Meg tudod védeni Magad!

Az életünk során számtalan élményben van részünk, melyekbôl újra és újra levonjuk a következtetéseket. Mindez azt a célt szolgája, hogy könnyebben eligazodjunk a világban, egyszerûbben kezelhessük a tapasztalatinkat. De ennek meg van az a veszélye, hogy sok éve levont következtetésinket nem bíráljuk felül. Akkor sem, ha azok már nem szolgálnak minket vagy éppen nem is igazak jelen élethelyzetünkre nézve.


 



Ilyen az, amikor 45 évesen valaki ragaszkodik ahhoz az elképzeléséhez, hogy nem tud elôadni másoknak. Mikor megkérdezem, hogy milyen konkrét esemény támasztja alá ezt a kijelentést, megdöbbenek a válaszon. „Hetedikes! koromban a történelem órán borzasztóan sikerült a kiselôadásom.” Eltelt több mint 30 év, és még csak próbát sem tett az illetô, hogy vajon most milyen elôadást tud tartani. Ehelyett folyamatosan szorong a munkahelyén, amikor arról felvetôdik, hogy több kolléga elôtt kell felszólalnia.



 



Azt tapasztalom, sokszor olyanok vagyunk, mint a cirkuszi elefántok. Kölyök korukban erôs lánccal kötik ki ôket, hiába próbálják kiszabadítani magukat, újra és újra kudarcot vallanak. Idôvel feladják, megtanulják, hogy mekkora mozgástér áll a rendelkezésükre. Onnantól kezdve már többé kísérletet sem tesznek, hogy messzebbre menjenek. Így történhet meg, hogy a felnôtt elefántok bár óriási erôvel rendelkeznek, egy oszlophoz vannak kötéllel kikötve.



 











 



Azok az emberek, akik gyerekkorukban olyan környezetben nôttek fel, mely nem adta meg számukra a biztonságot, egész életükben érzékelhetik a bizonytalanságot. Mindez lehet azért, mert érzelmileg nem tudott a család biztonságot adni, de sokszor verbális és fizikális bántalmazás is éri ezeket az embereket. Gyerekként mindannyian kiszolgáltatott helyzetben vagyunk, hiszen az életben maradásunk múlik a rólunk gondoskodó felnôttektôl. Amikor bántalmazások, igazságtalanságok érnek egy gyereket, lehet, hogy próbát tesz a szembeszegülésre és lázadóvá válik. De a másik változat, hogy beletörôdik a helyzetbe és elviseli a történéseket.



 



Az utóbbi típusú emberek azok, akik bizalmatlanok az emberekkel szemben. Nehézségekbe ütköznek a munkahelyükön, kiegyenlítetlen baráti kapcsolataik lesznek és párkapcsolataikban elôfordulhat, hogy kihasználják ôket.



 



Ha nem tanultam meg gyerekként, hogy bízhatok a világban, mert az jó hozzám, akkor hosszabb idô szükséges mindennek az átdolgozásához. Ennek egyik nagyon fontos lépése, hogy kilépjek a gyerek szerepbôl. Felismerjem, hogy bár gyerekként nem tudtam tenni semmit, amikor valaki bántott, de azóta változott a helyzet. Felnôtt emberként már senki sem rendelkezhet felettem. Nem kell eltûrnöm a méltatlan bánásmódot és helyzeteket. Mert meg tudom védeni magam!



 



Sokszor láttam a konzultációkon a megdöbbenést az emberek szemében, amikor rájöttek, hogy van más választási lehetôségük is. Persze ahhoz, hogy mindezt véghez is tudják vinni, nem minden esetben elégséges az egyszeri felismerés. Legalább annyira fontos, hogy a korábbi eseteket feldolgozzák.