Pánikbetegséggel az élet

Egyszer csak váratlanul Rád tör. Elkezd hevesen verni a szíved, a pulzusod sokkal szaporább lesz. Egyre kevésbé kapsz levegôt, úgy érzed, mint aki mindjárt megfullad. A végtagjaidból kimegy az erô, szinte az ájulás kerülget. Kezeid izzadnak. Valami megmagyarázhatatlan félelem lesz úrrá rajtad, biztos vagy benne, hogy már csak percek vannak hátra az életedbôl. De szerencsére túléled. A kálvária viszont csak most veszi kezdetét.


 



Elmész orvoshoz, aki elküld kivizsgálásra. Ha negatív az összes lelet, talán az a legrosszabb, mert akkor fogalmad sincs, hogy mit tehetnél. A pánikbetegséget sokszor éveken keresztül nem diagnosztizálják az orvosok. Te elkezdesz szorongani, hogy bármikor újra Rád törhet. Próbálod megelôzni, így elkerülsz minden olyan szituációt, amirôl úgy véled, hogy kiválthatja. Elôször csak a tömeget kerülöd, nem mész plázákba. Aztán már nem tudsz felülni a metróra. Ez kezd egyre nyomasztóbb lenni, hisz dolgozni járni kell. Kezded kihagyni a baráti összejöveteleket, míg végül annyira beszûkül az életed, hogy csak a munkahely és az otthonod között közlekedsz. A környezeted elôször megijed. De elkezdik idôvel unni a rosszulléteidet, ami abban a pillanatban elmúlik, amikor megérkezted ijedten az orvosi rendelôbe. Dühösek lesznek rád és egyre csak azt hangoztatját: Jó lenne, ha összeszednéd magad, ne legyél már gyenge. Ha eljutsz a legvégsô stádiumba, akkor azon kapod Magad, hogy nincs munkád, mert már nem tudtál bejárni, leépült a baráti köröd és egyedül kuporogsz a lakásodban, ahonnan képtelen vagy kitenni a lábad.











Nem ijesztgetni akarlak, de sajnos azt látom, hogy sokakat érint ez a probléma. Te végiggondoltad már, hogy mi lehet a kifutása az életedben?



 



Minél inkább az elején vagy a folyamatnak, annál könnyebben tudsz tenni azért, hogy kijöhess ebbôl az állapotból. Éppen ezért nem érdemes halogatnod a döntést, hozd meg még ma.



 



Az egyik hölgy például 2 évig járt csoportterápiába és rövid ideig egyéni terápiába, mire megerôsödött és vissza tudott menni dolgozni. Annak ellenére, hogy kemény élethelyzetekkel kellett szembenéznie, nem tértek vissza a rohamai.



 



Másvalakinek egy traumatikus élethelyzetet kellett feldolgozni valamint rendbe tenni az anyukájával való kapcsolatát. Miután ez megtörtént, úgy érezte, hogy visszakapta az életét és jobban tudta élvezni, mint korábban bármikor.



 



Végül pedig egy hölgy megtanulta, hogy immár felnôttként, de felvállalja a konfliktusokat az anyukájával. Onnantól kezdve, hogy elôször képes volt nemet mondani, rohamosan javult az állapota. Kikerült a kiszolgáltatott helyzetébôl és vissza tudott menni dolgozni.



 



Vannak technikák, amiket már az elsô pillanattól alkalmazni tudsz és hamar hoznak javulást.



 



Te mit választasz, egy normális életet vagy a félelemmel teli magányt?