Egy lehetôség érkezett, hogy rendezd a soraidat a körülötted élôkkel, hogy boldogabb legyél, túllépj egy karmán, vagy épp belelépj egybe, mert van tanulni, vagy tapasztalni való, amit halogathatsz már egy ideje. Érdemes szembenézni azzal, ami most foglalkoztat, mert az üzenet szerint minden rendezôdhet, a lelked megbékélhet, érzéseid szabad utat kapnak a beteljesedés felé, vágyaid pedig, ha felvállalod ôket, kiteljesedhetnek. Persze hátat is fordíthatsz a dolgoknak, de ettôl még ott marad és késôbb visszatér, de akkor már felhalmozódva, kamatostól, ráadásul összegubancolódva, és sokkal nehezebb lesz békére, örömre, harmóniára lelned az életedben azokon a területeken, ahol nincs teljesség és egység.
Szép kis feladat, ami némi önfelvállalással, önmagunk megerôltetésével, bátorsággal jár.
Nem kellene nagyon gondolkozni, elemezni, hanem ösztönbôl cselekedni, mert mindent tudunk, amire szükségünk van ahhoz, hogy rendezhessünk 1-1 dolgot, emberekkel való kapcsolatot.
A hogyanra is kaptunk választ, ami nagyon egyszerûen hangzik, megvalósítani kinek-kinek a habitusa szerint változhat. A hogyan annyi, hogy most nem agyból, elmébôl, gondolkodással lehet elôre lépni, hanem a belôled fakadó és mindig ott lévô ösztönbôl. Amikor nem a fejed vezet, hanem a szíved.
Épp a héten találkoztam egy Eckhart Tolle mondattal, ami valahogy így hangzik: „Ha nem tudod, hogy mi az igaz út, mi a helyes, akkor figyeld meg a gondolataidat és az érzéseidet. A gondolatod üzenete hamis, a szívedé igaz.”
A I Ching üzenete összefoglalva ez, a figyelmeztetés pedig az, hogy rendben, itt a lehetôség, de elmegy, ha nem veszed kézbe a dolgot, és mivel karma, ezért magától, tanulás, tapasztalás és a vele járó fejlôdés nélkül nem múlik el. Elnyomhatod, de ott fog piszkálni, mint egy szemtelen szúnyog éjjel a fejed körül, nem hagy nyugton és lôttek a lelki békédnek. Szóval jobb, ha fogod magad és legyûrve az akadályokat nekiállsz túllépni a jelenlegi önmagadon és teszed, amit érzel, amit súgnak az ösztöneid.
Ha eddig megvagy, akkor jön a I Ching következô üzenete, ami már a cselekvéshez kapcsolódik. Ami a lépések megtételét megakadályozhatja benned, az a túlagyalás. A jóslat óvatosságra int, hogy az elemezgetés félre visz, nem segít, hanem letérít a jó irányról, amit a szíved pontosan tud, hogy merre kellene haladni, az elméd meg mint az ellensúly, húz a másik irányba.
De vajon hogy lehet kikerülni, hogy ne fussunk felesleges köröket, vagy hetekkel, hónapokkal késôbb ne bosszankodjunk egy elszalasztott lehetôség miatt? A legfontosabb talán a Hit önmagunkban, az Életben, a Karmában, abban, hogy már maga a gondolat sem születhetett volna meg, ha nincs valamilyen alapja. És itt egy kicsit meg is kellene állni, mert amit ezután teszünk a helyzettel, az segíti, vagy akadályozza meg a végeredményt. Ugyanis itt lép be az elme. Amíg a cél, a vágy, a szándék kialakul, az valahonnan belülrôl jön, valami súgja, irányít felé, megteremtôdik bennünk. Aztán jön a gonosz manó, az elme, akivel sokszor azonosítjuk önmagunkat, és beledumál az egész folyamatba. Észre sem veszed, azt hiszed, hogy ez az igaz, de ezek már a gondolataid, amik ugye Tolle szerint is hamisak, és biza ô tud valamit, a Föld egyik legnagyobb megvilágosodott Mestere... ha nem a legnagyobb.
Mit kellene csinálni, ha felismerjük a vágyainkat, ha van egy célunk és elhatározzuk, hogy ennek a végére járunk, ezt akarjuk, ez tök jó lenne nekünk?
Megtartani a hitet, hogy igenis, erre szükség van, ez jót hoz, ez kell. Belehelyezkedni a teljes helyzetbe és csak lenni, létezni, átélni. Nem tovább gondolni, hanem figyelni, élesen és amit a szív, az ösztönök diktálnak, azt megtenni akkor, amikor ott a lehetôség, és türelmesen várni, majd ha megint üzen valamit a lényed, újra megtenni... újra és újra és egyszer csak ott lesz elôtted. De ami a fontos, hogy két cselekvés között semmit sem csinálni, agyalni, túlgondolkozni, csak létezni.
