A hírnévvel nehéz együtt élni, errôl számolnak be a híres emberek.
Függetlenül attól, hogy letettek-e valamit az asztalra, tehetségesek-e valamiben, példaképpé válnak a rajongók számára, és ezzel együtt jár a felelôsség is: amit mondanak, vagy tesznek, mintaként szolgálhat sokak számára.
De mi történik akkor, ha a hírnév hirtelen jön, és sztárrá válik egy tinédzser?
A kamaszkor arról szól, hogy megtaláljuk önmagunkat, ehhez viszont el kell távolodni a korábbi értékektôl, és eldönteni, hogy mi az, ami hozzánk tartozik, és mi nem, mit gondolunk igaznak, mivel értünk egyet, és mivel nem. Ez nem csöndesen és gyorsan történik. Ennek az életkornak az intenzíven megélt érzelmi viharai kockázatkeresésbe, veszélyes tevékenységek ûzésébe is hajszolhatja a fiatalt.
Ha valaki tinédzserként hatalmas vagyonnal rendelkezik, és megízleli a csillogást, az fokozhatja az élmények keresését, és a hírnév árnyoldalát ismerve tudhatjuk, hogy az efféle viselkedés felnôtteknél is gyakran megjelenik.
Hol vannak ilyenkor a tinédzser szülei? Ki figyelmezteti a pörgô, hullámzó életet élô kamaszt arra, hogy ôt a rajongók felemelik, tömegek követik minden lépését, és ezért kiemelt jelentôségû lenne a megfontoltság, felelôsségvállalás, hiszen a rajongókon végigsöpör az utánzási hullám.
A szülôk fôként a kamaszkor kezdetéig tudják nevelni a gyermekeiket, felállítani a kereteket és elvárni azok betartását. De a kamaszkor viharai alatt különösen szükség van arra, hogy megingathatatlan támpontokként ott álljanak gyermekük mellett, figyelmeztetve ôt arra, hogy hol a határ.
A kamaszkorból kinövünk, elmúlnak, csitulnak a viharok, és megmaradnak a nehezen kiküzdött, elért értékeink, amelyek létezése végül tudatosul. De mi lesz azokkal a családokkal, ahol egy rajongó hatására, ôt utánozva egy tinédzser elkövet valamit, aminek komoly veszélyei, kövtkezményei lehetnek?