Több figyelmet igényel a családunk, a barátaink, a szeretteink. Az elkövetkezendô napok kifelé irányítanak bennünket úgy, hogy közben meg kell találni a módját, hogy mi se vesszünk el a nagy törôdésben, megmaradjon az életerô, ne gond, hanem gondoskodás legyen mindaz, amit teszünk.
A legerôsebb üzenete a hétnek, hogy most van valaki a környezetünkben, akinek nagy szüksége van ránk. A feladat abban rejlik, hogy meg kell keresni ezt az embert (lehetnek többen is), és felajánlani a segítségünket, mert nem biztos, hogy kérni fogja. Ha pedig még a felajánlás után sem kell a támogatásunk, akkor egy lépés marad... visszabattyogni a háttérbe, onnan figyelni, készenlétbe állni, mert ahogy az energiák alakulnak a hétvége felé, jönni fog a kérés már magától.
Feladatunk, hogy most biztonságot adjunk másoknak, támogassuk ôket tôlünk telhetôen, ha pedig nekünk van szükségünk valamire, akkor bátran, büszkeséget és félelmet félretéve tudjunk kérni. Ez adja meg a léleknek a harmóniát, a megnyugvást, a békét, a testnek pedig az egészséget, az életerôt, a lendületet.
Az adás valamint a befogadás feladata is ránk vár ezekben a napokban, és ehhez nem kell messzire menni, nem az utcán kell keresni a helyzeteket, hanem a közvetlen környezetünkben.
Érdemes a héten nyitottabbá válni a külvilágra, kikapcsolódni, olyan dolgokkal is foglalkozni, amiben kedvünket leljük. Sokan megtesszük ezt máskor is, élünk és élvezzük az élet örömeit, de aki mostanában taposómalomban érzi magát – fôleg így az ünnepek közeledtével – annak szinte kötelezôvé teszi a jóslat, hogy szánjon egy kis idôt magára is. Ha ez fél óra lehet csak, akkor annyit, de ha meg tudja tenni valaki, hogy kivesz egy egész napot, akkor legyen annyi. Úgy, és azokkal, akikkel jólesik, családdal, barátokkal, egyedül, nem számít. A lényeg, hogy lépjen ki a hétköznapok hajtásából, legyen együtt igazán azokkal az emberekkel, a szeretteivel, akikkel felszabadultan érzi magát, tegye azt, ami jólesik. Ebben az esetben mutatkozik meg igazán az üzenetnek az a része, hogy erre mekkora szükség is volt ebben a pár napban... vagy azért, mert a másik ember bajban van, törôdésre, gondoskodásra van szüksége, és mi vagyunk a megoldás számára, vagy akár a másik oldalról megközelítve... nem is gondoltuk volna, hogy mennyire kellett már egy kis kiszakadás, lazaság, akár szórakozás, hogy újult erôvel tudjuk folytatni mindazt az apró, felhalmozódott feladatot, ami nap mint nap vár bennünket. Ezzel az egyetlen döntéssel, hogy szakítunk idôt másokra, magunkra, egy aprócska lemondással most hatalmas ajándékot tartogat az Élet.
A I Ching heti üzenete egy mondatban így hangzik: „Menj emberek közé, ott tudsz most magadra találni, ott van a békéd, a harmóniád, a megnyugvásod. Ha ehhez nincs kedved, akkor legyél és törôdj magaddal, szükséged van rá, nem is sejted, hogy mennyire.”
A hét másik üzenete, hogy mindaz mellett, vagy talán éppen azért, hogy kikapcsolódunk, a munka is nagyon jól haladhat. Anyagi dolgainkat tisztábban látjuk, a pénzzel, megélhetéssel, megtakarítással járó döntéseket érdemes ezen a héten meghozni, még ha nem is teszünk semmi mást az érdekében. A szándék és az elhatározás a fontos.
Az elkövetkezendô napoknak van egy fontos figyelmeztetése is. Mivel minden kifelé, a kapcsolatok felé szeretne terelni bennünket, ezért, ha egyedül akarunk olyan dolgot megoldani, aminek a kulcsa egy másik ember kezében van, akkor nem fog menni, sôt visszapattanhat a dolog és még bonyolultabbá válhat. Most nem csak adni, hanem kérni is tudni kell. Ez a legfôbb feladat. Ráébredni, hogy soha nem vagyunk egyedül, maximum mi választjuk az egyedüllétet, de ezen a héten a figyelmeztetés annyi, hogy ismerd fel, többen könnyebb. Ott az egység, az egész. A héten két félbôl lesz egy.
