Legalábbis ez vehetô ki a tanulmányról szóló cikkbôl, és még néhány, hasonló témát feszegetô írásból. A vezetô szerzô, Nicole Larson szerint viszont a tanulmány fôként a kalciumra összpontosított. Még egyszer, a sajtóból állandóan a "tej" és "kálcium" szavakat látjuk egymással szabadon felcserélve. A tej egyfajta kálciumforrás, de csak a Nemzeti Tejtermék Tanács szerint a legjobb.
Nehéz lenyelni
Ez a fontos tanulmány felfedezte, hogy a kamaszkor és felnôttkor közti átmeneti idôszakban a férfiak és nôk egyaránt kevesebb kálciumot vesznek magukhoz, átlagosan 153 ill. 194 mg-mal. Ez valóban nagy baj, mivel a csontsûrûség a húszas éveink elejéig nem éri el a csúcspontját. Ugyanúgy, mint a nyugdíj-elôtakarékosság esetében, a kálciumot korán el kell kezdeni elraktározni, mivel a késôbbi éveink során apránként elveszítjük at. A szükséges mennyiség nyitott kérdés. 9-18 éves kor között az ajánlott mennyiség 1 300 mg naponta, 19-50 éves kor között 1 000 mg, 51 év felett 1 200 mg. Igen, a nagyobb gyerekek felhagynak a tejivással, ez várható. Bár a tejtermékek finomak, ha arra gondolunk, hogy egy tehén emlômirigyének váladékát igyuk az egészségünk érdekében, kissé hajmeresztôen hangzik, és nem illeszkedik az evolúciós profilunkban. Voltaképp az emberiség nagy része nehezen emészti meg a tehéntejet. Ennek ellenére szükségünk van kálciumra, és rengeteg módon juthatunk hozzá a napi adagunkhoz.
Zöld forradalom
Az USA-ban ajánlott 1 000 mg-os standard nagy részben attól függ, mennyire vagyunk lusták és mennyi húst eszünk.
A súlyterheléses gyakorlatok, mint pl. a séta, erôsítik a csontokat azáltal, hogy növelik a kálciumfelvételt és a kálcium elraktározására késztetik a csontsejteket.
A túl sok fehérje összefügghet a kálcium kilúgozódással és a több csonttöréssel. Ezt a Harvard Nôvérek Egészségtanulmány és más tanulmányok állítják, bár az eredmények ellentmondásosak.
Számtalan tanulmány fedezte fel, hogy nincs összefüggés a kálciumfogyasztás és a csonttörés veszélye közt. A tejmentes diéta nem jelenti azt, hogy nem jut a szervezetünk kálciumhoz. A joghurtban több kálcium, mint a tejben, és könnyebb megemészteni is. A káposztafélékben és más zöldségekben majdnem annyi a kálcium, mint egy csésze tejben. A zöldségek viszont a tejjel ellentétben K-vitamint is tartalmaznak, mely szintén szükséges az erôs csontokhoz. A tofuban és a szezámmagban is rengeteg a kalcium. Ha az egy csészére vetített kálciummennyiséget vizsgáljuk, a tej a lista végén kullog. 100 kalóriányi petrezselyemben háromszor annyi a kálcium, mint ugyanennyi teljes tejben. Ami a nem tejalapú kálciumforrásokból általában hiányzik, az a telített zsírsav. A tejbôl is a zsírszegény változatot javasolják, de ezt csak kevesen szeretik.
Kinek higgyünk?
A tej hasznosságáról szóló tanulmányok a támogató csoporttól függôen eltérnek. A Pediatrics egyik 2005-ös számában megjelent tanulmány, melyet a vegetarianizmust támogató Orvosok a Felelôsségteljes Gyógyításért Bizottság készített, azt találta, hogy "csekély mértékû támogatást élvez a megnövekedett tejfogyasztást szorgalmazó étrend...a gyermekek és fiatalok csontfejlôdése érdekében."A Journal of Dairy Science 2006-os tanulmányából kiderül, hogy a tej erôs csontokat épít, csökkenti a vérnyomást, segíti a fogyást és egy sor rákfajta ellen véd. Most akkor kinek higgyünk? Valószínûleg nem az utóbbi elképzelésnek, de a másik is meglehetôsen végletes. Például néhány vegán azt állítja, hogy a tej csontritkulást és gyenge csontokat eredményez. Az inuitokkal példálóznak, akiknek étrendje a legtöbb proteint tartalmazza, és mégis náluk van a legtöbb csontritkulásos beteg. Ha ez így is van, ez valószínûleg annak köszönhetô, hogy nagyon kevés napfény éri ôket (az év felében például egyáltalán nem), a bôrük pedig sötét, ami visszaveri az ultraviola sugarakat. Az UV-fény fontos a D-vitamin bôrben való elôállításához, ami elengedhetetlen az erôs csontokhoz.