Alacsony – magas szintû élménykeresôk
Az élménykeresés skálájának egyik végén találhatóak azok az emberek, akik az ismerôs dolgok között, a megszokott környezetükben érzik legjobban magukat, nem kedvelik a váratlan, ismeretlen, új, nehezen tervezhetô, kiszámíthatatlan eseményeket, helyzeteket. Az alacsony élménykeresôk jól mûködnek stabil élethelyzetekben, magas az aktivációs szintjük, ezért ennek növelése izgalmakkal nem szükséges, és megbontja a komfortérzetet, így extrém szituációkban könnyen leblokkolnak.
A skála másik végén a szenzoros élménykeresôk helyezkednek el.
A szenzoros élménykeresés Zuckerman fogalma. Az élménykeresôknek nagy mértékben igényük van az új, izgalmas, változatos ingerekre, akár szokatlan, kihívást, kalandot jelentô ingereket is keresnek. Az arousal szintjük, azaz aktivációs szintjük, az agyi elektromos tevékenység, amely a szervezet éberségi állapotát mutatja, jellemzôen alacsony, és ezért ennek folyamatos emelése hozza meg a komfortérzést, ezt pedig az ingerkeresés hajlama, az ingerek állandó vagy gyakori keresése, az élmények átélése szolgálja. Ha tartósan nem kapják meg ezeket az élményeket, akkor egyszerûen nem találják a helyüket. Egy kirándulás nem elégíti ki ôket, hiszen veszélyesebb, extrémebb élményekre van szükségük, hiszen ekkor kapják a legnagyobb adrenalinlöketet, amelyre nagy igényük van.
Sokan arról számolnak be, hogy boldogságot élnek át az élmények során. Ez azonban nem csak extrém sport lehet, lehet egy új hobby, mozgásforma, utazás egy addig ismeretlen helyre, ismerkedés új emberekkel. Élmények nélkül akár elvonási tüneteket is tapasztalhatnak magukon az élménykeresôk.
A szenzoros élménykeresôk általában hedonisták, örömkeresôk, gyorsabban vezetnek autót, gyakrabban nyúlnak alkoholhoz és drogokhoz, kedvelik az extrém sportokat, szexuálisan aktívabbak és tapasztaltabbak, a szokatlant keresik, kockázatkeresôk, mivel erôsen hiszik, hogy a kockáztatás során több öröm, mint fájdalom éri ôket, úgy érzik, nem eshet bajuk, jutalomként élik meg az élményt, az aggasztó, veszélyre figyelmeztetô jeleket kevésbé veszik komolyan. Jól mûködnek túlingerléses helyzetben, a kevésbé megterhelô helyzeteket nehezebben viselik, ekkor akár mánia vagy antiszociális viselkedés is kialakulhat. Zuckerman szerint a személy ebben az esetben nem képes a saját viselkedésének gátlására, az impulzív késztetéseinek csökkentésére a szociális beilleszkedés érdekében.
A fokozottan élménykeresôk kedvelik a kockázatos sporttevékenységeket, szabadidôs idôtöltéseket, mint amilyen például a bungee-jumping, ejtôernyôzés, barlangászás, búvárkodás, hegymászás. A veszély hatására a mellékvese adrenalint termel, az adrenalinszint megemelkedése miatt éberré és érzékenyebbé válnak. Hatalmas belsô energiákat mozgósít a szervezet, hiszen a szervezet felkészül a veszélyre, és az életben maradásért küzd, mindeközben a személy rendíthetetlenül hisz abban, hogy nem eshet baja, bármilyen nehéz helyzetbôl kikerül.
Az adrenalin felszabadulásakor endorfin is felszabadul, és hatalmas eufóriát okoz, tompul a fájdalomérzékelés, nem érzi a félelmet, az éhséget, szomjúságot az élménykeresô. Ha kialakul a függés, az azért is veszélyes, mert a szervezet hozzászokik a megemelkedett adrenalinszinthez, és legközelebb már több izgalom, egyre nagyobb és veszélyesebb kihívásra van szükség ugyanannak a boldogságszintnek az eléréséhez.
