ugye maga az eredmény).
Amit most fel kellene ismerni, megérteni, befogadni csupán annyi, hogy vannak dolgok, amiért nem tudsz tenni semmit, ha megfeszülsz akkor sem, abba bele kellene lazulni, hogy ha Te nem, akkor majd a dolog, a körülmények, vagy az isten tudja, hogy mi életre kel, és elvégzi a megvalósítást.
Hatalmas emberi feladat, mert ha jobban belegondolsz, arról van szó, hogy van, amikor az Élet nélküled jobban működik, mint Veled. Oppá-oppá. Kemény dió ráébredni, hogy még a saját dolgaid sincsenek a kezedbe, sőt, nem állna meg semmi, ha egy ufó pár évre elvinne kivizsgálni.
Naponta találkozhatsz ezekkel a szitukkal mostanában. Minél lazább vagy, ezáltal befogadóbb az agyadon kívül lévő (számodra) alternatív megoldásokkal, annál egyszerűbb lesz az életed. Akarj, azt megkaptad, legyenek céljaid, ez is a génekben, hisz az Élet értelme az értelmes életen kívül a fejlődés, ami ugyanaz lehet. Viszont tudd, hogy ezeken túl nem biztos, hogy minden lépés a kezedben, foglalkozz eggyel, ha megy, jöhet a következő, ha akadály van, lazíts, uszikázz az árral és figyeld a pillanatot, hogy mikor kapod vissza újra a stafétabotot az élettől.
Nem tudom, hogy így van-e, de az én agyamban az elengedés megegyezik a dolgok tökéletességének az elfogadásával, hogy minden úgy jó, ahogy van, minden és mindenki az adott pillanatban úgy tökéletes, és nem akarom még jobban elrontani, ezért kihúzom magam belőle, vagyis elengedem. Tudomás, hogy létezik, az utána is bennem van, de nem azzal foglalkozom, hanem azzal, ahol a lehetőség adva van.
Lefordítva, ha el akarsz engedni valamit, először elfogadnod kellene, és utána már menni fog. Sőt már meg is oldottad.
Szép feladat erre az időszakra, szinte naponta borsot törhet 1-1 helyzet az orrod alá, hogy tanuld meg, mert az év második felében jön a jutalma… Hajrá és persze hajrá magyarok!

És akkor a kérés: Ha már Majom év, ami ugye a változás, a jóból jobbat ideje, kicsit változtatni szeretnék az üzeneteken. Talán elfáradt, lejárt az eddigi út, és új erő kellene bele.
Sokat gondolkoztam, hogy mit, hogyan, és egy dolog mindig felmerült válaszként. Eddig önkényesen arról a területről írtam Neked, amelyik épp eszembe jutott, amelyikről azt gondoltam, hogy sok embert érint. Próbáltam olyan gondolatokat beletenni, amiből bárki, aki elé kerül, meríteni tud erőt, energiát, ötletet. Ezt szeretném egy kicsit kitágítani és egyben mélyíteni is a segítségeddel.
A kérésem annyi, hogyha van olyan problémád, konkrét élethelyzeted, amit nehezen élsz meg, ami ahányszor eszedbe jut, kétségbe esést, stresszt, vagy akár pánikot okoz, kérlek, ha szeretnéd egy kicsit mélyebben megérteni, írd meg nekem pár mondatban, akár csak címszavakban a helyzetedet, ha szeretnéd, hogy a jelen időszak energiáit ráültetve az üzeneteken keresztül írjak róla név nélkül, csak példaként megemlítve. Az élet nagy mestere a kacifántos történeteknek, mi lenne a annál jobb, mint hogy valódi, megtörtént eseteket használjunk az üzenetekhez.
Nem személyes tanácsot adok majd Neked, hanem természetesen név nélkül, csak egy kapaszkodónak használnám a történetedet, viszont Neked adhatna egy másfajta szemszöget a fény felé, nekem pedig egyszerűen segítséget nyújtana, hogy mi az, amiről szívesen hallanál.
Abban is biztos vagyok, mint ahogy eddig is ez beigazolódott, hogy a Te történeted ilyen módon való kielemzése másnak is nagy segítséget nyújt… mert aki olvas valamit – bármit – abban neki üzenet van.
Hálásan köszönöm a bizalmadat, az idődet, a szeretetedet!
És még egy fontos dolog: csak akkor írj, ha a szívedből érzed… És, hogy honnan tudod, hogy onnan jön a késztetés? Minél többet alszol egy döntésre, és az annál erősebben visszatér a gondolataidba nap, mint nap… akkor nagyon nem tudsz mellé nyúlni.

Köszönöm, hogy meghallgattál!

Mélységes Szeretettel, Hálával és Köszönettel:
Garbóczi Tünde
www.garboczitunde.hu