A kutatók úgy vélik, hogy ezek az étrendek biztosíthatják a tökéletes egészséget, de az átálláshoz kevés, ha egy más táplálkozási kultúra sajátunkba átültetett változatát követjük. Az egyik legismertebb - és talán a legtöbbet tanulmányozott - étrend a mediterrán az extra szûz olívaolajjal, vadfûszereivel, teljes kiôrlésû gabonaféléivel és gyógynövényeivel. Mióta 1980-ban elkezdték tanulmányozni a mediterrán konyhát, a kutatók egyre erôsebb összefüggéseket találnak a szívbetegségek megelôzésével és a hosszú élettel. Múlt héten a British Medical Journalban jelent meg a legutóbbi bizonyíték, egy 23 349 görög lakos bevonásával készített felmérés. Minél inkább ragaszkodik valaki ehhez az étrendhez, annál inkább csökken a halálozás. (A diétát szigorúan betartó 10 650 ember közül mindössze 420 halt meg valamilyen okból. A 12 700 nem olyan kitartó ember közül pedig 650)
Ássunk a mélyére a titoknak
Nem csak a mediterrán területek étrendje nyújt optimális megoldást. Japánban, vagy Mexikó egy elmaradottabb vidékén, Copper Canyonban a hosszú idôk óta bevált táplálkozási módszer állítólag megelôzi a mell- és prosztatarákot, valamint a cukorbetegséget. Az európai emberek is sikeresen képesek lehetnek mindennapjaik részévé tenni ezeket, feltéve, ha megértik a mûködési elvüket. Másként a hatásuk elenyészô vagy el is marad.
Mire taníthat bennünket a világ?
Néhány évvel ezelôtt egy orvos San Franciscoból, Dr. Daphne Miller a világ leghatékonyabb étrendjeit kezdte tanulmányozni. Olyan vidékeket vett célba, ahol bizonyos betegségek ritkábban fordulnak elô. Öt helyszínre koncentrált: Kamerunra (Nyugat-Afrika), Izlandra, Okinavára, Kréta szigetére és Copper Canyonra. Olyan tanácsokkal tért vissza, melyek jó szolgálatot tehetnek a cukorbetegségben, szívbetegségben, vastagbélrákban, depresszióban, mell-és prosztatarákban szenvedôknek. Élményeit a „Dzsungelhatás" címû könyvében foglalta össze.
Néhány meglepô tény a kutatásokból: a Cooper Canyonban lakó tarahumara indiánok vércukorszintje meglepôen alacsony ahhoz képest, hogy a napi kalóriamennyiség 80 %-át szénhidrátok formájában veszik magukhoz. A különbség az, hogy a tarahumarák alig feldolgozott állapotban fogyasztják a kukoricát és a babot. A fûszereik és gyógynövényeik közül sok lassan engedi a vérkeringésbe a cukrot. Bár a tarahumarák a szegénység miatt alultápláltak, Miller elmondása alapján a lassan felszabaduló szénhidrátok segítenek megelôzni az inzulin túltermelôdését és egy szinten tartani a vércukrot.
Izlandon azt próbálta megérteni, hogy az étkezés milyen összefüggésben lehet az évszakokkal összefüggô hangulatzavarok és a depresszió alacsony arányával. A válasz egy része a rendszeres hal, bárány és vadhúsok fogyasztásában rejlik, melyek gazdagon tartalmaznak omega-3 zsírsavat, ami javítja az agy egészségi állapotát.
Okinawán nem várta volna, hogy kiderül, a sertéshús lehet a magyarázata a kevés a mell-és prosztataráknak. Hamar megtudta azonban egy helyi tanulmányból, hogy a lakosság vérében igen magas a prolin és a glicin szintje, két olyan összetevôé, melyek segítenek a normál szövetek regenerálódásában és visszavezethetôk a sertéshúsban található elasztinra és kollagénre. Az említett húsféle szeléniumtartalma szintén tartalmaz egy létfontosságú ásványt, mely közremûködik egy rák ellen küzdô enzim kialakulásában. Okinawa lakosai úgy ôrzik meg egészségüket, hogy a húsnak fôleg csak a sovány részét fogyasztják.
A diéta a gyakorlatban
Miller szerint ahhoz, hogy az étrend valóban hasznos legyen, gondosan ügyelni kell a hagyományos elkészítési módokra és a hozzávalók minôségére. A legjobb okinawai sertést például tápanyagban gazdag édesburgonyán tartják. Ugyanígy, a lisztbôl készült tortilla nem nyújtja ugyanazokat az elônyöket, mint a tarahumarák rostdús kukoricalepénye, melyet lime-mal locsolnak meg.
Ezek az eltérések magyarázzák, hogy miért nem mûködik, ha a saját kultúránkba ültetjük át a hagyományokat. Miller egyik betege például azt állította, hogy mediterrán diétát tart, de gyakran evett hizlaló pizzát és sajtos raviolit a fetás-paradicsomos szendvics vagy a lencseragu helyett. Ugyanígy a tanulmány társszerzôje, Dr. Dimitrios Trichopoulos felfedezte, hogy a mediterrán étrend legkritikusabb pontja a gyümölcsökben, zöldségekben, egyszeresen telített zsírsavakban és a hús elhagyásában áll. A hozzávalók egyszerûsége miatt érdemes kipróbálni az izlandi és a kameruni konyhát is.
Trichopoulos elismeri, hogy a kevésbé kalandvágyóknak ezek nem biztos, hogy tetszenek. „A mediterrán étrend semmivel nem jobb, mint a japán, de jobban alkalmazható a nyugati életformában." - mondta. Dr. Steven Jonas, a Világ legegészségesebb konyháinak 30 titka címû könyv szerzôje, a Stony Brook Egyetem megelôzô orvostan professzora. Szerinte hasznos, ha szétnézünk a világban az egészséges életmód ügyében. Gyakorlatot szerezhetünk abban, hogy mivel elôzhetjük meg a betegségeket és hosszabbíthatjuk meg az életünket. Azonban felhívja a figyelmünket arra is, hogy néhány bölcsesség általános, nem függ a nemzetiségtôl.
„A sikeres diétát folytatók mindig azt mondják, hogy az egészséges összetevôk mellett az elfogyasztott ételek mennyiségét is csökkentették." Más szóval sokat segít, ha messzebb látunk a saját orrunknál, de többet számít az, ha kevesebbet tömünk a bendônkbe.