Rendben van, hogy megy egyedül is, csak egyrészt úgy nem olyan élvezetes az utazás, másrészt pedig a kapcsolatokat azért kaptad, hogy fejlôdj általuk és megismerd azt az Istent, Istennôt, aki vagy. És még egy dolog: az Élet, az Univerzum, a Teremtô másokon keresztül adja meg számodra mindazt, amire szükséged van. Lehet, hogy fel sem ismered, lehet, hogy mindent magadnak tulajdonítasz, de ha hátratolod a fene nagy büszkeségedet, az egódat, az ítélkezéseidet, akkor rögtön láthatod, hogy szinte minden „véletlen szerencse” mögött ott van valaki, akit az Ég küldött. :)
Szóval a héten menj emberek közé és nézz a szemükbe, beszélgess, érdeklôdj, adj és kérj (!) ha úgy érzed arra van szükséged, mert valóban most Téged és a másik embert is ez segít. Az, hogy mire lesz jó, vagy miért? Isten tudja.
Már a múlt héten is nagy fókuszt kaptak a kapcsolataink, csak akkor mint a váltást segítôk álltak mellénk, hogy az életünk 1-1 helyzetéhez való másféle hozzáállást támogassák. Most az önmagunk elôtt is elrejtett képességeinkre, a feladatainkra és a szônyeg alá söpört dolgainkra fogják a figyelmet irányítani.
Elônyben vannak azok, akik szembe mernek nézni önmagukkal, reggel a tükörrel, napközben pedig a feladataikkal. Tudják, hogy mire képesek, még akkor is, ha nem hozzák ki magukból a legtöbbet, de ismerik valódi arcukat, személyiségüket, tulajdonságaikat. Reálisan! ôk azok, akik a másik felett sem törnek pálcát, elfogadják ôket olyannak, amilyenek, mindaz mellett, hogy véleményük van, de megváltoztatni senkit nem akarnak.
Ráismersz magadra? Akkor még egyetlen dolog ehhez, és ha ez is megy, akkor talán jó az irány: Meg tudod-e különböztetni az ítélkezést a véleménytôl?
Sokat gondolkoztam ezen, figyelem a helyzeteket és ahová mindig eljutok, az, hogy az ítélkezés mögött kellemetlen (negatív) érzelmek is vannak, még ha aprók is. A vélemény teljesen érzelemmentes, nem vált ki semmilyen hatást, csak megállapít egy tényt, ami a lelken kívül marad. Talán ez a különbség, talán más, sôt lehet, hogy van még sok minden. Én így figyelem, hogy 1-1 gondolat mi lehet. Egy közös tuti van bennük, amit felismertem már: mindegyik a bennünk élô fizikai testen túl lévô valami megtapasztalása, megismerése és hatalmas lehetôsége. Ha ítélkezés, akkor van még dolog azzal, aki vagyok, ha vélemény, akkor már egyre jobban fényt kap, hogy ki is vagyok valójában... De ez csak az én gondolatmenetem...
A héten tedd fel magadnak a kérdést és figyeld a Benned lévô saját igazságodat: Ítélkezek és benne maradok, vagy megállapítok és tovább lépek? Csak ôszintén! És el ne ítéld magad a válasz miatt!!!
A legnagyobb jutalom és felismerés abban az egyszerû Törvényben lesz, hogy nincs jó, vagy rossz, nincs kettôsség sem kint, sem bent. Minden egy, ezért amivel rendelkezel – tulajdonság, adottság, személyiségjegy - arra szükséged van valamikor... mint ahogyan a másiknak is. Ahogy semmi nem véletlen, Te sem vagy az, a körülötted élôk sem azok. A tudatosság és az önismeret fontossága ott jelenik meg, hogy mindazt, ami benned van, azt akkor használd fel, amikor arra szükség van. A harmónia abban az esetben borul fel, ha az adott pillanatban, helyzetben nem az vagy, aki valójában, és nem azt teszed, mondod, gondolod, amit igaz önvalód tenne.
