A kamaszkor funkciója és lényege, az Erikson-i serdülôkori szakasz természetes krízise, hogy a felnôtté váláshoz szükséges identitást kialakítsa magában a fiatal, megtalálja saját magát, hitét, a helyét a világban, kialakítsa magában mindazt, ami gyermekbôl felnôtté tesz egy embert. Ez csak úgy jöhet létre, ha eltávolodik az addigi értékektôl, megkérdôjelezi ôket, ezáltal a szülôt is. Gyakran a távolítást csak veszekedések által tudja fenntartani a tinédzser, a szabályok és értékek megtagadásából azonban a szülô a saját személyének elutasítását érzi, nem érti, hogy mi lett az addig kedves, engedelmes gyermekébôl, akiért oly sokat tett.
Gyermekkorban a szülôi minta megkérdôjelezhetetlen, fôként ha szeretetteljes, meleg légkör jellemzi a családot, a szeretet még vonzóbbá teszi a szülô által képviselt és kínált értékeket. Érzelmileg tehát el kell szakadni a szülôtôl ahhoz, hogy a tinédzser újra írhassa a saját értékeit, azokat magának választhassa meg.
Érzelmek, szerelem
A tinédzser lelkében valódi érzelmi viharok dúlnak. Ha a külvilág bagatellizálja az érzéseit, arra figyelmezteti, hogy sok minden áll még elôtte, és ez majd elmúlik, az ellenségességet, dacot, lázadást vált ki, a kamasz úgy érzi, hogy elutasítják ôt, számára minden korábbinál valódibbak, intenzívebbek a kamaszkori érzelmek, és úgy is érezheti, hogy örökre szólnak.
Az érzelmek dinamikájára szülôként kevésbé lehetünk hatással, az indulatok csitítását megértéssel, elfogadással érhetjük el leginkább, a kamaszkori szerelmeket pedig a megfelelô keretek felállítása mellett /pl.hova mehet a kamasz, hányra érjen haza, együtt aludhat-e a barátjával/barátnôjével/ tiszteletben kell tartanunk.
Kortársak
A kamasz úgy érzi, hogy ô már nem gyerek többé, és ezt alátámasztják a testi változások, a nôvé, férfivá érés. A kamaszkor elôtti években a teljesítmény a leghangsúlyosabb, és a két nem eltávolodik egymástól,nem érintkeznek, nem beszélnek egymással, csak ha feltétlenül szükséges. A serdülôk újra elkezdenek kommunikálni az ellenkezô nem képviselôivel is, saját nemükkel bizalmasabb, mélyebb kapcsolatokat alakítanak ki, és figyelik egymást, hogy ki hol tart a változásban. A kortárs csoporthoz tartozás fontosabbá válik a szülô - gyerek kapcsolatnál, a kortársak válnak referenciacsoporttá, hozzájuk hasonlítja magát a fiatal, ôket követi, az ô mintájuk válik mérvadóvá.
A bontakozó szexualitás erôs motorja lehet a kortárs kapcsolatoknak. Felértékelôdik, hogy mennyire figyelnek az iskolában és társasági programokon a kamaszra, a bandák összetartása erôs ellenpólust képvisel a szülôvel folytatott viták mellett, a serdülôk még több, és még több idôt szeretnének együtt tölteni a barátaikkal.
TV, internet
Elképesztôen sok idôt töltenek a családok a TV és internet elôtt, naponta több órát, míg a valódi beszélgetés csak pár percig tart. Fontos lenne, hogy TV és internet nélkül több idôt töltsünk, mint elôttük ülve!
A személyes találkozást egyre inkább pótolja az internetes kapcsolattartás, amely a megváltozott, X és Y generációk sajátja /bôvebben Tari Annamária könyveiben olvashat a témáról/, a chatelés és Facebook kommentek izgalommal töltik el a tinédzsert, és a fô kérdések egyike lesz, hogy "mit szólnak hozzám?" Ez pedig azt a törekvést hozza, hogy minél jobb színben tûnhessen fel a kortársai elôtt, rendkívül felértékelôdnek a pozitív visszajelzések, ez az életkorhoz képest korai illetve erôsebb sminkelést, tükör elôtt töltött hosszú idôt, és gondosan megválogatott öltözéket jelent, és akár táplálkozási zavarokat is hozhat.
