A karma

Ebben az aspektusban egy állandó körforgásban élünk, melyben nincsenek véletlen gondolatok, vagy érzelmek, cselekedetek, minden, a múltunkból ered, és befolyásolja jövônket.(ok-okozati... összefüggésen alapul). Az ember minden létrehozott gondolata megjelenik saját belsô világában, ha ez jó, az ember belsô jellemét építi, és lesz az alapja fundamentuma, az életének.


 



A negatív gondolatok ugyanilyen erôsek, csak azok olyan romboló erôt képviselnek, amellyel az ember az elkövetkezendô eseményekben kénytelen lesz szembe nézni, és viselni.Az ember saját belsô életének, gondolatainak megváltoztatásával, cselekedeteinek tudatosabbá tételével, figyelemmel, és türelemmel sikeresen dolgozhat a karma javításán mindegyik életében. Minden tett, sôt minden gondolat hallhatatlan és kitörölhetetlen. Minden tett és gondolat csak arra vár, hogy egy ellentétes gondolat vagy tett bekövetkezzék, mert csak így jöhet létre a harmónia az életünkben.



 



A karma törvénye azt követeli az embertôl, hogy tetteiért, gondolataiért és sorsáért viselje és vállalja a teljes felelôsséget. Sajnos a mai ember ezt nem akarja, vagy nem tudja megtenni. Minden rossz gondolattal, tettel magunk ellen vétünk, és nem az ellenünk vétkezôknek. Ha az ember ôszinte önmagával, ami a legnehezebb számára , csak akkor jön rá a dolgok értelmére, és arra, hogy mi miért történik vele.



A sors megvesztegethetetlen, és mindenkihez egyformán igazságos. Mindig gondoskodik arról, hogy az ember azt tanulja meg, ami számára fontos (általában azt, amit a legkevésbé akar elfogadni). Egyre több és újabb lehetôséget nyújt, hogy felfogja és kijavítsa az (akár a jelenlegi, akár valamelyik elôzô életben) elkövetett hibákat. Ez csak azért történik, mert így próbálnak szabadulni a felelôsség alól. Aki viszont a dolgok értelmét keresi, az elôször a bûnbe ütközik; ha a bûnt elfogadja létezô dolognak, akkor megmutatkozik a dolgok valódi értelme 



A sorsunkat nap mint ,nap mi magunk írjuk meg. Minden új élet új esély számunkra, ami elôbbre jutásunk vagy éppen visszaesésünk lehetôségét kínálja. Akit tudatlansága az ok és okozat ,hálójában fogva tart, az onnan csak akkor szabadul, ha a szeretetben talál tudásra. 



 



A karma az ok- és az okozat törvénye, mely szerint minden cselekedetünk, megnyilvánulásunk egy annak megfelelô következménnyel jár, vagy úgy is mondhatnánk, hogy minden, ami történik az már valaminek a következménye… Minden ok okozatot szül, és minden okozat egy okból ered… és így jön létre az ok- és okozat összefüggéseinek végtelen, mindenre kiterjedô hálózata.



 



De mit is jelent ez pontosan, és miért is alakult ki ez az „ellenôrzô szerep” Univerzumunkban?



A válasz az Univerzum végtelenségében és hatalmasságában rejlik. Az Univerzumban az ok- és okozat folyamata leírja, hogyan vész el az egyensúly, és hogyan nyerhetô az vissza. Minden az egyensúlyról szól! Amit Ti karmának neveztek, az nem más, mint egy hosszú, számos életen át tartó folyamat, mely által megtanulhatjátok kik is vagytok valójában. Megtanultok hibázni, majd megtanuljátok vállalni hibáitok következményeit, és így megtanuljátok, mit is jelent a fény, a szeretet, mely által feloldozást nyerhetsz… Egy folyamat, melynek végén visszanyered elvesztett egyensúlyodat.



