A különbözô korokban az „életre nevelés” mindig az adott társadalmi és /vagy vallási normáknak és trendeknek megfelelô. Mi azonban, individuumként, különbözôen ítéljük meg a szüleinket és viszonyunk is eszerint alakul velük. Nem csoda tehát, ha többgyermekes családban (egyéni horoszkópban is láthatóan) az egyes utódok más-más viszonyban vannak a szüleikkel.
Mivel a szülôi kapcsolatok nem csak a gyermekkorban, hanem felnôttként is erôs hatással vannak az egyénre, egyáltalán nem mellékes, hogy valamikor, lehetôleg idôben, megértsük a gyermekként szülôkrôl szerzet tapasztalatainkat. Azaz azonos nemû szülôi mintát tudattalanul követjük, az ellenkezô nemû szülô mintáját pedig keressük, illetve rávetítjük a partnerre.
A horoszkópban a Hold képviseli a gyermeket, a szülöttet, akinek horoszkópját vizsgáljuk. A horoszkópban a Nap az apa, a Szaturnusz az anya szimbóluma. Az asztrológiához már értôk most talán csóválják a feküket. Tudom, a legtöbb asztrológiai iskola nem így személyesíti meg a szimbólumokat. A Huber módszer azonban – évtizedes pszichológiai vizsgálatok alapján – így határozta meg a családmodellt. Ennek magyarázata röviden az, hogy a gyermek, felnôtt korban is a belsô gyermek a Hold, mert vágyakozó, érzékeny, befolyásolható, sokszor gyerekes. Szaturnusz, pedig az alapvetô szükségletekrôl és a biztonságról gondoskodó, mint az anya, akkor, amikor a gyermek még nem tud önmagáról gondoskodni. Az anyák, gyermekük bármely korú is legyen, nem hagynak fel ezzel a gondoskodással, ezzel az aggódással, ezért Szaturnusz az anya jelképe a horoszkópban. Az apát – minden más iskolával egyetértésben- a Nap függ képviseli a képletben.
A családmodell, vagyis az apa, anya és a gyermek viszonya a három bolygó egymáshoz kapcsolódó fényszögeibôl derül ki.
A harmonikus fényszögek (szextil és trigon, a kék színûek az ábrákban) harmonikus kapcsolatot mutatnak. A piros színnel jelzett feszültséges fényszögek (kvadrát és oppozíció)
feszültséggel teli, nehéz, akadályozott, esetleg konfliktusokkal színezett kapcsolatot jelent.
A zöldszínû fényszögek, különösen a 150 fokos kvinkunx (hosszú zöld) nevelô hatású, nem egyszerû, de megoldásokat keresô és leggyakrabban elôbb-utóbb találó kapcsolatot mutatnak.
Ha a Hold a Nappal vagy a Szaturnusszal együttáll, akkor szimbiotikus, elválaszthatatlan kapcsolatról van szó a gyermek és a szülô között. Ezek a kapcsolatok nem mindig harmonikusak, mert a gyermek vagy a szülô igyekezne távolságot tartani, de a másik fél ezt nem engedi. Ha a Hold nem kapcsolódik egyik vagy mindkét szülôt képviselô szimbólumhoz sem, az nem feltétlenül azt jelenti, hogy nincs kapcsolata a szülôkkel (bár ez is elôfordulhat), sokkal inkább azt mutatja, hogy a gyermeket gyakran egyedül hagyták, magára volt utalva. Az ilyen gyermekek hamar érnek, önállóbbak, esetleg óriási volt már kiskorukban is a függetlenségi vágy. A családi körülmények csak adták a lehetôséget az önállóság megvalósítására.
A Nap, Hold és Szaturnusz elhelyezkedése is sokat elárul a családmodellrôl. A legjobb helyzet szerint a Nap az MC közelében, és a Szaturnusz a 3.-4. házban van a horoszkópban. Az ilyen ideális elhelyezkedés azt jelenti, hogy az anya nemcsak a szükségletekrôl tudott gondoskodni, hanem a gyermek összes elvárásait teljesíteni tudta (kivéve, ha oppozíció vagy kvadrát van a Hold és Szaturnusz között). Az apa tekintély és példakép volt, akitôl egészséges önbizalmat is örökölhetünk. Sok horoszkópban ez éppen fordítva van. Ilyenkor az anya az erôsebb személyiség a szülôk közül, gyakran férfi és apai feladatokat is ellát. A túl erôs anya a férfiak számára teher és nehezíti a megfelelô partner megtalálását és egyáltalán a partnerséget. Ha a Nap kerül az IC környékére, akkor az önbizalom alacsony szintjét mutatja. Az apa gyenge az anyához képest, esetleg sajnálatra méltó. Mindkét nemû gyermek számára ez elônytelen pozíció.
A nehéz fényszögek a Hold és a Nap és/vagy Szaturnusz között kisgyermekkorban elszenvedett sérülést, traumát is jeleznek, amelyek felfedése és feldolgozása nagyon fontos és szükséges ahhoz, hogy az ember egészséges lelkületû és kiegyensúlyozott érzelmi életre képes legyen. A legtöbb partnerségi probléma gyökere is innen származik.
Nézzünk két példát:
Bill Clinton volt amerikai elnök
Édesapja még akkor hunyt el, amikor Clinton meg sem született. A nagyszülei nevelték fel, mert az édesanyja egy másik városban dolgozott és élte fiatal éveit. Az édesanyja egy független, szabadelvû nô volt, aki gyakran lepte meg hivatalos és nem hivatalos „pótpapákkal”. Bill Clinton egész életében szenvedett az apa hiánya miatt. Nagyapjához, aki az apát valóban pótolni tudta, tiszta szívbôl ragaszkodott.
Steffi Graf teniszcsillag
Édesapja, egyben edzôje is valóban szimbiotikus kapcsolatban áll vele. Kisgyermekkorától, amikor teniszezni kezdett, az apa szinte minden percben vele volt. Évekkel ezelôtt az édesapát a bíróság adóügyek miatt elítélte és börtönbe zárta. Ekkor Steffi belebetegedett a történtekbe.