Milyen a gyerek, ha nyári szülött?

Minden jegy alapvetô mûködését meghatározza az az évszak, amibe esik. A nyári jegyek szülöttei tehát vitálisak, vidámak, mosolygósak, optimisták és nagyon szeretnek az Ölet napos oldalán leledzeni.


 



A természetük olyan, mint a nyáré: színes, tikkasztó, erôt sugárzó, életigenlô. Van ezeknek a jelzôknek egy íve is: a Ráknál még szolidabban jelentkezik mindez, az Oroszlánnál csúcsosodik ki, majd a Szûznél megintcsak csökkentett intenzitással van jelen. A Rák még a múlt láncait húzza maga után, sokszor bele is gabalyodik, az Oroszlán annyira a jelenben él, hogy esze ágában sincs elôre nézni, a Szûz viszont hol nagyon az orra elé, hol túlságosan elôre néz, a jelen nem az ô dimenziója.



 



A RÁK szülöttek a kora nyár szelíd-melengetô lelkületét hordozzák bátortalanságukkal, óvatosságukkal, gyengédségükkel, odafigyelésükkel. ôk még ôrzik a szemközti jegy, a Bak téli minôségének befelé aktív, kifelé passzív változatát, ami a nyártól idegen. Kevésbé energikusak kifelé, hiszen tele vannak belsô munkával, ami sok energiát köt le. Az Oroszlánhoz képest kevésbé lelkesek és vidámak is, kerülik a feltûnést, de a mosolyuk angyali, mint egy szép simogató nyári naplemente. Sok bennük a lehetôség, de nagy a lemondás és elkallódás veszélye is. Sok odafigyelést igényelnek: terelgetést, bíztatást.



 











 



Az OROSZLÁN gyerkôc a család szeme fénye: fényes és dicsôséges, mint a jóliusi déli napsütés. Nem lehet elmenni mellette, muszáj vele valamit kezdeni. Sokan nem bírják a napot, sokan pedig napimádók: vele is így lesznek: sok ellenségük és sok rajongójuk lesz. Ha valaki képes meglátni és ádázul keresni a dolgok szebb, harmonikusabb oldalát, hát ôk azok. Nem hajlandóak azonban szembesülni az ellentétes oldallal, a selejtessel és nehézzel. Bár (Nap)istennek születtek, számos belsô harcuk van és önbizalmuk állandó tuningra szorul. Ám mint a legszerencsésebb idôszak szülötteit az Élet rengeteg adományba részesítik ôket, irigylésre méltóan sokat kapnak, ámbár ezt nem feltétlenül veszik észre és értékelik.



 



A SZûZ gyerek már az ôsz felé kacsingat a vérmérsékletét illetôen: higgadt, óvatos, kiváró, mérsékelt, spórol mindennel. A híres biztonságra törekvése és tökéletesség-vágya is onnan ered, hogy „minek kockáztatni, úgyis mindegy” és „ráérünk, markoljunk kevesebbet, de azt fogjuk erôsen”. Ezek már nagyon ôszi gondolatok. Az is jellemzô rájuk, hogy inkább elôre néznek, mint a jelent élveznék. Ezért nehéz nekik önfeledtnek és lazának tûnni, mert a jövô mindig kétséges vagy félelmetes. A Szûz én-megvalósítása a tökéletesedésében nyer értelmet: mindent tökéletesít, magát a legkevésbé, illetve csak nagy nyomás (betegség) révén. Legtöbbször a biztonságérzet és a kockázatkerülés a langyos víz felé sodorja, ami nagy csapda ennek a szülöttnek.