Ha úgy érzed egyedül kevés vagy, állj oda a másik elé, és kérd, hogy adja bele azt, ami Neked nincs meg. Nem leszel ettôl kevesebb, sôt, pont az ellenkezôje történik. A szeretet áramlása beindul közöttetek, és ketten sokkal többre mentek, mint külön külön. Ez nem gyengeség, ez felelôsségvállalás. Elôször magadért, aztán a másikért, majd a közös ügyekért.
A gyengeség abban nyilvánul meg, ha nem teszel meg mindent, amit lehet, mert valami visszatart. Büszkeség, harag, félelem. Próbálod magad erôsnek mutatni, tartani a hátadat, ami igaz, hogy néha fáj, de kinek nem?
Tudd, hogy nem kell, hogy fájjon, ha a megoldás nem a Te kezedben van, és ezt felismered, belátod, és kérsz attól, aki segíthet.
Az adást, a gondoskodást, a szeretteinkkel való törôdést természetesnek vesszük. De a harmónia, az egyensúly megkívánja, hogy amit adunk, annak az „értékét” be is tudjuk fogadni. A kibillenés mélyen történik, észrevétlenül, ha nem vagy ugyanolyan nyitott, amikor kapnod kell, mint amikor adsz magadból valakinek. Felteszed-e idônként a kérdést, hogy „Hol vagyok én? Mindenkin segítek, de velem ki törôdik?” Rossz hír, hogy magaddal is Neked kell. Úgy, hogy kérsz, el- és befogadsz. Nincs abban semmi megvetendô.
Az Élet áramlás, állandó változás. Jin és Jang folytonos mozgása. A Jang energiáidat használod, amikor segítséget nyújtasz. Ilyenkor tombol benned minden, tele vagy erôvel, lendülettel, fôleg, ha még érzelmileg is érintve vagy. De a Jang is erejét veszti idôvel, ha nincs töltôdés, és szépen a Jin átveszi a helyét.
Amikor a Jin energiáid kerülnek többségbe, akkor van szükséged befogadásra, elfogadásra, esetleg segítségre. Mind a két minôség jelen van állandóan, viszont állandó mozgásban vannak. Amikor csak a Jang-ot akarod megélni minduntalan, és nem adsz teret a Jin-nek, amikor az ô ideje jön el, kibillensz, felborulsz, oda a béke... és elkezd fájni a hátad, meghúzódik a vállad, elfekszed a nyakad... És ha még ez sem lenne elég figyelmeztetés, akkor jön egy nátha, komolyabb influenza, bármi, amikor Neked van szükséged egy kis gondoskodásra, mert nincs több erôd. Te pedig nem érted, hogy miért nem gyógyulsz ki hetekig egy egyszerûnek tûnô megfázásból.
Ne akarj akkor uralni egy helyzetet, amikor pont át kellene adni másnak megoldásra. Ne izgulj, amint befogadod azt a töltést, amire szükséged van az egyensúlyhoz, ismét el fog jönni a Te idôd is, hogy adhass.
Persze vannak olyanok, akiknek nem gond az elfogadás, sôt néha úgy látszik, hogy mást nem is tesznek, csak elvesznek. :)
Nekik a heti üzenet pedig abban rejlik, hogy kérj és vegyél el nyugodtan, de tudd, valamikor adnod is kell mindezért, és ha nem magadtól teszed meg, akkor majd az Élet megmutatja, hogy mi az, amirôl le kell mondanod mások javára.
Még talán egy dolog ezzel kapcsolatban. Az esetek nagy többségében nem onnan érkezik a segítség, vagy a viszonzás, ahonnan elvárod, ahová Te adod magad. Nem feltétlenül onnan kell kérned, hogy segítsen, akinek Te segítettél. Mert mi van, ha nincs rá módja, lehetôsége, adottsága? Ha hiszel az egyensúlyban, és megérted annak mûködését, akkor pontosan láthatod, hogy ebben az áramlatba mindenki ugyanúgy beletartozik, és lehet, hogy amire Neked szükséged van, azt egy vadidegen ember fogja „leszállítani” és nem az, aki úgy érzed, hogy valamiért tartozik Neked.
A dolgod egyszerû, ha kér valaki valamit, add meg neki, ami tôled telik, segíts rajta, ha tudsz, ha pedig Neked van szükséged egy kis plusz támogatásra, akkor nyílj meg annak befogadása elôtt, és csak egyszerûen köszönd meg amikor megkapod... valakinek biztosan viszonozni tudod késôbb. Mikor melyiknek van itt az ideje, hiszen Jin és Jang folyton változik, akárcsak minden körülötted.
Kívánom, hogy a héten nyisd ki a szívedet mások elôtt, fogadj be mindent, amire szükséged van, és amire pedig lehetôséged adódik, használd ki, hogy egy másik embernek Te jelentsd a megnyugvást, a biztonságot, a békét.