És akkor a fekete leves: Ezt Isteni lényed pontosan tudja, és minden egyes ilyen pillanatban a háttérbe húzódik. Viszi magával az önbecsülést, az önbizalmat és a hitet. Érdemes másnak lenni, mást mutatni, emberi játszmákat elôadni? Nem lenne jobb egyre többet elôszedni önmagadból és azt tárni a világ elé? Nem így lennél olyanokkal körülvéve, akik igazán szeretnek úgy, ahogy vagy, olyannak, amilyen vagy?
Nem könnyû, tudom, mikor a másiknak nem tetszik, amit mondasz, vagy teszel. De ha már meg akarsz valakinek felelni, az legyen azért, mert önmagadon megszerelsz ezzel valamit és ne azért, mert olyanná válsz, amilyenek szeretnének látni, pedig az nem is Te vagy.
Egyszerû a szó amit a hétre kaptunk még feladatként: Önfelvállalás.
Jól is hangzik, fôleg, ha mindig magadat adod, akkor is, ha elítélnek miatta :)
A kérdés az csupán, hogy mit kezdesz ezzel a kis fincsi feladattal a napokban, ha ezt még nem nyomod ösztönbôl. A héten meg kellene majd tenned ezt a csöppnyi dolgot bármilyen helyzetben. A tudatod, a lelked, vagy hívd ahogy akarod jelezni fog. Elôször elôtte, hogy hahó, azt mond, amit gondolsz és tedd, amit mondasz! Aztán jelezni fog utána is. Ha sikerül véghez vinni a Benned zajló eseményt, akkor az eredményen meg fogsz lepôdni és ami a legnagyobb dolog lesz, hogy megkönnyebbülsz, fellélegzel, és az, aki vagy, elnyeri az igazi szabadságot.
Voltál már úgy, hogy félelem, ragaszkodás, biztonság, vagy bármi gát miatt nem mertél megtenni valamit, majd magától megtörtént, és az érzés, amit hozott egyet gondolatot szült benned? Azt, hogy ha ezt tudtad volna, már nem itt lennél... Jó volt, igaz, viszont mellette meg verted a koponyád kemény helyekre.
A heti I Ching pont ettôl szeretne megkímélni úgy, hogy figyelmeztet, tedd meg, amit érzel és élvezd az eredményét. Ha igaz vagy, ha szívbôl jön amit csinálsz, ha meg mered mutatni önmagad, akkor a harmónia visszatér az életedbe.
És hogy mire számíthatsz így a való életben?
Amióta igyekszem így élni – még azért nem mindig sikerül, de haladok – azóta felfordult egy kicsit körülöttem a világ. A nagy sértôdések, felismerések és a velük járó zûrzavar közepette mégis azt érzem, hogy minden rendben van, minden és mindenki megtalálja a helyét körülöttem, oda kerül, ahová való :) Akire nincs szükségem elmegy, akire viszont van, az még jobban mellém áll, akinek pedig rám van szüksége, az is megjelenik pont akkor amikor segíthetem. Ha adom önmagam, akkor érzem, hogy a helyemen vagyok, hogy béke van bennem, és minden halad. Igaz, hogy néha ijesztô, de többször felemelô, viszont már nem félek. És az ítélkezések, vélemények, kritikák? Azok is a helyükön vannak... csak arra figyelek, ami belôlem fakad... a többivel kezdjen az valamit, aki megteremtette...
Talán segít az az idézet, amit egyik kedvencem Tatiosz mondott anno: „Az, amit magadról gondolsz, hozzád tartozik... Amit másokról gondolsz, az is hozzád tartozik... De amit rólad gondolnak azzal semmi dolgod, ha meg akarod ôrizni lelked békéjét...”
Kívánom, hogy minden pillanatban legyél az, aki valójában vagy, közben pedig érezd, tudd és éld meg, hogy ha így teszel, akkor életedet csupa harmónia, boldogság és igaz siker veszi körül.