Brazil parton

Szeretnék öregasszony lenni egy tengerparti házban, nem feltétlenül brazilban, mert az annyira messze van, valami közelebbiben. Szerény énem idônként palacsintát sütne meglepetésül a vendégeimnek, ám a színfalak mögött mást se csinálnék, mint festenék, írnék, és halkan énekelnék.


 



Megfigyeltem, hogy amíg az énekhangunk nem válik remegôssé, addig meglehetôsen erôs a testünk, még jócskán akad benne csi. A ház nem lenne csupa fehér, mert ôrjítô, amikor mindennap takarítani kell, hogy fehér maradjon a homokos mezítlábazás következtében. Nem pont ilyen lenne tehát, de ahogy az elsô képen éppen kilátunk a tengerre, úgy látnék ki én is  , és idônként csak leülnék oda, hogy nézzem ezt a látványt, mint egy filmet. 



 











 



Szóval, öregasszony lennék a tengerparton, akinek annyi gondja van, hogy mézes káposzta pakolással és rendszeres jógával tartsa karban az ízületeit, és a gyerekeit idônként haza hívja. Félre, gondok, félre bú...