Miért jön a boldog pillanatok után sokszor a legnagyobb szívás? Mi ez a hullámvasút benned, amit egyszer baromira élvezel, máskor pedig legszívesebben hibernálnád magad, míg véget nem ér... és hogyan tudod a csodás adrenalin töltés és a hányinger között megtalálni a teljes egyensúlyt?
Régebben sokszor voltam olyan érzelmi hullámzásban, amit nem tudtam kezelni. Napról napra másik lábbal ébredtem, sőt voltak olyan napok, amikor óránként változott a hangulatom, már én sem tudtam követni, hogy most akkor mi a rosseb? Reggel felkeltem, minden dobostorta tejszínhabbal, aztán már az ebéd egy odakozmált félelem, harag, indulat volt. Nem értettem, nem tudtam kezelni, a belső vihar-napsütés dobált ide-oda. Az érzelmeim használtak, megnehezítették az életemet. Ismerős Neked is?
Aztán jött egy elhatározás, hogy ez így nem mehet, ennek egészséges módon véget vetek. Nem elnyomom, vagy nem veszek tudomást kellemes-kellemetlenről, hanem megtanulom, hogy lehet a kettő közötti egyensúlyt megtalálni, és meg is tartani.
Mostanra sikerült, bár az érzelmi világomhoz képest elég kezdő vagyok, és nagyon ritkán kibillent még 1-2 helyzet, 1-2 ember, viszont az erőt vesztő ingadozások megszűntek. Egyszerű dolgot tettem, a boldogságot elraktároztam arra az időre, amikor jött az érzés, hogy most aztán nincs minek örülni. Úgy csináltam, hogy a megélt örömöt nem kifelé mutattam, vagy a világ felé irányítottam, hanem először hálát adtam az ajándékért, amit megélhetek, és megőriztem belül, nem kürtöltem szét a világban, csendesen, magamban „boldogságoskodtam”.
Azt vettem észre ezzel, hogy az az életerő, energia, jó érzés, bármi, amit okoz egy nagyon kellemes helyzet, belül marad, és úgy működik, mint egy kiapadhatatlan forrás... folyamatosan tölt. Amikor pedig jött egy indulat, helyzet, ember, ami/aki addig kedvemet vette, egyszerűen magától elveszett ebben a forrásban. Nem akartam elnyomni – ez fontos – teret adtam annak is, de nem talált fogódzkodót, mert még volt tartalék az örömből.
Az elején nem volt egyszerű, sok figyelem, alázat és ráérzés kellett, hogy mit kezdjek a kicsattanó és szinte rögtön elszálló boldogság érzésével, de türelemmel, hittel, lassanként egyre jobban ment.
Szóval, ha Te is ebben a cipőben járkálsz jelenleg, akkor fogd meg azt magadban, ami örömmel tölt el, és csak legyél benne egyedül. Telítsd el a sejtjeidben, a szívedben, hagyd, hogy átjárjon, hisz a Tiéd, belőled ered, csak Te tudsz vele mit kezdeni. Senki nem tud úgy örülni a boldogságodnak, mint saját magad! Persze vannak olyanok, akik Veled tudnak örülni, de úgy és azt érezni, mint Te... senki a Földön, bármennyire is fáj.
Ha meg tudod állni, hogy belül élvezd ki teljesen, kifelé pedig egy nyugodt mosolyt sugározz, amiben ott a béke, a szeretet, a hála, akkor rövid időn belül menni fog, és megtalálod azt a középutat, amiben nem az érzéseid dobálóznak veled, hanem Te használod fel azok erejét. Elteszed nehezebb időkre ami a kellemesben generálódik... mintha a nyári meleget elraknád télire, és mindig ugyanolyan hőmérséklet lenne. Hányszor gondoltál erre a nyáron? Itt az alkalom, hogy megtedd a belső melegséggel.
A legnagyobb ajándéka pedig, ha alkalmazod ezt a technikát, hogy azt az energiát, amit nyersz általa nem csak a harmónia megőrzésére, hanem bármire fel tudod használni, amihez kedved tartja. Életre kel a kreativitás, az intuíció, a tettvágy, utoléred magad, egyik dolog húzza a másikat, mert aktiválódik egy soha nem szűnő forrás, ami csak nyomja magából az élethez való fényt, harmóniát, szeretetet.
Garbóczi Tünde
www.garboczitunde.hu
A Jelen pillanat aktuális üzenetei
