Ahogy a hûséggel kapcsolatban sok mindenrôl, bizonyára arról is különbözôképp vélekednek az emberek, hogy mi számít megcsalásnak. Ezt a kérdést sok nô és férfi feltette már magának, és a szakemberek szerint nagy részük diplomatikusan és tulajdonképpen elfogadhatóan azt válaszolta, hogy társunk mindazt megteheti, amit saját megítélésünk szerint maguknak is megengedünk.
Ennek mértéke nyilván attól függ, hogy ki mennyire rugalmas gondolkodású. A félrelépés megítélése modern korunkban már más, mint a régebbi idôkben, a belénk ivódott erkölcsi értékeknek és normáknak köszönhetôen azonban továbbra sem helyeseljük. Különösen fontos, hogy a hûtlenséggel összefüggésben még napjainkban is más elbírálás alá esik a félrelépô nô, mint a kapcsolatból kifelé tekingetô férfi.
Ha egy modern felfogású férfit kérdezünk meg arról, mi a véleménye a megcsalásról, az esetek nagy részében azt feleli, hogy egy kisebb félrelépés még megbocsátható – mindezt nem azért mondják, mert nem fontos számukra a hûség, hanem azért, hogy meghagyják maguknak a kiskaput, ha esetleg ôk maguk engednek a külsô csábításnak…
A nôk közül kevesen gondolkodnak errôl hasonlóan, mint az életben oly sok dologhoz, a hûség és a megcsalás kérdéséhez is eltérôen állnak hozzá a különbözô nemek képviselôi.
Képzeljünk el egy összejövetelt, ahol férfiak és nôk jól érzik magukat, kellemesen töltik az estét. Ha ebben a társaságban egy férfi megismerkedik egy helyes, kedves nôvel, felébred benne a vágy a szexuális együttlét iránt. Ha az aktus létrejön közöttük, a férfi befejezettnek is tekinti a dolgot. Kellemesen emlékszik vissza a történtekre, az együtt töltött éjszaka azonban nem jelenti azt, hogy már nem kötôdik a feleségéhez vagy a barátnôjéhez. A férfiak az ilyen jellegû kapcsolatok nagy részébe nem adják bele a lelküket, és nem is törekednek arra, hogy meghódítsák a kiszemelt hölgy szívét.
Ha ugyanebben a társaságban egy házas vagy párkapcsolatban élô nôben ébred vonzalom egy férfi iránt, kacérkodik vele, esetleg ki is nyilvánítja a tetszését, amíg azonban meglévô kapcsolata harmonikus, nem megy bele nemi kilengésekbe. Ha párjával már nem zavartalan a viszonyuk, lehet, hogy létrejön a szexuális együttlét, az azonban biztos, hogy reggel nem azzal a gondolattal ébred fel, mint a férfiak: a nôk nem elégszenek meg a testiséggel, a választott férfi lelkét is szeretnék megszerezni, és arra vágynak, hogy ami közöttük történt, ne csak egy éjszakára szóljon.
A köztudatban valóban az él, hogy a férfiak szívesen gyûjtenek trófeákat, s hogy a vadászösztön nem hagyja megállapodni ôket. Ha azonban a férfi harmonikus kapcsolatban él párjával, szereti ôt, és jól érzi magát vele, nem fog ismeretlen vizekre evezni.
Az esetek nagy részében azért lép félre a férfi, mert kedvese elutasítja közeledését, kapcsolatukban háttérbe szorul a szerelmi vágy. Sok nô ott rontja el, hogy ha nem kívánja a szexet, meg is mondja partnerének, hogy próbálja máshol megkeresni a boldogságot. A kielégítetlen férfi elôbb-utóbb valóban félre fog lépni, ha párja nem enged a csábításnak.