Amilyen a gyerek elsô életéve –hangulatban, fejlôdésben, közérzetben-, olyan lesz az élete –állítják a nálam jóval bölcsebbek. Azt meg már a pszichológusok is megerôsítik, hogy az elsô év mennyire meghatározó. Asztrológiai szempontból a születési képlet, amely a megszületés pillanatában áll fel, egy életen át elkísér, ez a személyes horoszkópunk vagy más néven a radix, vagyis a gyökerünk. Ebbôl következik, hogy az elsô életévre az éves horoszkópot a szülestési képlet adja, más elôrejelzés szükségtelen.
Aki már elmúlt egy éves, annak minden további szülinapja egy újabb és újabb horoszkópábrát eredményez, amely az azévi lehetôségeit mutatja meg. Ehhez szolgálhat adalékul a naptári évekre adott elôrejelzés, amely valószinûleg sokkal pontatlanabb, mint a személyes évbôl kiolvasható. Nyilván érdekes lehet a kérdés, hogy mire érdemes idén inkább odafigyelni, hol bukkanhatnak fel nehézségek az év során. Ezekre lehet is válaszolni, de mivel a tetterô, a lendület a személyes év viszonyaihoz, konstellációihoz tapad, nem az új év kezdetén érdekesek igazán ezek a kérdések (hacsaknem ekkor van a szülinap is).
De nem is ez a legfôbb aggályom a gyerekek számára írt jóslatokkal kapcsolatban. Sokkal inkább az, hogy mindaddig, amíg valaki a sorsát befolyásolni nem képes, a szabad akaratát csak erôsen korlátok közé szorítva érvényesítheti, addig nincs annyi mozgástere, hogy a lehetôségeit megragadhassa, dönthessen és kibontakozhasson. A gyerek mindig csak egy „tolmács” segítségével tud haladni, aki terelgeti, irányt mutat, kereteket ad. A szülô pedig, vezesse bármennyire is a segítô szándék és jóindulat, mindig a saját szemüvegén át tud segíteni, ami egy torzulást jelent a saját döntéshez képest. Lehet, hogy ô, ha tehetné más lehetôségeket ragadna meg, máshová helyezné a hangsúlyt. Arról nem is beszélve, hogy ha egy óvodásnak például azt tanácsolnánk, hogy távoli kultúrák iránt érdeklôdjön, mert ez erôsíti most meg (van ilyen!), akkor a szülô lehet, hogy nem rohan az utazási irodába repülôjegyet venni a távol-keletre, mert szerinte ez nem „érvényes” megoldás, és kínai nyelvórára sem biztos, hogy elcipeli a csemetét a város másik végébe. Lehet, hogy ha a felnôtt kapna ugyanilyen tanácsot, ô sem fogadná meg, de akkor ô döntött így, és ez óriási különbség.
Mindaddig tehát, amíg valakinek nincs elegendô belátása és eszköze megragadni a saját erejébôl a lehetôségeit, vállalni a feladatait és teljes súlyával vinni az életét, addig teljesen felesleges elôre tekingetni az éves tendenciákat illetôen. A magam részérôl ezt a korhatárt 18-21 éves kornál húznám meg élethelyzettôl függôen. Ennél fiatalabbaknak –szülôi érdeklôdésre is- csak szûkszavúan, nagy vonalakban szoktam vázolni az éves lehetôséget. Sokkal fontosabb, hogy a szülô – felelôsségének súlya tudatában- a saját életét kiteljesítse és a saját lehetôségeivel tisztában legyen. Hiszen ô ura a választásainak és ezáltal segítheti a gyerekét is. Szóval szülôknek személyes évre elôrejelzés: igen!, naptári évre: nem!, gyerekeknek pedig elég útravalót ad az elsô évekre, évtizedre a születési képletük!