Shiatsu 1. rész

"A masszázs - bizalom kérdése? Abszolút. Bizalom - ki iránt? Szerintem elsôsorban önmagad iránt."

30 éves, de inkább kortalan, magas, harmonikus alkat, sötét haja van és szemüvege, rengeteget sportol és igen vidám. Amikor megtudtam, hogy masszázzsal, és ezen belül shiatsu-val foglalkozik, néztem egy nagyot, az meg egyenesen sokkolt, hogy a jógázik és meditál isâ?¦ Kíváncsi lettem, mert azelôtt volt egy elôítéletem, hogy aki ennyire sokat és sokfélét, profin sportol, az biztos teljesen izommacsó, aki szóba sem áll bohémekkel, ex-jógásokkal, sôt. Nagy kô esett le a szívemrôl, amikor találkoztunk, és kiderült, hogy egy barátságos úriember, és elhivatott gyógyító.


Beszélgetés Balogh Gergely shiatsu terapeutával.



Azt hittem, lesz egy átlagos beszélgetésünk, de amiket mondott, szokatlan megközelítések, jó volt hallanom, és azt hiszem, másokra is üdítôk a gondolatai.



LM Gergô, tehát a shiatsu. Hol volt az a pillanat, amikor úgy gondoltad, hogy ezt akarod csinálni?



 



BG Van ennek egy kronológiája. Elôször sportmasszírozást tanultam, aztán jött a talpmasszázs, és utána a shiatsu. Valójában a jógatanárom szólt, hogy ezt meg kéne nézni.



 



LM Jógáztál, közben meg sport- és talp-masszíroztál?



 



BG Nem, a ’sportot’ csak családon belül csináltam, a talpmasszázst már szélesebb körökben. Ezek elôtt már elolvastam jó pár könyvet, és volt egy alap, hogy szerettem mindig mindenkit megnyomkodni…



 



LM Mármint a masszírozás megtanulása elôtt?



 



BG Igen, szerettem ezt csinálni, szerettem érinteni…



 



LM Érinteni?! Érinteni. Hm. Miért?



 



BG Mert ez jött.



 



LM Hm?











BG A sport-, meg a talpmasszázs kevés volt, lelkiekben nem adott annyit és úgy, mint a shiatsu, ami sokkal komplexebb.



 



LM Tehát valaki mondta, hogy mi lenne, ha megtanulnád a shiatsut.



 



BG Igen, megmutatták a képzés honlapját, megnéztem, és rá egy évre mentem el. Addigra lett annyi pénzem is, hogy meg tudjam fizetni, mert a képzés azért borsos. Az alaptanfolyam után ott ragadtam. Elôtte kb. 2 évig talpmasszázzsal foglalkoztam.



 



LM Mi motivált, hogy masszírozzál?



 



BG Az érintés.



 



LM Na tessék, megint az érintés! Hogy megérinthesd az emberi testet?



 



BG Igen.



 



LM Miért?



 



BG Mert ez jó dolog. Sokkal jobb kommunikációs forrás, mint a beszéd - szerintem.



 



LM Tehát ha megérintesz egy emberi testet, akkor az egy kommunikáció?



 



BG Igen.



 



LM De hogy? Még soha nem hallottam ilyen megközelítést a masszázzsal kapcsolatban…



 



BG Másfajta figyelem, mint amikor beszélsz, és egy sokkal mélyebb kapcsolat.



 



LM Ott van egy ember, és az már intimitás, hogy engedi, hogy megérintsék. Lehet, hogy már ez is kommunikáció, hogy hagyja, hogy te megérintsed? Akkor már közel enged.



 



BG Igen. És az még egy külön történet, hogy mennyi mindenre tudsz így hatni.  A beszéd-, és az érintés-kommunikáció közt az a különbség, hogy beszéddel tudsz leplezni egy csomó mindent, ha meg hagyod, hogy valaki hozzád érjen, akkor az fölfedezhet úgymond olyasmit a testeden, vagy bármi olyan jelet, ami beszéd közben nem mutatkozik meg, vagy amit nem árulsz el.



