Mikor szóba kerül a múlt, sokszor hallom, hogy nem lehet úgy elôre haladni, ha az ember folyton hátratekinget. Az említett könyveket én is szeretem, mert remek inspirációkat lehet meríteni belôlük, csak azt kevesen tudják, hogy az íróik ugyanúgy átmentek egy komoly önismereti munkán és a múltjuk feldolgozásán, miközben ilyen sikereket értek el. Legyen szó akár Brian Tracyrôl, mint az egyik legismertebb szerzôrôl és elôadóról a témában. Ugyanis lehetsz Te bármennyire lelkes és kitartó és még a sikereket is elérhetsz, eljön az a pont, amikor megtapasztalod a gumikötél effektust. Amikor is a múlt visszaránt, Te pedig ülsz majd nagy szemekkel és nem érted, hogy miért.
Másik formában sokszor konzultációkon találkozom azzal, amikor valaki állítja, hogy ô már túl van a múltja bizonyos fájdalmas történésein. De mikor felteszek néhány kérdést, nem szívesen bolygatja a múltat és sokszor könnycseppek csillognak a szemében. Ilyenkor biztosak lehetünk benne, hogy még nem dolgozta fel a történéseket.
Lelkünk sajgó sebei semmiben sem különböznek attól, ha a könyökünket horzsoljuk le. Amíg seb van a bôrünkön, amíg van mit megbolygatni, a gyógyulási folyamat nem ért a végére. Vannak kisebb sérülések, melyek a gyógyulás után nem hagynak nyomokat és el is felejtjük, hogy megtörténtek. Más, komolyabb sérülések viszont hegként ôrizik lenyomatukat és egy életen át emlékeztetnek a keletkezésükre. Egy valami közös, ha megérinted, már nem okoz fájdalmat. Éppen így a lelki sebek esetében sem az a cél, hogy meg nem történtté tegyük ôket. Mivel ez nem is lehetséges. Hanem az, hogy az érzelmi részét feldolgozd, melynek következtében már múltad részeként vagy képes rátekinteni, anélkül, hogy újraélnéd a fájdalmát.
Amiatt érdemes foglalkozni lelki sebeinkkel, hogy ne aktivizáljuk ôket újra és újra. Ha bevered a sebes könyöködet, az is fáj. Ezért oda fogsz jobban figyelni, hogy ezt elkerüld. Ehhez az kell, hogy a figyelmed egy része mindig a sebeden legyen, ami hosszú távon rengeteg energiát emészt fel. Vagy pedig igyekszel elkerülni azokat a helyzeteket, melyekben aktivizálódhat a fájdalmad. Feldolgozatlan, negatív életeseményeink esetén éppígy kerüljük azokat a helyzeteket, melyek felzaklathatnának, aminek következtében beszûkítjük életterünket. Minél több ilyen esemény van az életünkben, annál több korláttal találkozunk.
Bár félelmetesnek tûnhet végigmenni egy ilyen folyamaton, hisz valamilyen mértékben újraéled a nehéz érzéseket. Ugyanakkor a feldolgozással felszabadul az életenergiád és egy kicsit kinyílik a világ.
Az egyik balzsam a lelki sebekre a Gyógyító Írás, melyen Te is megtapasztalhatod, hogy „Kibírod, ha kiírod!”.