A szülôket és a gyermekeket nem tudjuk lecserélni, ezért is érdemes a viszonyokkal folyamatosan foglalkozni, a lehetô legnagyobb békében és harmóniában tartani... belül. Az elkövetkezendô napokban több figyelmet igényelnek mind a szülôk, mind a gyermekek, és persze Te is, legyél bármelyik oldalon.
A hét legfontosabb figyelmeztetése, hogy minden esemény, szituáció, amit kellemetlennek élünk meg, ahol áldozatnak érezzük magunkat, vagy kiakadunk valakire az ellenünk elkövetett vétségei miatt, ott az élet (nem csak most) fontos tanulnivalót tartogat, ezért ne vegyük magunkra, ne sértôdjünk meg rögtön, hanem nézzünk önmagunkba.
Ez a hét egy nagyobb tükör, mint a többi, ami megmutatja, hogy hol van jelenleg egy óriási fejlôdési lehetôség, hol teljesedhetünk ki igazán, mi a dolgunk jelenlegi önmagunkkal.
Persze nem csak kellemetlen, hanem kellemes élmények is érhetnek bennünket, ilyenkor a feladat és a jóslat figyelmeztetése, hogy örüljünk, legyünk büszkék, de tudjuk, hogy az érdem nem egyedül a miénk, abban valaki nagyon jelentôsen közremûködött, legyünk hálásak... a szívünkben mindenképpen, de a legjobb, ha meg is köszönjük, és ne sajnáljuk most senkitôl a dicséretet, fôleg, ha még meg is dolgozott érte.
Ha a héten megtanulunk önmagunk mélységeivel, rejtett oldalaival szembenézni, és ha a kapott segítséget méltó módon tudjuk értékelni, akkor az eredmény tartós marad. A tanítások egyetlen pillanat alatt véglegesen beivódnak az életünkbe, a zsigereinkbe, és meg van a lehetôsége annak, hogy 1-1 visszatérô mókuskerekünkbôl kilépjünk, a feladatot végérvényesen letehessük.
A legjelentôsebb életterület, ahol ez a jóslat kiteljesedhet az elkövetkezendô napokban, azok a szülô – gyermek kapcsolatok. A héten ezen az életterületen érdemes keresgélni, kiugrasztani a karmát a bokorból, tudatosan helyzeteket teremteni, elébe menni.
Hatalmas terheket tehetünk le most azzal, hogy felismerjük konfliktusaink háttrét, a hosszú idôn keresztül apránként mindig egy kicsit félresiklott reakcióink belsô mozgatórugóját, és a ráébredés által újból a helyére igazíthatunk sok mindent.
Tegyük fel, hogy a kapcsolatod jó a szüleiddel, nincs vita, beszéltek, találkoztok, amikor csak lehet, de van egy apró rossz érzésed mindezek mellett, amivel vagy tudatában vagy, vagy nem... de ott van. Lehet, hogy nem jól veszed, hogy még mindig gyermeknek érzed magad felnôtt fejjel is, mert édesanyád, édesapád úgy áll hozzád, mintha még mindig rajtuk múlna, hogy hogyan boldogulsz az életben. Folyamatos felelôsséget éreznek feléd, irányítani, intézkedni, jó szándékkal segíteni akarnak, Te pedig hárítod ezt az egészet, nem engedsz beleszólást, hallgatsz, titkolódzol, bezárkózol elôttük, mert jobb, ha nem is tudnak semmirôl... úgy nincs „felügyelet”.
Mindezt Te hogy éled meg?
Kerülöd ôket, a mély, ôszinte beszélgetéseket?
Elengeded a füled mellett a szavaikat, a kérdéseiket?
Beszéltek egyáltalán?
Vagy ôszintén hálás vagy, mert valóban segítség, amit csinálnak?
Esetleg zavar, mert úgy érzed, hogy beleszólnak az életedbe, nagyobb szeletet akarnak belôled és a dolgaidból, mint amekkorát Te szánsz nekik?
Frusztrált vagy, mert igaz, hogy szükséged van a segítségükre, de belül valami azt a bûntudatot élteti benned, hogy már neked kellene ôket támogatni, és nem fordítva?
Vagy egyszerûen elfogadod, amit kapsz tôlük - megköszönöd, vagy nem, az rajtad múlik -, mert teljesen természetesnek veszed, amit tesznek, hisz ôk a szüleid, és ez a dolguk egész életükben... ?
Természetesen lehet más érzésed is, ezek csak példák, megtalálni neked kell a feladat kiindulópontját, ami törvényszerûen ott van.
Ha ezzel meg vagy, akkor a következô lépés az lenne, hogy elôvedd és szembenézz az érzéssel, amit generál benned, és felismerd, hogy NEKED mi a dolgod ezzel.
