De lehet, hogy Te jobban ismered azt a verziót, amikor találsz valamit, ami lelkesedéssel tölt el. Teljesen fel vagy villanyozódva, elárasztanak a jobbnál jobb ötletek. Tele vagy energiával és tetterôvel, csillogó szemmel mesélsz róla mindenkinek. Az utcán mosolyogva járkálsz, lépted könnyedek és rugalmasak. Esténként alig bírsz elaludni, mert annyira izgatott vagy. Aztán egyszer csak husss, mintha mindezt elvágták volna. Már nem is tartod annyira jónak és különlegesnek, amiért korábban annyira lelkesedtél. Már nem is érted, hogy miért vonzott magához mágnesként, hogy szinte nem is létezett számodra más. Így szépen lassan visszatérsz a korábbi, megszokott mederbe. Ez kicsit olyan, mint ha elôször tövig nyomnád a gázt, majd pedig behúzod a kéziféket. Meglehetôsen nehéz haladni, amíg ezt a mintát követed.
Azt láttam, hogy a legtöbben azt remélik, hogy a vágyaik megvalósítása, céljaik elérése különösebb átmenet nélkül történik meg. Mintha nem kellene több erôfeszítést tenniük, csak annyit, mint például amikor felállnak, odamennek az ajtóhoz, lenyomják a kilincset és kimennek. És hogy pont ennyire lesz félelmetes. Akkor szembesülnek azzal, hogy a legnagyobb vágyuk egyben a legnagyobb félelmük is, amikor ott állnak a megvalósulás kapujában. Mert akár hogy is nézzük, ha fejlôdni akarunk, ki szeretnénk bontakoztatni a képességeinket, az mindig kényelmetlenséggel fog járni. Egy maratont sem lehet lefutni úgy, hogy elôtte nem edzettél semmit. Sôt, akkor is kell edzened, amikor nincsen hozzá kedved. A távot akkor is növelned kell, ha a kezdetekkor még el sem tudtad volna képzelni, hogy akár a negyedét képes lennél lefutni.
Leggyakrabban a kényelmetlenséget a félelmeink okozzák. Ez részben jó hír, hiszen nem objektív akadályozó tényezôkrôl van szó, melyeken nem lehet módosítani. Hiszen ezek a gátak a fejedben léteznek csak. Ilyenkor nem tudsz racionálisan gondolkodni, elárasztanak az érzelmek. Honnan származnak a félelmeink? Azokból a hiteinkbôl, amiket elsajátítottunk a világról és magunkról, valamint azokból a következtetéseinkbôl, amiket levontunk egy-egy személyes megtapasztalásból. Legtöbb hitünket soha le sem tesztelt, próbára sem tettük, hogy mennyire valóságosak és egyáltalán minket szolgálnak-e, támogatják-e az életünket. Másik felét pedig általánosításokkal szereztük, amik részben könnyítik az életben való eligazodást, de legalább annyi jó dologtól fosztanak meg. Gondoljunk csak a mindig, minden, mindenki, senki kezdetû mondatokra.
Láthatod, hogy a félelmek elsô sorban arra jöttek létre, hogy minket szolgáljanak. Ott és akkor meg volt a maguk pozitív szerepe, de épp itt az ideje, hogy megváljunk tôlük.
Mit tehetsz tehát, ha aktivizálódnak a félelmeid?
1. Tedd fel magadnak a kérdést, hogy akkor, ha nem lennének ott az akadályok, szeretnéd-e azt a bizonyos dolgot? Lehet, szeretnél önfeledten salsázni a táncparketten, ha nem figyelne annyi ember. Itt a félelmet az generálja, amit számodra jelent a sok ember, aki téged néz tánc közben. Mi a félelmetes abban, ha mások néznek? Azt fogják gondolni rólad, hogy nem táncolsz elég jól, nem vagy elég kecses, nem vagy elég nôies? Ezek mind a Te gondolataid.
2. Mi a legrosszabb, ami történhet, ha megteszed? Futtasd végig magadban és keress arra az eshetôségre egy alternatívát.
3. Mi lehet a legjobb akkor, ha megcsinálod, belevágsz? Ez nagyon sok motivációval tud ellátni, érdemes nap mint nap felidézni magadban.
4. Milyen lesz akkor, ha meg sem próbálod? Ha nem tanulsz meg jól angolul, soha nem vehetsz részt kedvenc elôadód kurzusán. Ha nem csinálod végig a képzést, nem tudsz munkahelyt váltani és következô nyáron sem tudod majd elküldeni a gyerekedet táborba. Van, akiknek azt kell átérezniük, hogy mit veszítenek, mert az képes tettekre ösztönözni ôket.
Fogd fel ezt az egészet játéknak. Legyél kíváncsi, ismerd meg a félelmeidet. Kezd kicsiben. Kevésbé kockázatos helyzetekben kezd el hozzászoktatni magad, hogy a félelmeid ellenére cselekszel. Így megtapasztalod, hogy a félelmeid zöme teljesen alaptalan és sokkal bátrabban hozol döntéseket más volumenû helyzetekben is.