A hét elején nagy lendülettel indulunk neki az életnek, tele energiával, tenni és intézkedni akarással, aztán megy is a szekér rendesen, de ahogy telnek az órák, a napok, valami belül megszólal:
ï? Lassabban, mert a vesztedbe rohansz! Nem jó ez így, nehogy azt hidd, hogy minden sikerül, és különben is, hol élsz Te? Itt nem lehet önbizalmad, jó kedved, elhatározásod! Hova ez a nagy lendület? Ne vigyorogj, mert a dolgok nem úgy mûködnek, ahogy gondolod... - mindenkinek meg van a maga belsô kis hangja, ami sunyin suttog, nyavalyogva nyüzsög a fejében, ellátja jobbnál jobb „tanácsokkal”
És mi jó barika módjára legtöbbször hallgatunk erre a hangra, hiszen ez is belôlünk jön, azonosítjuk vele magunkat. Megállunk, visszahúzódunk, megijedünk a gyorsaságtól, az események alakulásától, mert a hang figyelmeztetett, hogy ez nem „normális” így. Mindenki ismerheti magában ezt a belsô hangot, ahogy megszólal, ott ingadozik valahol a fej és a gyomor között.
Az elkövetkezendô napokban ezzel a „kis ördöggel” kellene mélyebb barátságba kerülnünk, majd elbeszélgetnünk vele, megnyugtatnunk, és végül elcsendesítenünk, ezzel a helyére tennünk. Milyen szép feladat :)
ô az a részed, aki egyszer a legnagyobb segítôd, máskor pedig a legnagyobb ellenséged.
Vajon hol az egyensúly? Hol az a pont, ahol úgy segít, hogy közben nem akadályoz?
Mert bizony vannak helyzetek, amikor jó hallgatni rá, nem akar ô rosszat, viszont azok az alapok, okok, amik vezérlik nem minden esetbe valósak. Akkor tudjuk felismerni az igazi vészhelyzetet, ha mi irányítjuk ezt a belsô hangot, és nem ô vezet (meg) bennünket.
Az alap üzenet ezen a héten így hangzik:
„Ismerd ki a súgógépedet, tedd a helyére, és akkor engedd oda a színpadra, amikor ténylegesen neki kell szerepet játszania. Ha ezt megtalálod, felismered, ott lesz a harmónia a szíved és az elméd között.
Nem hiszek abban, hogy vagy észbôl, vagy szívbôl kell dönteni 1-1 helyzetben. Abban hiszek, hogy mind a kettônek szerepet kell adni, csak minden esetben különbözô mértékben. A kettô nem különíthetô el egymástól, mert amikor egyik nincs jelen, ott születhet meg a kétség, a félelem, a bizonytalanság, hogy vajon jól döntöttem? Ha fejbôl volt a döntés, a szív szólal meg, ha szívbôl, akkor meg a fej... és sosincs vége a bizonytalanságnak.
Ennek az egyensúlynak a megteremtésére kapunk nagyon nagy lehetôséget ezen a héten. Ha jobban belegondolsz, úgy érezheted, hogy ez könnyû feladat. Elárulom, mindig annak tûnik, és egy pipával elintézed addig, amíg benne nem találod magad egy olyan helyzetben, amikor utat tör magának a hangod által táplált félelmed, és a pipa mindjárt felszívódik, Te pedig leblokkolsz, és csak félsz, feszengsz, toporogsz lefagyva, oda a bátorság, az önbizalom, az elhatározás.
Ha egy kicsit tudatosabb vagy a héten, és elkezded figyelni a felbukkanó félelmeidet, most ura lehetsz a hangodnak, ha az elmédet és a szívedet megfelelô mértékben használod. Nincs semmi gond, ha elsôre nem sikerül, viszont a tudatosság segít abban, hogy legközelebb már egy lépéssel elôbb felismerd, majd a következô alkalommal már nem csak elôbb felismerd, hanem talán még kezelni is lehetôséged lesz.
Az élet rövid, ha nem arra szánod az idôt, amire kapod – fejlôdésre, változásra, önmegvalósításra.
Az élet hosszú, ha kihasználsz minden pillanatot, helyzetet és lehetôséget, hogy azzal töltsd, ami elôre visz, ami megmutatja, hogy mi mindenre vagy képes, és hogy mennyire csodálatos Teremtés és Teremtô vagy.
A félelemek, a belsô hangjaid uralják a rövid életet, a bátorság és a félelmek feletti hatékonyságod pedig a hosszú életet.
Amikor a félelmek uralják a teret körülötted, azon szeretnél gyorsan túl lenni, és ezzel felgyorsítod az idôdet.
Amikor békés vagy, élvezed a helyzetedet, akkor abban szeretnél sokáig benn maradni, ezzel tudattalanul lelassítod az idôt.
Csak emlékezz, amikor sietsz, az idô gyorsan telik, a busz is elôbb jön, amikor pedig nyugodt vagy, akkor mintha megállna körülötted minden. :)
Egy kicsit még a félelmekrôl, bár ez a téma elég széleskörû, megér majd egy külön fejezetet a töprengések között is...
