Nagy hatással volt rá az európai értelmiség körében az 1900-as évek elején kibontakozó avantgardizmus irányzata is, melyben felismerni vélte a sablonoktól mentes emberi spontaneitást és kreativitást.
Moreno 1910-ben kezdi el csoportmegfigyeléseit egy prostituáltak reszocializációjával foglalkozó orvoscsoporttal, késôbb a bécsi parkokban gyermekek játszócsoportjait szervezi, majd 1922-ben megalapítja a Stegreiftheater-t (Rögtönzött Színház), ahol rátalál arra a módszerre, melybôl terápiás módszere a pszichodráma is kinôtt. Ez egy színpad nélküli színház volt, ahol az aznapi sajtó alapján, de helyben kitalált jeleneteket is improvizáltak; maguk a nézôk is aktív szerepeket vállaltak.
A Stegreiftheater-ben szerzett tapasztalait 1924-ben publikálta; ebben szerepel a közismert Barbara és George epizód. (Barbara és George mindketten a színház lelkes látogatói voltak. Barbara a rögtönzött jelenetekben ismételten szende, nagyon szelíd szerepeket vállalt és játszott. George és Barbara közt házasságban végzôdô szerelem szövôdött, majd egy idô elteltével George felkereste Morenot elpanaszolva, hogy Barbara mennyire más személyiség otthon, mint ahogyan azt a színházban megismerte. Moreno innentôl kezdve Barbarának erôszakosabb, indulatosabb szerepeket adott, amiket Barbara nagy hiteleséggel tudott megjeleníteni. Egy újabb idô elteltével George ismételten felkereste Morenot megköszönve neki segítségét: visszakapta otthonra azt a Barbarát, akit eredetileg a színházban megszeretett.)
A pszichodráma módszerének alapkoncenpcióját Moreno tehát még Európában publikálta, majd 1925-ben az Egyesült Államokba emigrált és ott továbbfejlesztette a szociometria, csoportpszichoterápia, pszichodráma módszerét. Elméletének elsô nagyobb terjedelmû összefoglalása 1934-ben a “Who shall survive?” c. kötetben jelent meg. 1935-ben alapítja meg az elsô pszichodráma színházat és pszichodramatikus szemléletû klinikát Beaconben, és 1942-ben nyitja meg kapuit az elsô pszichodráma intézet New Yorkban.
A II. Világháborút követôen a pszichodráma és Moreno elindultak “meghódítani” a világot. Morenonak és utazásainak szerepe volt a pszichodráma magyarországi kialakulásában is. A módszert MagyarországonMérei Ferenc (1909 – 1986) honosította meg. Mérei a párizsi Sorbonne Egyetemen tanult és 1934-ben szerzett diplomát pszichológia, pedagógia, szociológia és filozófia tárgyakból. Ezt követôen hazatért Magyarországra, ahol elsôsorban pedagógusként és klinikai pszichológusként dolgozott. Moreno 1963-ban, az amnesztia évében, régi barátja, Petô András meghívására érkezett Magyarországra, és találkozott Szalay Sándor szociológussal valamint Mérei Ferenccel. Tulajdonképpen akkor beszélték meg a Mesterrel a Pszichodráma Mûhely lehetséges munkáját. Ekkor már megfogalmazódott, hogy Méreiék érdeklôdésének középpontjában a csoport áll, míg Moreno az egyes csoporttagok játékára helyezi a hangsúlyt. 10 évvel késôbb jött létre a ma is mûködô Mûhelycsoport Mérei Tanár Úr vezetésével, megteremtve a magyar pszichodráma iskola kialakulását. Mérei és tanítványai a hetvenes évek elejétôl kezdték a pszichodrámát alkalmazni a klinikumban.
Fontos állomás a pszichodráma hazai történetében Ian Malewski lengyel pszichiáter és pszichoanalitikus 1973-as és 1975-ös magyarországi látogatása is, aki kiképzô pszichodráma csoportokat vezetett elsôsorban pszichológusok számára; valamint az 1974-ben elindult Pszichoterápiás Hétvégék mozgalma is, melyben a többféle csoportmódszer között vezetô irányzattá vált a pszichodráma.
Napjainkra a pszichodráma elterjedtsége nagyon széles Magyarországon. A klinikai gyakorlatban pszichodráma módszerrel dolgozó terápiás csoportok részét képezik az ambuláns és kórházi ellátásnak pszichiátriai, pszichoterápiás, addiktológiai valamint pszichoszomatikus szakintézményekben. A gyermek pszichodráma hangsúlyos szerepet kap mind a nevelési tanácsadókban, mind a gyermek pszichoterápiás ambulanciákon.