Napi üzenet – A szolgálat egyik buktája

Minden embernek az életében valamilyen formában megjelenik a szolgálat. Ha ezt olvasod, nagy az esély arra, hogy az utadon óriási szeletet elfoglal a másikért tenni, élni, lenni feladata.
A különbségek ott kezdődnek, hogy van, akinek ez a sorsa ebben a csodás világban, és „kötelezően” oda kell tennie magát másokért a családban, a munkában, a hétköznapokban. Ha vállalja, teszi a dolgát, szolgál másokat, akkor minden sikerül(!). Ha hárítja, elfordítja a fejét, csak magával foglalkozik, semmi gond, majd az élet odavezeti úgy, hogy más lehetősége ne is legyen, hisz ezért van itt, erre született, meg van minden adottsága, ami semmi másra nem alkalmas. Ilyenkor a siker is elég messzire elkerüli(!)


Van olyan is, akinek nem „kötelező” életfeladata, mégis időnként késztetést érez arra, hogy önmagát egy kicsit hátérbe tolva segítsen a rászorultakon, ahogy éppen tud, mert adni jó.
Aztán persze vannak még más lehetőségek is, mindannyian ismerünk embereket, akik csak magukkal foglalkoznak, használnak és kihasználnak embereket a saját érdekükben, mással nem igen törődve… bármilyen furcsa, nekik ez a feladatuk, így van rendjén, de még ha nem is tesznek semmit, a késztetés egy kis jót tenni mással néha felbukkan bennük is.
Ez az üzenet most leginkább azoknak szól, akik az első 2 kategóriába sorolják magukat, hatalmas erővel, empátiával, önzetlenséggel rendelkeznek, és ezt másokért használják. A jó hír, ha ezt olvasod, akkor Te is ide tartozol. Áldott a jelenléted, a törekvésed, minden cselekedeted a világban!
A mai napon ezt a késztetést erősítik fel az energiák, viszont hoz magával egy olyan feladatot, érzést, akár konkrét helyzetet a hét hátralévő részére, ami ennek az életútnak egy hatalmas buktatója lehet… és amit, ha nem tanulsz meg kezelni, kiégéshez, elforduláshoz, céltalansághoz vezethet el. Ha másokért élsz, ezzel már többször is találkozhattál, viszont most megoldhatod, hogy többé ne forduljon elő.
Ez a szolgálaton belül, az a helyzet, amikor már annyit segítesz, hogy felmerül a kérdés benned: „OK, hogy adok annak, akinek szüksége van tőlem valamire, kér és felé fordulok, adok szívből, megtehetem, de hol vagyok én ebben az egészben? Velem ki a fene foglalkozik? Az én szükségleteimet ki segíti? Szegény ÉN! Mindig csak adok, és soha nem kapok!” Ismerős? Akkor most itt egy kis segítség, hogy ezután ne legyen ilyen:
Ez a kimerültség, a kiégés, erővesztés jele. Kiabál a szervezet, test, lélek, szellem, hogy elfáradtál, pihenni kéne, töltődni, hogy tudd folytatni a munkát, mert nem menekülhetsz a feladat elől, vagy segítesz, vagy rajtad kell majd segíteni, ha végleg kimerülsz. Választhatsz, de a szolgálat így, vagy úgy benne lesz az életedben.
A mai dolog annak átgondolása, hogyan tudnál rendszeresen(!) egy kis energiát kivonni az életedből és azt magadra fordítani, abból a célból, hogy mindig erődnél tudj maradni. Lehet, hogy elég annyi, hogy naponta 1 órában csak Te leszel a fontos önmagadnak, és kitaláld, hogy mi az út ehhez. Elmész egyet tornázni, sétálni, bezárkózol a szobába és kedvedre teszel valamit… Alszol, meditálsz, olvasol. Mindegy, a lényeg, hogy adj magadnak egy kis figyelmet.
Hidd el, hogy ez nem önzőség! Ha tisztában vagy egyetlen dologgal, mindjárt helyre áll az agyadban ez a cella, és el fog múlni a lelkiismeret-furdalás is... Főleg az eredményét látva.
Ez pedig a következő:
