De megvannak a veszélyei is, ami mellett nem érdemes észrevétlenül elmenni.
Nem a papír teszi az embert, de vannak helyzetek, amikor a szaktudás elengedhetetlen a felelôsségteljes munkavégzéshez. Ugyanakkor számtalan esettel találkozom, amikor „meg sem gyógyult még a beteg, de már ô maga akar gyógyítani”. És ez különösen igaz arra a masszára, akik úgymond „emberekkel foglalkoznak”.
Értem én, hogy sokan élnek meg nehézségeket és végtelen felszabadító érzés, amikor sikerrel túljutnak egy-egy ilyen helyzeten. Az már más kérdés, hogy vajon valóban túljutottak-e rajta. Ha ezzel az esettel találkozol, figyeld meg, hogy miképp fogalmaz az illetô, amikor a múltjáról beszél. Néhány figyelmeztetô jel:
·érzelmileg bevonódik, megterhelô (elérzékenyül, elsírja magát, megakad), amikor beszél a múltban történtekrôl
·úgy beszél az eseményrôl, mint ami kísérti ôt
·felkavarják az emlékek
·hátat akar fordítani a történteknek
·menekülésrôl beszél
Ilyen esetben sajnos az illetô nem hogy nem lesz a segítségedre, de akár nagyobb károkat is okozhat.
Emellett a szakmai tudás azt a célt is szolgálja, hogy képes legyek kezelni a folyamatot, miközben a másikkal dolgozom. Attól, hogy én tudok a saját életemben kezelni egy helyzetet, még nem jelenti azt, hogy kezelni tudom mások reakcióit adott szituációra és biztonságban tudom vezetni ôt.
Vegyük például a Gyógyító írás tréningemet. Itt egy csoportról van szó, 6-10 fôvel. Ezt a helyzetet azért tudom biztonsággal kezelni, mert 2 évig egy fôorvossal vezettem csoportokat egy pszichiátriai gondozóban. Tudom, hogy fontosak a keretek mind a bizalom, mind pedig a résztvevôk biztonsága szempontjából. Pontosan meghatározom, hogy mi az a viselkedésmód, ami szükséges ahhoz, hogy a csoport tagjai a legtöbbet profitáljak a tréningbôl. Illetve mi az a viselkedés, aminek nem nyújt teret egy ilyen trénig.
Rendkívül fontos, hogy lássam, ki milyen állapotban van. Mivel pontosan tudom, hogy a 2. nap mennyire megterhelô, amennyiben azt észlelem, hogy valaki túlságosan instabil, más alternatívát javaslok a 2. nap helyett. Ha nem kezeljük azt, ami felszínre került, az elvarratlan szálak csak még nagyobb károkat okoznak. Tudom, hogy ez radikálisan fog hangzani, de akár életek is múlhatnak rajta.
Rendkívül fontos lenne az is, hogy a szakember tisztában legyen a saját kompetencia határaival. Pontosan tudjam azt, hogy a szaktudásom milyen esetekre terjed ki. Éppen ezért szoktam megkérni, hogy a konzultációkra jelentkezôk néhány mondatban foglalják össze a problémájukat. Így indokolt esetben azonnal tudok mást ajánlani vagy tisztázom, ha nem tudom elvállalni az esetet.
Te meg szoktad nézni kihez mész?