Nem a szüleidnek kell változniuk, ôk ösztönbôl adják azt, amit feléd helyesnek tartanak. Féltenek, segítenek, hiszen a gyermekük vagy. ôk láttak Téged még pici korodban szinte tehetetlenül, amikor nem tudtál kimenni a hûtôig, ha éhes voltál, sôt, még a kanállal is bénáztál, mindent elértél vele, csak a szádat nem találtad meg a sokadik nekifutásra sem. És ez a kép és a hozzá tartozó szükséges gondoskodás mélyen beléjük égett, bár mosolyogva gondolnak az emlékekre. Ha van gyermeked, ismered az érzést, könnyebben megértheted a szüleidet, hisz ott van benned is az a motor, ami a gyermeked védelmére alakult ki valamikor.
Szóval meg van az érzés, amit a szülô/szülôk beindítanak benned. Most csak azzal kell foglalkoznod, ami haragot, idegességet, feszültséget táplál benned. A héten arra lesz lehetôséged, hogy ezzel úgy nézz szembe, hogy a következô alkalommal már semmi kellemetlen érzést ne hozzon elô belôled.
A jóslat szerint felismeréseket tartogat az élet erre a hétre, olyan apró, de erôs „megvilágosodásokat”, amik által a szíved végérvényesen békére találhat abban a helyzetben, ami eddig csak a feszültséget okozta benned.
Az üzenetek mindig mutatnak életterületeket, ahol a legnagyobb lehetôsége van a feladathoz tartozó szituációk megjelenésének, és a héten ezek a szülô - gyermek kapcsolatok. Bármelyik szereposztásban találkozhatsz a feladattal, és akkor is, ha már a szülô/szülôk eltávoztak ebbôl a világból.(!) Te még itt vagy, maradt veled a karma is.
Az is elôfordulhat, hogy nem a biológiai szüleiddel, vagy gyermekeddel éled meg a helyzeteket, hanem egy olyan emberrel, akinek ki vagy szolgáltatva, mint egy gyermek a szüleinek, vagy pedig a másik ember függ tôled valamilyen formában, mint ahogy a Te gyermekeid tôled.
A feladat ebben az esetben is felismerhetô lesz, de az elsôdleges életterület a közvetlen genetika.
Nagy a valószínûsége ahogy olvasod ezeket a sorokat, már tudod, mi az az apró, vagy akár nagy megoldásra váró feladat, amivel most jó, ha szembenézel. Ne a szüleidben, gyermekedben keresd a változást! Te vagy a megoldás.
A héten ez egyetlen dolog: A HÁLA
Bármilyen a kapcsolatod a szüleiddel, vagy a gyermekeiddel, most csak a hála érzését kell táplálnod magadban ahhoz, hogy felold és végérvényesen megold a legkisebb konfliktust is közöttetek. És hogy ezt hogyan tudod elérni a legnehezebb ellened irányuló helyzetben is? Egy másik szemszögbôl. Az ô nézôpontjukból. Akár szülô vagy, akár gyermek. A saját indulataid elleni fegyver ebben rejlik. Ha megérted, hogy a másik embert mi mozgatja, ráébredhetsz, hogy a Te kellemetlen érzéseid lufik, önsajnálatból, bûntudatból, vagy egóból teremtett buborékok. Az egyetlen érzés, ami békésen eltünteti ezeket, az a hála érzése.
Szinte az egyetlen dolgod a héten a napi rutin mellett. Köszönetet, hálát, tiszteletet táplálni mind a szüleid, mind a gyermekeid felé. Nem kell, hogy oka legyen, de akár kereshetsz is egyszerû indokokat.
Hálás lehetsz azért, hogy megtesznek minden tôlük telhetôt, amire lehetôségük van, néha még többet is, mint kellene, vagy amit tudnak.
Hálás lehetsz azért, hogy abban a szerencsében van részed, hogy tanítanak csupán azzal, hogy az életed részei, vagy ha más nem jut eszedbe, akkor egyszerûen azt köszönd meg, hogy csak vannak neked.
Bármilyen rossz jelenleg a kapcsolat, hagyd az akaratodat, a haragodat, az elvárásaidat, és keress egy apró fényt, amit táplálhatsz ezekkel az érzésekkel. Ha megteszed most, a jóslat szerint csodák történnek majd, szinte pillanatok alatt közöttetek.
És hogy így lesz-e? Egyetlen módon tudod meg, ha hálát adsz a fel- és lemenôidért, bármilyen „vétket” is követtek el azért, hogy fejlôdj, megtudj valami újat magadról, és ezáltal megtanulj feltételek nélkül szeretni.
Szerencsés vagyok, nagyszerû szülôkkel, akik maguk a feltétel nélküli szeretet, de tudom, hogy van olyan ember, aki ezt nem élhette át. Nekik egyetlen gondolat egy kedvencemtôl, ami segíthet ezen a héten és talán életükben: „Ha ôk nem olyanok, amilyenek, akkor Te most nem vagy olyan amilyen.”- Tatiosz
Ha felismered önmagad értékeit, és tudod, hogy ezeknek az értékeknek az egyik alapja az a háttér, ahonnan jöttél, a hála már szinte csak egy lépés lesz.
Gyönyörû lehetôség így Karácsony közeledtével.
Kívánom, hogy legyen meg a kapcsolataidban ugyanaz a szeretet, amit a szüleid és a gyermekeid felé érzel minden pillanatban... És ha belegondolsz, ez mind vissza is tükrözôdik feléd valamilyen módon :)