Teljesen igazad van, ugyanis csak egyetlen eset van, amikor kifejezetten fontos és hasznos is a rágódás. Ez pedig az úgynevezett eseményfüggô rágódás. Mit is jelent ez? Konkrétan súlyos krízisek nyomán és traumák átélését követôen fellépô jelenség, amikor mind képek, mind pedig gondolatok törnek be automatikusan az elménkbe. Ez lehet egy baleset képe, az ott elhangzott mondatok, értesülés egy orvosi diagnózisról. Amint ez a jelenség átalakul tudatossá, akkor beszélhetünk eseményfüggô rágódásról. Ez egy nagyon fontos lépés afelé, hogy feldolgozzuk mindazt, ami velünk történt.
Ezerszer végiggondolod a balesett elôtti napodat, megvizsgálod, mit tehettél volna másképp. Újra és újra végigpörgeted a jövôképedet, amit a diagnózis elôtt terveztél, de immár nem fog megvalósulni. Bánsz minden egyes napot, melyen nem mozogtál, mielôtt szívinfarktust kaptál.
Éppen a krízisek és traumák választóvíz jellege az, ami késztet, hogy értelmet találj a történéseknek, valamilyen magyarázatot arra, hogy miért nem érheted el a korábban kitûzött célodat és ennek milyen pozitív hozadéka lehet az életedben. Illetve arra ösztönöz, hogy a módot, ahogy eddig gondolkodtál a világról és magadról felülvizsgáld és egy olyan új sémát alkoss, ami kiállja egy hasonló krízis próbáját is.
A kognitív feldolgozás ezen folyamata abban segíthet, hogy a krízis után egy pozitív minôségi átalakulás következhessen be az életedben.
Amint láthatod, a kognitív feldolgozás egy speciális esete a rágódásnak. Tehát ha nem közvetlenül egy krízisben, trauma után vagy, esetleg már sok idô telt el az esemény óta, de tapasztalod magadon, hogy sokat rágódsz dolgokon, akkor érdemes változtatnod rajta, ugyanis ez a negatív, önbüntetô gondolkodás depresszióhoz vezethet. Ha valamilyen negatív eseményhez kapcsolódik a rágódás, akkor fontos az esemény feldolgozása.