Á



rtatlannak, és tökéletesnek születtél, a lehetô legnagyobb egyensúlyban… de Ti szabad akaratotokkal megbontottátok ezt az egyensúlyt. Nem csak magatokban, hanem egymás között is. Az emberi tévedések és a helytelen hozzáállások sorozata tovább került a jövô generációihoz. Majd elfelejtettétek, mit is jelent a tiszta szeretet, elfelejtettétek honnan is származtok… A karma törvénye a visszatérést szolgálja, visszatérést a Forrásba, az Egyensúlyba. Ezért nem szabad a megpróbáltatásokat büntetésnek venned, inkább egy szent folyamatnak, hiszen minden egyes lépéssel közelebb kerültsz a célhoz…



 











 



A Forrásban élô központi Szív megérzi, hogy a dolgok helyesen mûködnek-e vagy sem! Így a felelôsség alól nem tudsz kibújni. Tetteidért le kell rónod tartozásaidat, hiszen ahányszor a szeretet ellen vétettél, mindannyiszor kibillent az egyensúly mérlege. Ezek a Te hibáid, így csakis Te tudod visszabillenteni a mérleg fokát. De ne csüggedj, hisz mindannyiszor, mikor a szeretetet választod, törlesztesz adóságodból. Bármilyen helyzet is kerüljön elébed, Te mindig csak a szeretetre gondolj! Aki Te vagy! Tudom, néha nagyon nehéz lesz Neked, de ilyenkor csak gondolj Rám. Én, átkarollak és megmutatom a helyes irányt. Élj alázattal minden iránt, hiszen a szeretet alázatos, s a fájdalomra szeretettel válaszol. Legyen a Te válaszod is a szeretet az évszázados fájdalmakra, és szolgáld alázattal az Életet. Így visszanyerheted egyensúlyod önmagaddal, majd a világgal



Lásd, az ok- és okozat törvénye nem ellened van, hanem érted! Azt szolgálja, hogy visszatérj a Te igazi önvalódhoz, az legyél, aki vagy.



 



Szeretet! 



Tehát, ha egyszer az egyensúly megbomlott, vissza kell azt nyerni. Ez a karma! De a teljesség visszaállítására nem csak az az egyetlen megoldás, hogy újra járd az ok- és okozat körkörös útjait, megtanulva minden egyes hibád tanulságait. Van egy másik út is, egy ennél magasztosabb, emelkedettebb út. Mikor teljes valódat átadod egy magasabb hatalomnak, amikor lényedet átadod a fénynek, a szeretetnek. Amikor a szeretet, és fény által meglátsz minden hibát. Mindez képes lesz feloldozni Téged, hiszen szívedben nem marad több kétely… nem akarsz már semmi mást, csak szeretetet… nem akarsz semmi mást, csak szeretni és szeretve lenni… amikor már embertársaid kicsinyes megnyilatkozásai szívedben nem váltanak ki mást, csak szeretetet, hiszen nincs is ott már más, csak a szeretet… s szíved visszanyeri méltó helyét testedben és lelkedben. 



Alázattal, és szeretettel magasabbra lehet jutni. Ennek a kulcsát pedig Istentôl kaphatod meg. Amint visszatérsz Forrásodhoz, újra felfedezve a kettôtök közötti örök kapcsolatot, és a szeretet vágyával szívedben - feloldozást nyersz. ô törölni fogja adóságodat egy magasabb szintû szeretet, alázat és összhang által. 



 



Azért ne feltételezzünk az ok-okozat törvényében semmi gonosz szándékot, vagy büntetést! A karma leginkább egy töltés, aminek ki kell sülnie. Úgy fog kisülni, ahogy a jellege megkívánja. Ennél fogva tehát rossz az a kérdés: "Miért ver engem az Isten?" Ne gondoljuk, hogy az égiek olyan szigorúak, és minden lépésünkre csapdák várnak, valamint próbatételekkel nehezítik a tapasztalatlan lelkek életét. Inkább az ellenkezõje érvényesül! Minden módszer a megóvásra, segítésre, figyelmeztetésre, és a védelem biztosítására irányul. Hiszen a Karma Törvénye mellett a Könyörület Törvénye is mûködik. Minden emberi lét közvetlen célja a szellemi, értelmi és fizikai fejlõdés a tökéletes ember állapotáig, és az, hogy szellemi vezetésben töltsön be magas tisztségeket a nemzetek, bolygók vagy naprendszerek életében. Ezért valamennyi élete gyakorlás és elõkészület a jövõben elfoglalandó tisztségekre.