Táplálkozási zavarok
A nemi érés és hirtelen növekedés miatt megváltozik a testkép, gyakran elégedetlenek magukkal a tinédzserek, és a serdülôk csaknem fele ezért elkezd fogyókúrázni. Ha testképzavar áll fenn, vagyis a kamasz nem reálisan látja magát, pl. kövérnek látja a testét, pedig valójában nem túlsúlyos, akkor az akár önsanyargatáshoz is vezethet: koplaláshoz, ha anorexiáról van szó, itt súlyos esetben akár kórházba is kerülhet a kamasz, és infúzióra kell kötni az alultápláltság miatt.
Bulímia esetében falási rohamok jellemzik az étkezési szokásokat, fôként este, és a hûtô kifosztásában nyilvánul meg a nagyobb mennyiségek elfogyasztása, amelyet bûntudat, és a lelkiismeretfurdalás miatt önhánytatás követ. Ennek következménye a nyelôcsô felmaródása, a fogak gyors romlása a gyomorsav miatt, amely a késôbbi évek során is nagy mértékû folyamatos fájdalmat és költséges fogászati beavatkozásokat jelenthet.
A táplálkozási zavarok hátterében az testképzavar mellett az önszeretet hiánya állhat, a fiatal tökéletességet vár el magától a külsô tekintetében, nagy a környezet felelôssége abban, hogy észreveszi-e, hogy valamilyen zavar áll fenn. A kamaszkorban szinte minden szülô zavart érez, de ez bizonyos mértékig átmeneti és normális, a táplálkozási zavarok viszont túlmennek ezen a határon.
Felvilágosítás és nélkülözhetetlen információk
Már a korábbra tolódott kiskamaszkor elôtt feltétlenül szükséges lenne a felvilágosítás, amelyet azonban sok szülô szemérmességre hivatkozva nem tesz meg, jelentôségét nem látja, és az iskolában is hiányos, gyakran nem terjed ki elegendô ismeretre, részletes tudásra a felvilágosító elôadás.
A dohányzással, alkohollal, droggal kapcsolatban is tájékozottnak kell lenniük a fiataloknak, tudni a függés természetérôl, arról, hogy miért alakulhat ki, hogyan pótolható másként az öröm, miben élhet át hasonló de ártalmatlan érzést. A szexualitásról részletekbe menôen kell beszélni, mert a hiányos ismeretek irracionális félelmekhez, traumákhoz, és nem kívánt terhességhez is vezethetnek.
Kockázatvállalás
Fôként társas nyomás hatására kockázatvállalóbbak a kamaszok, ez ittas illetve gyors autóvezetést, kisebb bûncselekményeket, meggondolatlan és késôbb megbánt szexuális alkalmakat, nemi betegségeket, nem kívánt terhességet és mértéktelen alkoholfogyasztást, szerhasználatot, az öngyilkosság fontolgatását is jelentheti.
Öngyilkossági késztetés esetén nincs garancia arra, hogy a kamasz nem teszi meg, ezért minden esetben komolyan kell vennünk, akkor is, ha figyelemfelkeltést vélünk felfedezni a viselkedésében. Az öngyilkosság elôtt "cry for help", azaz segélykiáltás, segítségkérés tapasztalható, amely azt jelenti, hogy az illetô nem tud megbirkózni a nehézségekkel, ilyenkor a leginkább vízválasztó a környezet reakciója, segítôkészsége, támogatása.
Vagdosás azaz falcolás
Aki megvágja a kezét vagy lábát, gyakran a feszültségoldás miatt teszi. Nem feltétlenül jelent öngyilkossági szándékot.
Fiatalkori bûnözés
A bûnözéssel kapcsolatban érdemes tudnunk, hogy a társadalmi helyzet nem meghatározó, az izgalomkeresés és társas nyomás hangsúlyosabb. Ha a kamaszt hidegség, ridegség, a külvilággal szembeni ellenségesség, illetve alacsony motivációs szint jellemzi, akkor valószínûbb bûncselekmény elkövetése.
