Itt megnézheted, hogy mi az aszcendensetek.
Ha a szülô a Nyilas (aszcendensû) és a gyermek a Mérleg
Pici korban azért alkotnak jó párost, mert kellôen rugalmas mindkét fél, egyikük sem támaszt a másikkal szemben óriási és feladatnak tûnô elvárásokat. A Mérleg gyermek élvezi, hogy figyelmet kap, mindig történik valami jópofa és az Élet napos oldalát kapja: mosolyt, biztatást, lehetôségeket. A Mérleg szülött számára a Nyilas szülô valódi önbizalom-bomba, ami egész életre kitartó szilárd önérvényesítô alapot adhat. Ehhez a szülônek nem kell semmi kunsztot végrehajtania, csak önmagát kell adnia: a lelkes, optimista, nyitott önmagát. Lehet, hogy egy kissé le kell lassulni, és így lesz módja az élet apró örömeire is rácsodálkozni, de talán ez nem is baj. Késôbb, amikor már a csemete tanulni, felfedezni, beszélgetni vágyik, akkor pedig a kapcsolat tovább bontakozhat, hiszen mindkettôjüket a szellem világa érdekli leginkább: fejlôdni és kiteljesedni szeretnének. Egy magával és az elért eredményeivel elégedett Nyilas szülô remek példa a bizonytalanka Mérleg számára! Jókat tudnak beszélgetni a világ dolgairól, nem biztos, hogy a legféltettebb titkaikat osztják meg egymással, inkább az Élet nagy kérdéseirôl filozofálnak együtt, de ez pont elég termékeny táptalaj egy kamasznak. Na meg egy ideális szülô-gyerek kapcsolatnak is. Ez a szövetség nem a heves érzésekrôl szól, inkább a nagy betûs Barátságra hasonlít. A Mérleg gyermek által a szülô megtanulhat közelebb kerülni az érzéseihez és ki is fejezni azokat, nagyobb jelentôséget tulajdonítva egy ölelésnek, puszinak, érintésnek.
Ha a szülô a Mérleg (aszcendensû) és a gyermek a Nyilas
Ez a bonyolultabb összeállítás, mert a szülôtôl állandó éberséget kíván a kisded követése: elôször testileg (elég mozgékony gyerek!), majd pedig intellektuálisan (mindig érdekli valami, de mindig valami új). Figyelni kell arra, hogy a szülô ne maradjon le, mert az óriási presztizs veszteséget jelent a csemete szemében, és bizony nem hozható helyre egy kedves és megértô mosollyal. A Nyilas gyerek idolt és kalandortársat keres elsôsorban a szüleiben, ha nincsenek benne az aktuális projektjébe és kielégítô magyarázatot sem tudnak adni, hogy miért, akkor hamar elveszítik a bizalmát. Megjegyzem, nem nehéz benne lenni a projektjébe, mert csak cinkosságot kíván, nem tökéletes elkötelezôdést, magyarul elég, ha kereszteslovagként viselkedünk 3 percig, vagy azt mondjuk neki, hogy “Hmm, indiántörzsfônöknek lenni tényleg nagy dicsôség”- de ezt tegyük meggyôzôdéssel, és akkor minden rendben. Tizenéves korban a Mérleg szülô mellét büszkeség fogja dagasztani, az ô mindenben ügyes gyermeke láttán. Csodával bámulja mindent kipróbáló merészségét és titkon irigyli is, hogy “mennyi spiritusz szorult ebbe a gyerekbe, na de honnan?!”
A csapda mindkét esetben az, hogy mind a Nyila, mind a Mérleg meglehetôsen naiv. Nehezen birkóznak meg az élet nyomasztó realitásával, és különbözô stratégiákat választanak a szürke hétköznapokból való kivonulásra. Ha a szülô ezt nem veszi észre magán -mármint, hogy nehéz neki jelen lenni abban, ami csúnya, kegyetlen, nyomasztó-, akkor a gyerek nem kap elég megküzdési és szembenézési készséget, nem lát mintát arra, hogy mit kell tennie, ha nehéz idôk jönnek. Akár Nyilas, akár Mérleg szülôrôl van szó fontos példaértékûen helyt állni a sötétebb periódusokban, nemcsak azért, mert muszáj, hanem mert a gyerek magában semmiféle eszközt nem hordoz, amit késôbb ugyanilyen helyzetben elôránthat. A Bak vagy a Kos nem csinál ebbôl problémát, mert neki a túlélést nem kell tanulnia, belôle magától jön, de egy Mérleg vagy egy Nyilas nagyon nem túlélô-típus, neki fel kell vértezôdni, szokni a kell, hogy az élet nem habos torta. Mert ô azt gondolja, hogy dehogynem.