A karma törvénye szerint (amit más kifejezéssel energia megmaradás törvényének is ismerünk) semmilyen erõ soha nem veszhet el megfelelõ hatása következtében. Létre kell hoznia a megfelelõ és teljes hatást, így addig, amíg erre alkalom nem adódik, megmarad felhalmozott energiaként. Azt a helyzetet, amelyben percrõl-percre találjuk magunkat, az igazságosság szigorú törvénye határozza meg, és soha sem függ a véletlentõl. A "véletlen" a tudatlanság által létrehozott fogalom, a bölcs ember szótárában ez a szó nem ismert. Életünkben nincsenek véletlenek, mindennek megvan az oka, minden gondolatunk, minden érzésünk és tettünk a múltunkból ered, és hatással van a jövõnkre. Amíg a múltunk és jövõnk rejtve van elõttünk, addig úgy nézünk az életre, mint valami megfejthetetlen rejtélyre, nem is gyanítva azt, hogy mi magunk hoztuk létre jelenünket, a jelenségek pedig ennek megfelelõen mintha az ismeretlenség mélyébõl érnének el minket, véletlenszerûen alakítva életünket.



A sorsunkat mi magunk alakítjuk olyanná, amilyen. Sorsnak tulajdonképpen életünk jelenségeit nevezzük, vagy esetleg véletlennek és csodának is hívjuk, bár ezek a szavak semmit nem magyaráznak meg. Az isteni igazságosság hatalmas törvénye folytán minden ember teljesen a saját cselekedetei pontos következményeiben részesül, akár jók, akár rosszak azok.



 



Aki megismerte a karma törvényét, az alábbiak szerint vélekedik és viselkedik:



"Ha ma szenvedek, az attól van, mert a múltban megszegtem a törvényt. Szenvedésemért én vagyok a felelõs, így nyugodtan kell elviselnem azt."



Függetlenség, szabad szellem, magabiztosság, türelem és szûkszavúság - ezek a szükségszerû következményei annak a felfogásnak, amely behatol az ember szívébe és akaratába. Az ember saját belsõ életének tudatos irányításával sikeresen dolgozhat karmája javításán, megváltoztatásán, még egy ilyen rövid testetöltés során is.



Mivel minden ember saját maga irányítja és építi fel jelenlegi életét, így mi magunk döntjük el, hogy sivár ürességet, avagy tartalomban és "boldogságban" gazdag életet teremtünk magunknak. Az ember megteremti elméjét, jellemvonásait, viszonyát más emberekhez, de személyes karmája szerint is beletartozik különféle embercsoportokba (család, nép, faj), és szálaival beleszövõdik mindezen a csoportok gyûjtõ-karmájának szövetébe.



 



Az emberi sorsot három fõ erõ építi:



 



Az ember gondolata



Ez az erõ az ember jellemét építi, olyan az ember, amilyenek a gondolatai. Az ember sehol máshol nem válhat oly világosan és egyértelmûen sorsának létrehozójává, mint a gondolatok terén. A jellem az emberi boldogság egyik legfontosabb feltétele a földön. A tettre kész, nemes és erõs jellem a dicsõséges jövõ záloga.



"Az ember az elmélkedés teremtménye. Amirõl jelen életében elmélkedik, azzá válik a következõ életében."



 



Az ember vágyai



A vágy és az akarat ugyanannak az erõnek két pólusa, amely összekapcsolja az embert vágyának tárgyával, abba az irányba hajtja, amelyben vágyai teljesülhetnek.