Fontos tudni, hogy az eufóriát egy érzelmi mélyrepülés követi, a hétköznapokat, a szokványos tevékenységeket a fokozottan élménykeresô ember unalmasnak, akár elviselhetetlennek találhatja, az életét üresnek, monotonnak érezheti, így amilyen magas szintû az eufória, olyan mély lehet az üresség érzete, szinte depressziós periódus.
Adrenalinfüggés
A fokozott kockázatkeresésbôl szenvedélybetegség: az adrenalinfüggés is kialakulhat.
A felnôttkori nagy kockázatkeresés hátterében az is állhat, ha gyermekkorban az adott személy nem kapta meg azt a törôdést, amely az egészséges, pozitív énkép kialakulásához szükséges, nem tudta magára felhívni a figyelmet, ha gyakran többet vártak tôle, mint aminek meg tudott volna felelni, túlzott elvárásokat támasztottak vele szemben. Illetve ha felnôttkorban hosszabb idôn át nem kap valaki elismerést, ez akár a munka, akár a családi, párkapcsolati területet is érintheti, lehetséges, hogy úgy jutalmazza magát, hogy kockázatos helyzeteket sikerül megélnie, és aztán ezzel elismerést vívhat ki. Tehát az adrenalinfüggés tartalmazhatja a bizonyítási, megfelelési vágyat, az elismerés iránti fokozott igényt, az önjutalmazást is.
A függés nem csak valamilyen kábítószerhez, alkoholhoz, szerencsejátékhoz, vagy az internethez kapcsolódóan jelenhet meg, hanem viselkedéshez is köthetô. Az adrenalinfüggôség amiatt is veszélyes, mert a hozzászokás miatt egyre nagyobb kockázatot vállal az érintett személy, illetve nem, vagy csak kis mértékben érez félelmet, tehát nem érzékeli reálisan, hogy az adott helyzet mennyire veszélyes, nem tudja felmérni, hogy mennyire kellene félnie, ez a torz észlelés pedig életveszélyes lehet, éppen úgy, mint a gyakran életmentô fájdalom érzékelésének hiánya.
Természetesen az adrenalinfüggésnek is lehet pozitív oldala, nemes tettekre sarkallhatja az élménykeresôt az eufória hajszolása, olyan dolgokat vihet véghez, amelyhez másnak nem lenne bátorsága.
Ha függôség alakul ki, az megronthatja az emberi kapcsolatokat, megnehezítheti az intimitás megélését, a belsô béke megteremtését. A függôségbôl való szabaduláshoz legfôképpen a belátás szükséges, az, hogy az érintett személy ráébredjen, függô, és ez probléma.
A fokozott veszélykeresés, mint ahogy minden függôség, valamilyen belsô hiányt jelez, amelyekre gyógyírt jelenthetnek a tartalmas és értékes emberi kapcsolatok, illetve önmagunk megvalósítása. A kockázatkeresôknek érdemes olyan tevékenységeket keresniük, amelyek kevesebb veszéllyel járnak, elegendô mértékû kihívást jelentenek, ez lehet akár versenyzés, vagy más, az endorfinszintet emelô élmény, mozgásforma.
Örömkeresés
Mindenkinek érdemes keresnie néhány olyan dolgot, ami kikapcsolja, örömmel tölti el. Nem kell mindenkinek bungee jumpingolni, hiszen vannak emberek, akik akár szívrohamot is kaphatnak közben, mivel jellemzôen nehezen élik meg az ilyen típusú stresszhelyzeteket. Az viszont fontos, hogy idônként csináljunk valami olyat, ami megemeli az adrenalinszintünket. Lehet ez egy bátorságot próbáló, izgalmas tevékenység, amely kizökkenti a hétköznapokból, valamilyen mozgásforma, illetve nemes cselekedet.