A gyûjtôk kötôdnek a tárgyaikhoz, és a gyûjtésre a birtoklási vágy sarkallja ôket. Ez a tevékenység elégedettséggel, büszkeséggel töltheti el a személyt, biztonságérzetet adhat. A gyûjtés lehet mindössze hobby formájában is örömforrás, és lehet életforma is. Ha valaki szegénységben nô föl, akkor kialakulhat egy olyan érzés, hogy "nem dobunk ki semmit", hogy ha valamikor szükség lenne az adott tárgyra, akkor ne kelljen újat venni.
Különbséget kell tennünk aközött, hogy valaki elfogadja a kapott tárgyakat, és megtartja ôket, vagy ô maga keresi, felkutatja és gyûjti ôket.
A tárgyakhoz kötôdhetnek élmények, amelyek akár felnôttkorban is felidézhetik a gyermekkort, illetve segíthetnek trauma feldolgozásában, illetve kompenzációt, pótlást is jelenthetnek korábbi hiányért, veszteségért.
A különleges tárgyak gyûjtése során különlegesnek érezzük magunkat, általában szerepet játszik a versenyszellem, rivalizálás, és fontossá válik az elismerés, amelyet a környezettôl kapunk.
Gyermekeknél megfigyelhetjük, hogy az extrovertáltabbak általában a társas tevékenységekben vesznek részt, együtt játszanak, míg az introvertáltabbak féltô gonddal gyûjtenek valamit.
Függés alakulhat ki, ha a mindennapokban fontosabbá válnak a tárgyak, mint a szeretteink, az emberi kapcsolatok, a minket körülvevô világ, a realitás.
Lehetséges, hogy a függô elviselhetetlenül stresszesnek, kiszámíthatatlannak érzi az életét, és a tárgyakkal való törôdésbe menekül.
Elôfordulhat, hogy a kiüresedett, kevésbé tartalmas, bizonytalan, vagy nehezen kezelhetô emberi kapcsolatra, vagy kapcsolatokra fordítandó figyelmet a tárgyak kapják, hiszen a velük való foglalkozás zökkenômentes, kiszámítható, biztonságos, nem tartogat kellemetlen meglepetéseket, bizonytalanságot, csalódást. Mindemellett azonban a tárgyak nem tudják viszonozni az emberi érzéseket, ezek valódi mélységükben nem élhetôek át ilyen módon.
A függés már akadályozza a mindennapi tevékenységeket, az életvitelt, túlzott és meggondolatlan költekezésbe fordulhat át, ha a személy nem képes kordában tartani a gyûjtési vágyát, ez a lelki egyensúlyának rovására megy, esetleg lopásra is csábíthatja a gyûjtôt, ha nem tud felülkerekedni rajta.
Elôfordul, hogy már nem maga a gyûjtés, a folyamat ad örömöt, és a tárgy megszerzése után mintegy kipipáljuk, mint egy feladatot: "ez is megvan", és máris sóvárgunk egy következô után. Ekkor már függôségrôl beszélünk.