A vágy és legfelsõ formája, az akarat a Világegyetem leghatalmasabb teremtõerõi. A vágyak a külsõ világ ilyen vagy olyan tárgyaihoz vonzanak. A vágyak hozzák létre szenvedélyeinket, határozzák meg az ember sorsát a halál utáni állapotban, a Tisztítótûzben, amely épp a rossz szokásunk és negatív tettünk által teremtett. Ottani tartózkodásunk idõtartama és szenvedésünk intenzitása azon vágyaink erejének felel meg, amelyektõl meg kell szabadítanunk magunkat.



Mivel az emberi evolúció adott ciklusában vágyaink sokkal erõsebbek gondolatainknál, így a vágyakkal átszõtt karmikus kapcsolat erõsebben fûzi össze az embereket, mint a gondolataik.



 



Az ember tettei



A tetteink, amelyek a következõ testetöltésnek külsõ feltételeit határozzák meg.



Ha az ember tettei mások számára szenvedést okoztak, õ maga ugyanolyan mértékben fog szenvedni, ha viszont örömet és jólétet hoztak, ez a következõ testet öltésben kedvezõ földi körülményekben jut kifejezésre.



Az alantas tettek a világrendet megzavarják, és az egyensúly ennek következtében felbillen. Ahhoz, hogy ez az egyensúly helyreálljon, elengedhetetlen, hogy az elkövetõ saját magán érezze tettének következményét.



A karma törvényei szigorú számadást vezetnek, és a legkisebb dolog sem marad következmény nélkül. A legönzõbb egoista is jó körülmények közé születhet, ha a múltban környezete jólétét aktívan segítette, de hogy ezen körülmények között boldog lesz-e vagy komor és kielégítetlen, ez már egy másik karmikus számlától függ. 



 



A hindu tanítások háromféle emberi karmát különböztetnek meg:



 



Érett karma 



Az érett karma már megérett az aratásra, éppen ezért elkerülhetetlen. A választás szabadsága a múltban volt, a választás már megtörtént, és a jelenben csak az adósságok megfizetése várat magára. Ebben az esetben az embernek nincsen választási lehetõsége. A választást korábbi életében végezte el, amikor vetett - és tetszik, nem tetszik - most már csak arathat.



Fontos, hogy felismerjük és megértsük, hogy jelen szenvedéseink okai a múltban elkövetett tetteink, és mindazokat a korlátokat, amelyek megkövetnek minket, saját magunk hoztuk létre. A szabad akarattal teremtett gondolatok, és vágyak többszörösen megismétlõdve szokássá válnak. A megszokás korlátozza az akaratot, és végül kialakul az automatizmus. Eljön az az idõ, amikor a lelkiismeret ráébred, hogy a szokás helytelen, és ekkor az ember megkezdi rossz szokásának szétrombolását, ellentétes gondolatokat hozva létre. Az életkörülmények, a ciklusok váltják egymást, és az ember jellemének bölcs hajlékonysága, a fölösleges szokásokról való lemondásának képessége segít kiállni minden nehézséget, minden megpróbáltatást. Az érett karma még azokban a pillanatokban is megmutatkozik, amelyeket "hirtelen fordulatnak" neveznek. A múlt tisztátalan gondolatai és érzelmei valódi Énünk, halhatatlan lelkünk körül szilárd kérget képeznek, amely fogságban tartja õt. A fogság több testetöltés során is folytatódhat. Ez idõ alatt a halhatatlan lélek, aki összegyûjtötte a tapasztalatokat, sok mindent megtanult, és magasabb jellemvonásokra tett szert, bár ezek a szilárd kéreg alatt hosszú idõn át rejtve maradnak. Erõs lökés kell ahhoz, hogy feltörjön a kéreg és kiszabaduljon a lélek. (Lehet ez egy jó könyv, lelkesítõ szó, követendõ példa, vagy éppen halálközeli élmény is.)



