Az archetípusok, más néven ôsminták, a kollektív tudattalanban meglévô ösztönös viselkedési alapminták. A kollektív tudattalan a tudattalannak az a rétege, amely nem individuális, hanem általános lényegû, vagyis olyan viselkedésmódokat hoz létre, amelyen többé-kevésbé az egész világon hasonlóak; a mítoszokban, mesékben, álmokban gyakran jelennek meg ezek az archetipikus képek, elemek.
Az emberiség minden tagjában meglévô közös minták alkotják azokat a történeteket, amelyekben nagyon hasonlatos elemek szerepelnek. Ezek a történetek - mesék, mítoszok, valós élmények hordozhatnak olyan elemeket is, amelyekre a gondolkozó ember logikat úton nem elôre nem következtet: véletlenek sorozata eshet meg velünk nap mint nap. Jung errôl alkotott elmélete, a szinkronicitás az a szemlélet, amely a véletlenszerûséget elismeri ugyan, de másképpen, ahogyan a hétköznapi értelemben gondolkozunk az összefüggés nélküli történésekrôl.
Jung az egymás közötti kapcsolat nélkül megesett tényeknek is jó okot tulajdonít: bizonyos magasabbrendû rendszer figyelhetô meg a világon mindenben - az egész nem szedhetô részekre, minden mindenhez kapcsolódik. Eszerint mûködik minden jóslásra használt kódrendszer is, mint a Ji-King, a Tarot kártyák, vagy a Symbolon: a választ kérô kapcsolatért folyamodik a mindenséghez, hogy annak egy kicsi részérôl tájékoztatást kaphasson. Így bármilyen rendszert alkalmazunk (jól), asztrológiát, kártyákat vagy a "véletlenszerû" eseményekrôl készített rendszerelemzést, végülis ugyanahhoz a válaszhoz jutunk el.
Az asztrológiai jegyek, házak, vagy a jóslásra használt kártyák egy szimbólumot, vagy több kapcsolódó képet ábrázolnak. Ezeket az archetípusokat soha nem szabad szó szerint értelmezni, hanem inkább meditációs gondolatébresztôként - a szimbólumok a mögöttes tartalomra (ha nem tudat alatt lapuló árnyékra!) hívják fel a figyelmet.
A Symbolon meséjérôl a mitológia így tartja: "Egyszer volt, hol nem volt, a teremtés kezdetén volt egyszer egy ember... Ennek az embernek eredetileg két feje, négy lába és négy karja volt, megtermtett formájában, boldogságban élt. Ám vétkezett, ezért Zeusz haragjában nagyot sújtott rá, és széthasadt részeit a világban szétszórta. Azóta is keresi, hogyan egészülhetne ki, hiányzó részét miképpen találhatná meg..." A Symbolon szó (Sym=együtt, ballein=vetni, "összevetett") egyszerre jelent széttört tárgyat és azt a tevékenységet, ahogyan ezek keresésére indulunk.
A lelki érés sokszor hosszú folyamat. A felismerés a legnagyobb mérföldkô, ezután mindenki saját utat talál ahhoz, hogy tapasztalások által jusson el magasabb állomásokhoz. A nagy igazságok felismerésében mélyre nyúló segítséget nyújt például az asztrológia, vagy a Symbolon kártyák alkalmazása - a meditációk során a szimbólumok, a belsô megoldások képszerûsége azonnal ismerôssé teszi az addig más nézôpontból megélt történéseket. A mögöttes tartalmak érlelése, az analógiákban gondolkozás életre keltik még a tudat alatt hordozott árnyakat is, de ekkor már könnyebb ezeket értelmezni is, feloldani is. A szerepszemélyiségek akár önálló életet élhetnek, de képzeljük el, hogy elôre ismerjük a forgatókönyvet - mi félelmet kelthet akkor egy régen rettegett probléma? Már nem lesz rá szükség, nincsen értelme: régrôl ismerjük...