Szép, áldott és kegyes feladat a gondoskodás. Jó érzés, ha szükség van rád, tudom, én is szeretem ezt, jót tenni, benne élni, érezni. De hogy akarsz adni, mikor neked sincs? Miből adsz ilyenkor? Az egyre kevesebből, a végén a semmiből? Az segítség, mikor úgy teszed a dolgod, hogy legszívesebben aludnál két napig, mert annyira fáradt vagy? Ilyenkor vajon a másik embernek nem pont a fáradságot adod át? Hisz az van benned! Te meg morogsz, hogy mindenki csak szívja az erődet, veled senki nem foglalkozik… Bakker, mekkora szívás tényleg.
Minden szolgálatban magadból adsz egy darabot. Ha igazán segíteni akarsz, akkor a legelső dolgod, hogy ezzel tisztában legyél, mert amint ez meg van, és valóban segíteni szeretnél, akkor attól a pillanattól legelőször arra fogsz figyelni, hogy Te 1000%-ra hozd magad, mert abból lehet annyit, úgy, akkor adni, amikor arra szükség van. Na az lesz a valódi segítség, ott lesz eredménye is.
És az, hogy a segítségnyújtás érdekében magaddal is foglalkozol rendszeresen, hogy mindig toppon legyél, nem önzőség, hanem ugyanolyan szükség! Része a szolgálatnak. Így áll be az egyensúly adás és kapás között.
Amikor nincs elég erőd, időd, motivációd adni, akkor mindenki sérül, veszít, visszaesik, hiába a jószándék. Te is és a másik ember is.
Amikor erődnél vagy, és bármilyen szolgálatot végzel másokért, akkor úgy adsz önmagadból, hogy mindenki jól jár, erősödik, gyógyul, kielégül. Te is és a másik ember is.
A mai nap tökéletes lehetőséget ad számodra, hogy átgondold, és a helyére rakd magadban a hozzáállásodat a segítségnyújtás területén erről az oldalról.
Ha eddig nem fordítottál elég időt magadra, hogy megmaradjon a lendület, mert mondjuk rossz érzésed volt, hogy elveszed az időt a gyerekedtől, párodtól, ügyfelektől, bárkitől, akiről gondoskodnod kell, szolgálnod, segítened kell, akkor itt az idő megérteni, hogy nagyon fontos tartanod az energiaszintedet. Neked is töltődnöd kell – és itt jön a lényeg - azért, hogyha ezt megteszed, kipihened, kikapcsolod magad rendszeresen, akkor visszatérve még nagyobb erőbedobással tudod magad adni.
És, hogy mennyit? Amennyire szükséged van, egyénenként változó, viszont lehet, hogy így az elején egy kicsit több kell, ha eddig nem foglalkoztál ezzel. A lényeg a rendszeresség. Nekem a következő jött be, próbáld ki, hátha segít ☺
- 1 órából 5 perc – energiamozgató légzőgyakorlatok
- 1 napból 1 óra – mozgás, meditáció, amihez épp kedved van
- 1 hétből fél nap – természet és csend, ha egy mód van rá, egyedül
- 1 hónapból 1 nap – semmi terv, együtt az árral munka nélkül
- 1/2 évből 1 hét – csak a kötelező feladatok, minimális munka
- 1 évből 1 hónap – család, barátok, semmi munka, nyaralás és pihenés
Persze ha több, annál jobb, ha kevesebb néha, lehet pótolni máskor, de ennyi azért kellene, ha életedet felteszed erre a csodás feladatra.
Még egy fontos dolog, ami elállítja a morgást az agyadban, ha be tudod fogadni. Ha neked életfeladatod a gondoskodás, mások szolgálata, segítése, akkor jobban jársz, ha nem akarod, hogy rajtad segítsenek... És lehet, hogy közhelyként él a fejekben, de attól még megállja a helyét: Segíts magadon és Isten melléd áll! Ha pedig magad után másokon is segítesz, Te is Istenné válhatsz! Persze nem aranytrónt kapsz, jogart a kezedbe, meg koronát a fejedre, hogy dirigálhass, hanem több lehetőséget a Teremtésre, amivel még többet tudsz segíteni.
Áldott ez az élet, és benne minden, amit teszel, ha teljes erőddel ott tudsz lenni a feladatban!

Garbóczi Tünde
www.garboczitunde.hu