 



LM Várj, mert most tabutémát döngetünk, a mi kultúránk ugyanis nem egy érintôs kultúra! Vannak érintôs kultúrák, amelyek szabadabbak a testbeszédben, sokszor fejezik ki ragaszkodásukat, de akár az üdvözlést öleléssel, simogatással, az arc érintésével, csókkal, stb. Nálunk inkább a verbális üdvözlés erôs, maximum egy kézfogás, vagy puszi, és kész. Szóval hogy lesz ebbôl itt, a MI kultúránkban az, amirôl te beszélsz, vagyis kommunikáció?



 



BG A népi szokás és ez nem függ össze, ez nem „magyar” dolog. Hanem egy belsô kényszer, motiváció. Van egy alapélményem, hogy nekem nagyon jól esett, amikor gyerekkoromban apu nyomkodta a talpunkat, én meg aztán mindenkinek a vállát, hátát kezdtem el masszírozni, pl. az osztálytársaknak, és arra jutottam, hogy ezzel sokkal többet lehet adni és kifejezni, mint szavakkal,  akár férfiemberként is. Ez volt anno, amikor még nem professzionális szinten ûzöd, hanem ott van valaki, látod, hogy szomorú, feszült, és odamész, megöleled, megnyomkodod egy kicsit a vállát…



 



LM Jó, ezt baráti körben, de idegenekhez nem lehet oda menni, hogy megnyomkodjad?



 



BG Nem, de aki hozzám eljön, az nyilván már azzal a szándékkal jön, hogy szeretne valamin változtatni, és ebben én segíteni tudok.



 



LM Hallottam ismerôseimtôl, akik Kínában tanulnak, hogy van, ahol az utcán lehet masszázst kérni. Sorban, egymás mellett székek, leülsz és megmasszíroznak. Szerinted mért van az, hogy a magyar ember ódzkodik a masszázstól? Én legalábbis laikusként úgy látom, mintha lenne egy ilyen tartózkodás ettôl.



 



BG Szerintem a neveltetés miatt. Minap beszéltem egy vendégemmel ilyesmirôl, hogy a magyarok sok szempontból prûdek, illetve lelkileg sokkal inkább a negatív dolgokra koncentrálnak ahelyett, hogy élveznék az életet. Ha egyénenként megkérdezed, akkor biztosan azt válaszolja, hogy ez nem így van, mert ô jól érzi magát, de ha az össznépi hangulatot figyeled, inkább sírás van, mint nevetés. Meg nem a jó oldalát szemlélik a dolgoknak, és nem azt próbálják keresni. Megfigyeltem pl. az északi népeknél a szaunázás nyitottságát, vagy a lakások berendezését, se kerítés, se fal, se függöny, nagyon sok helyen bárki beláthat, bejöhet, nincs titok, nem zárják az ajtókat, és nem is zárkóznak el. Itthon mindenki elzárkózik, mert ha nem, akkor irigykedés lesz belôle, vagy szóbeszéd, vagy hasonló. Ugyanígy van ez a megnyílással is, fôleg a régebbi generációnál. A mostani, fiatalabb generációk mondjuk sokkal nyitottabbak.



 



LM A masszázs akkor bizalom kérdése?



 



BG Abszolút.



 



LM Bizalom - ki iránt?



 



BG Szerintem elsôsorban önmagad iránt.



 



LM Miben kell bízni?



 



BG Nem bízni kell, hanem fölvállalni. Önmagadat, egy másik ember elôtt. Szerintem még az is bizalmat kíván, hogy egy „mezei”masszázsra elmenjél egy fürdôben, vagy egy welness-központban, hát még az, hogy ha van egy betegséged, vagy problémád a testedben, és azt mondod el egy idegen embernek. 



 



LM Lehet, hogy nem állunk jól a testkultúrával, a testünkhöz való viszonyunk nem túl jó?



 



BG Erre nincs rálátásom, mert amilyen körökben mozgok, azok pontosan azt „testesítik” meg, hogy foglalkoznak a testükkel, de szerintem nem állunk jól. Kevés a rendszeresen sportoló ember, és itt kezdôdik talán a testi tudatosság, hogy ki-mennyire tudatos a testével kapcsolatban, kezdve attól, hogy megnézi, mit eszik, rendszeresen mozog, stb. És ehhez kapcsolódik ugyanúgy a masszázs is.