A flört eredete és történelme

A flört szó eredete ismeretlen. Az Oxford angol szótárban (elsô kiadás) olyan hangutánzó szavakkal hozzák összefüggésbe, mint a suhanás és csettintés, hangsúlyozva a komolyság hiányát; másfelôl a régi francia conter fleurette-nek tulajdonítják, aminek jelentése â??csábítani (próbálni)â? virágszirmok elejtésével, vagyis â??édes kis semmiségekrôl beszélniâ?.


 



Habár régimódi, ez a kifejezés még most is használatos a franciában, gyakran gúnyosan, de a franciás flörtölni szó az idôk során angolossá vált.



A II. világháború alatt, Margaret Mead antropológus Britanniában dolgozott a brit Ministry of Information-nek és késôbb a U.S. Office of War Information-nek, beszédeket kézbesített és cikkeket írt, hogy segítsen jobban megérteni az amerikai katonáknak a brit polgárokat, és fordítva. Megfigyelte, hogy a flörtölés az amerikai katonák és a brit nôk között egy minta a félreértésekre vonatkozólag, és feltételezte, hogy melyik a kezdeményezô. Írt az amerikaiakról, „A fiú megtanulja, hogyan legyen elôzékeny és bízzon meg a lányban, s hogyan utasítsa vissza akárhányszor nem odaillô érzelmi állapot jelentkezik pár között”, és ezzel ellentétesen a briteknek, ahol „a lányt arra nevelték, hogy legyen egy kicsit hûvös…amit a fiúk megtanulnak figyelembe venni”.



 



Ennek eredménye lett például, hogy a brit nôk az amerikai katonák társaságát intimebbnek vagy komolyabbnak értelmezték, mint amit valójában a férfi tervezett.



Paul Watzlawick kommunikációs szakember használta ezt a szituációt, ahol „az amerikai katonák és a brit lányok azzal vádolták egymást, hogy a másik szexuálisan tapintatlan”, példaként arra, hogy milyen különbségek vannak a „központozásban” az emberek közötti kommunikációban. ô írta azt az udvarlást mindkét kultúrában, mely körülbelül 30 lépést tartalmaz az „elsô szemkontaktustól a végsô beteljesülésig”, de a lépések sorrendje különbözô volt. Például, a csókolózás az amerikai mintában lehet egy korai lépés, de az angolban egy viszonylag intim cselekvés.



 



A japán kurtizánoknak más módjuk volt a flörtölésre, kihangsúlyozva a nonverbális kapcsolatokat az ajkak eltakarásával, és a szemek mutatásával, amit sokszor ábrázolt a Shunga mûvészet, a legnépszerûbb nyomtatott média abban az idôben, egészen a késô 19. századik.



 











 



A legyezô szót széles körben használták mint a kommunikáció jelentését, és emiatt a flörtölés egy módja a 16. századból továbbfejlôdött az európai társadalmakban, fôképp Angliában és Spanyolországban. Az egész jel nyelv a legyezô használatával fejlôdött, és még az etikett könyvek és magazinok is publikálták. A legyezô használata nem kizárólag nôk számára volt lehetséges, férfiak is hordtak legyezôt, és megtanulták hogyan közvetítsenek üzeneteket velük. Például a legyezôt a szíved mellett tartani azt jelenti ’Szeretlek’, míg a legyezôt szélesre nyitni azt, hogy ’Várj rám”.



 



Spanyolországban, ahol a legyezô („abanicos”) használata még most is nagyon népszerû, a nôk arra használják, hogy udvarlókkal vagy jövendôbeli udvarlókkal kommunikáljanak, anélkül, hogy a családjuk vagy kísérôjük rájönne. Ez a használat nagyon népszerû volt a 19. században, és a 20. század elején.