Több fajta félelemrôl beszélhetünk, én most 3-at emelnék ki, ami kivétel nélkül mindenkinél jelen van, ezért találkozhatsz valamelyik formájával a napokban:
Valós és jogos félelmek – ezek azok, amikor a belsô hang akár életet is menthet. Sokat utazok, sokat vezetek, sok felé járok. Nálam ez a hang általában ekkor szólal meg: „Lassíts!” Nem egyszer az életemet mentette meg, de számtalan balesetet kerültem el, hogy hallgattam rá, és ez csak egy életterület.
Aztán itt vannak a karmikus félelmek. Ezekben rejlenek a jelen életünk fontos feladatai. Hívhatjuk csomagnak, amit magaddal cipelsz állandóan, ezért érdemes vele foglalkozni, elôvenni, szembenézni. Ezeknek a félelmeknek a „legyôzése” adja az egészséges önbizalom nagy részét, azt az érzést, ami egyre feljebb emel, és amitôl egyre több mindenre tartod képesnek magad. Néztél már szembe olyan félelmeddel, ami kínoz, gyötör, és megkeseríti a hétköznapjaidat? Biztos vagyok benne, mert ezek elôl addig nincs menekvés, amíg ott vannak a csomagban. Hagyhatod, nem kötelezô velük foglalkozni, akár el is fogadhatod, hogy Te ettôl félsz, és még el is kerülheted a helyzeteket. Egyet kell tudnod, hogy ott marad a szatyor alján, és megnehezíti a további lépéseket. A Te döntésed, hogy hordod, vagy dobod. Minden pillanatban megkapod a lehetôségét, hogy kivedd, megnézd, és elhajítsd.
És jöjjön még egy félelem típus, ami talán a legdurvább, ami nem is a Tiéd, és talán ezért a legkönnyebb feladat is egyben. Ez nem más, mint a másik ember által ránk terhelt félelem.
Teszed a dolgod, minden jól alakul, nincs para, hiszen biztos vagy önmagadban. Aztán jön egy ismerôs, vagy ismeretlen, és beléd ültet egy bogarat. Persze tudod jól, hogy ez az ô látásmódja, az ô félelme, de az érzés nem ereszt: vajon jól csinálom? Észrevétlenül elkezdesz félni, kétségeid lesznek...
Nincs gyermekem, viszont gyerek vagyok. A legkézenfekvôbb, amikor ezt észreveszem az életemben az a szülôi félelem. Ahogy anyukám szinte minden egyes lépésemre félelemmel reagál, tiszta jó szándékból, hiszen a javamat akarja. Az én döntésem, hogy hallgatok-e rá, vagy nem engedem bekúszni a bôröm alá azt, amit valójában ô érez. Észnél kell lenni, mert ezek a helyzetek a leggyakoribbak mindenki életében, viszont a legjobban kezelhetôek is.
A megoldás több dologban rejlik, most itt egyet emelnék ki, ami egy alaptörvényre épül:
Mindenki járja szépen a saját útját, mert a másik útjával semmi dolga. Köznyelven ez a saját házunk tája. Tedd azt, amire hivatott vagy, amit a szíved diktál, amit elmével is alá tudsz támasztani, és akkor siker, haladás és fejlôdés következik. Ha ez bármelyik életterületeden egy stabil tudat, tudás, érzés benned, akkor ha más véleményt alkot róla, akkor azt pontosan a helyén tudod kezelni.
Ebbe a kérdéskörbe tartozik az is, hogy nem másoknak kell megfelelni, nem a mások által jónak tartott életet élni. Más nem lesz boldog helyetted, az a Te dolgod... és meg sem kaphatod mástól a boldogságot, csak a Te felelôsséged, ahogy érzed magad. Ez van.
Mindenki saját szabad akarattal rendelkezik, vagyis azt csinál, amit jónak lát. Minden személyiség különbözô, ebbôl adódóan mindenki másképp áll hozzá, másképp oldana meg 1-1 feladatot, helyzetet, konfliktust. Amit Te tudsz, azt a másik nem és fordítva, így a mások által ránk vetített félelmek is különbözô alapokon nyugszanak, az esetek nagy részében nem a tieiden, ezért felvenni sem kell ôket. :)
Az Élet ettôl változatos, színes és gyönyörû.
Ez az a helyzet, amikor nem akarsz másnak megfelelni, az ô korlátait nem fogadod el a sajátodnak, nem azonosulsz a félelmeivel, hanem hallgatsz az egyensúlyban lévô belsô hangodra.
És ehhez még egy gondolat: Neked sem kell mások helyett félned, döntened, élned. :)
Kívánom, hogy ezen a héten szabadítsd fel a szívedet, az elmédet a különbözô felesleges, vagy tanítani akaró félelmeid alól, rázd le magadról a téves hitrendszereidet, amik szintén a félelmeiden alapulnak, és érezd meg azt a szabadságot, amit a lelked egyszerûen úgy hív: „Szárnyalás” - minden teher nélkül.