"Az új személyiség nem több, mint egy új öltözék ruha, aminek egyedi jellemzõi, színe, formája és tulajdonságai vannak, de a valódi ember, aki viseli azt, ugyanaz a bûnös, mint a régi." Ezért a karma törvénye az, ami az embert tévedhetetlenül abba a fajba és nemzetbe vezeti, ahol magtalálhatók azok az általános jellegzetességek, amelyek olyan testet fognak létrehozni, és olyan társadalmi környezetet biztosítanak, ami megfelelõ a lélek által elõzõ életében felépített általános jellem megnyilvánulásához, és az általa elvetett termés learatásához. A karma így jelöli ki azt a vonalat, ami a lélek útját az új testetöltésben kialakítja, mivel ez a karma az okok összessége, amiket maga a lélek hozott mozgásba.



 



Rejtett karma



Mindegyik ok közvetlenül akarja hatását kifejteni. Ezen törekvésének megvalósításában a közeg ellenállása zavarja. Ez a törvény érvényes az ember által teremtett okokra is. Ha gondolataink és kívánságaink egységesek lennének, és nem volnának belsõ ellentmondásban egymással, nem ütköznének a közeg ellenállásába, és a következmények közvetlenül megjelenhetnének. De mivel tetteink és kívánságaink annyira ellentmondásosak, hogy csak néhány általunk szült következmény jelenik meg egyidejûleg, így a többi következmény várja a sorát.



Évszázadokon keresztül halmozzuk fel azokat az okokat, amelyek nem valósulhatnak meg idõben, ezáltal mindig a karma kettõssége alatt élünk. Az egyik megnyilatkozik, a másik mintha árnyékban állna, várakozik arra az alkalomra, amikor cselekedhet. Ebbõl következik, hogy a rejtett karma az egyik testet öltésbõl áttevõdhet a másikba.



A tanítvány és a törekvõ ember számára is, aki tudásra és fejlõdésre törekszik, a rejtett karma nagy lehetõségeket nyújt ahhoz, hogy változtasson saját karmájának negatív megnyilvánulásain. És, hogy miért? Azért, mert a pszichológia szemszögébõl a rejtett karmára úgy tekinthetünk, mint a múltból érkezõ hajlamokra, amelyeket erõsíthetünk vagy gyengíthetünk, új mederbe terelhetünk a belsõ munka jellegétõl és erejétõl függõen, amely a jellemünket, karakterünket teremti meg.



 



Születendô karma



A karma ezen fajtája megszakítás nélkül, jelen gondolataink, kívánságaink, vágyaink és tetteink által keletkezik. Ez az a vetés, amelynek termését a jövõben fogjuk learatni. Ez a karma az ember teremtõ ereje.



A tudatosan karmáját építõ ember gondolatainak teljességgel ura kell, hogy legyen, és sohasem cselekedhet hangulata alapján. A hangulatok keletkezésének oka nem mindig állapítható meg egyszerûen, talán azért, mert érzéseink székhelye érzelmi világunkban, ennél fogva a kedélyünkben van.



Tetteinknek ideálja iránti törekvéseit kell tükrözni, és nem azokat a cselekvéseket kell elõtérbe helyeznie, amelyek számára kellemesebbek, hanem azokat, amelyek jobbak.



 



Aki a karma törvényeit megismeri, lelki rabláncok helyett szárnyakat kap, és az erõs lélek a végtelen szabadság szférájába emelkedik. Az ember sorsa korábbi gondolataiból, vágyaiból és tetteibõl képzõdik. A karma megkötõ eleme a vágy. Minden cselekvés, amely mögött az érdek áll, meghatározott cselekvést, és hatást vált ki. Bár az érdek a fejlõdés mozgatórugója is, de a mi mostani fejlettségi szintünkön az érdek rendszerint egoizmussá és önzõ vággyá torzul. Néha nagyon kifinomult természetû, és a legkülönfélébb cselekvéseket váltja ki, mely azt eredményezi, hogy kapcsolatba kerülünk azzal a cselekvéssel és hatással, amely az adott konkrét világé.