Nem egyszerû, mivel az ember 1-1 vággyal, 2 dolgot tesz általában. Az egyik, hogy túlagyalja, beleképzel valótlan dolgokat – ez a gonosz manó - a másik, hogy túltervezi és ebbôl egy picit sem enged – ezek pedig a saját korlátok – másképpen nem történhet, csak így és így.
A vágyakozás egyszerû, annak az eldöntése, hogy ez de jó lenne, ez kell nekem, erre szükségem van, könnyen megy, mindenki mindig akar valamit. Ez jó, emberi tulajdonság, Isten a fejlôdésre lôtt be bennünket, ez visz elôre, ez tart életben, ez természetes mindenkinél. Viszont amikor meg van, hogy mit szeretnénk, mindjárt beleszól az elme. Munka kell neki állandóan bármi áron, akár a Te károdon, így érzi, hogy létezik, és egy cél nagyon jó fogódzkodó, hogy elfoglaltságot találjon, hogy legyen dolga, és kipróbálja az erejét felettünk. Az elme elkezd agyalni. Mindenfélét súg a háttérbôl, hogy nem fog menni, mit szólnak mások, ezt nem lehet... És az elsô akadálynál röhög a markába, hogy ugye megmondtam...
Ha nem ezt teszi, hanem az elme is akarja, amit a szív, akkor felállít egy korlátot, ami arról szól, hogy mit hogyan, mikor lehet csinálni, és belebetonozza magát, nem enged, lezár minden más lehetôséget, mert ô az úr, mindent tud, az Élet törvényei hülyék, nehogy már megmagyarázzák, hogy másként jobb, mint ahogy az elme elképzeli. Végül is ô irányítja ezt a testet, és nem fordítva.
Kemény, ugye? Valami feletted áll, amivel azonosítod magad, viszont ha kívülrôl nézed az elmédet, akkor pontosan láthatod, hogy nem segít, csak összezavar, irányít, illúziókba hajt egyetlen önzô okból, hogy ne tudj fölé kerülni. Farok csóválta kutya és társai.
Kezded pedzegetni? Kezded érteni, hogyha valamire vágysz, annak alapja van, az, hogy nem haladsz benne, hogy nem csinálsz belôle célt a tettekkel, nagymértékben az a gonosz manó az ok, aki ott dumál a hajad alól, félelmekkel, kifogásokkal és téves hitrendszerekkel bombáz.
A I Ching üzenete és egyben figyelmeztetése is ez, eljött az ideje, hogy az elmédet a megfelelô helyre rakd, visszavedd életed irányítását, és végre hallgass a szívedre, az ösztöneidre, és kövesd az Élet jeleinek útmutatását, ne az elméd játékát. Nem nyerhetsz, ha nem Te vagy a krupié.
Az elmére, a gondolkodásra szükség van, csak a maga idejében és idejéig. Az elmének is meg van a természetes feladata, hisz tárol minden információt, amire szükséged van az élethez. Például, hogy hol a bolt, ahol kenyeret vehetsz, hogy jutsz el odáig, mik a közlekedési szabályok, vagy hogy kell vezetni... ilyenek, de ennyi.
Az igaz utat, amit járnod kell, azt a szíved fogja megmondani Neked. És tudod mit, magamból kiindulva, mindig meg is mondja, de mivel szabad akaratot kaptunk abban a pillanatban, ahogy lelkünk levált a Forrásról, hogy tapasztaljon, nekünk kell eldöntenünk, hogy az elme, vagy a szív útját követjük-e.
És mi van, ha nem sikerül? Semmi. :) Jönni fog egy új lehetôség, ahol megint dönthetsz, hogy mit választasz... és ez így folytatódik, míg világ a világ, vagy amíg meg nem világosodsz, mert ott már nem lesz kérdés, ott már csak a tiszta létezés lesz minden Karma és játszma nélkül. Talán. Meglátjuk :)
Kívánom, hogy az elkövetkezendô napokban rakd a megfelelô helyére az elmédet, hallgass az ösztöneidre, nyisd meg a szívedet és kövesd az igaz utat, mert arra van a boldogság.
És hogy mit szólnak majd mások, ha követed azt, amit érzel, amerre az ösztönöd, az intuíciód vezet? Vigyázz, ez már az elméd! :) És különben is, nem tök mindegy, hisz senki nem lehet boldog helyetted...