Mit tehet a szülô?
Gyakran apróságokon vitázunk, például az ízlést érintô kérdéseken, de sokszor merül fel valódi komoly probléma is, amikor a szülô nem érti, hogy miért a kortársait követi a gyermeke, elhangzik a kérdés "ha ô azt mondja, hogy ugorj kútba, beleugrasz?"A valódi kérdés azonban az, hogy ki irányít, sokszor ez a kérdés húzódik meg a viták hátterében.
A kamasz számára a korábbinál mélyebb barátságok biztonságot adnak, megteremtik az önmegvalósítás lehetôségét, amelyet új terepen élhet meg, és a bizalom kulcsfontosságúvá válik.
Az otthoni szeretetteljes, meleg érzelmi légkör, és a kamasz változásaihoz való rugalmas, elfogadó viszonyulás mellett a kereteket fontos felállítani, és bár maguk a keretek lehetnek lazábbak a gyermekkoriakhoz képest, a korábbi évekhez hasonlóan határozottan, következetesen, de nem kényszerítve vagy fenyegetve érdemes betartatni ôket, a viselkedési szabályok legyenek egyértelmûek. Ha a szülô megmagyarázza a döntése okait és párbeszédet tesz lehetôvé a vitás kérdésekrôl, az a kamasz számára annak a megnyugtató jele, hogy partnerként kezelik.
A szülônek fontos tudnia, hogy hol tartózkodik a gyermeke, de érdemes nem túlzásba vinni a féltést, egyrészt azért, hogy ne adja át a félelmeit a kamasznak, másrészt hogy ne idézzen elô hazudozást.
Jobban teljesítenek, és kevésbé vesznek részt antiszociális tevékenységekben azok a serdülôk, akiknél a keretek, elvárások stabilak az otthoni környezetben, és ezeket a szülôk magabiztosan és következetesen képviselik.
A szülô rendkívül fontos feladata információkat, mintát és segítséget adni a társas helyzetek kezeléséhez, és társas készségek fejlesztéséhez, hiszen a kamasz számára sikerélményt ad, ha a társaságban megfelelôen tudja kezelni a kialakult helyzeteket, konfliktusokat, ha képes az önérvényesítésre, tud ismerkedni, barátokat, kapcsolatokat szerezni és megtartani. Ez a tudás az élete során elkíséri, és biztonságot, önbizalmat ad neki.
Fontos tudnunk, hogy a kamaszkor üzenete nem az, hogy a szülô valamit elrontott, hibázott. Hasonlóan a dackorszakhoz, engedni kell a tinédzsert, hogy ráébredjen a saját erejére, megerôsödjön és magára találjon, ehhez biztosítva a szeretetet, beszélgetések lehetôségét, megfelelô információkat, amelyekkel felnôttként már tisztában kell lennie, és a megfelelô kereteket, amelyek a korábbiakhoz képest lazábbá válhatnak, de be kell tartani ôket, hiszen a kamasz életének további részeiben is lesznek keretek, elvárások, amelyeknek meg kell felelni, ezekhez elôször a családban tanul meg alkalmazkodni.
Ha a szülô érdeklôdik iránta, kérdez tôle, de nem faggatózik, akkor a törôdést érzi a kamasz, és jól esik neki, hogy figyelmet kap. Lehet, hogy nem szeretné beavatni a szülôt az életébe, de ha a lehetôségét mindig fenn tartja annak az anya és apa, hogy ott vannak neki, bízhat bennük és számíthat rájuk, akkor egyszer-egyszer váratlanul a szülô mellé kucorodik a kanapéra, és mesél magáról, és ha baj éri, akkor is neki szól.
A kamasz évek viharai után pedig egy új rend alakul ki, amelyben kiegyensúlyozott kapcsolatba kerülhet a fiatal felnôtt és a szülô, leggyakrabban megszilárdítva a korábban átvett és újraértelmezett értékeket.