Persze, hogy ez bekövetkezzen addig még van pár apró szösszenet, amit jó követni, figyelembe venni, kihasználni.
Az energiák lassan csillapodnak le a heti hajtás után. Ha maradt még elintézni valód, ha elhúzódott pár dolog, amit nem sikerült befejezni, vagy ha még neki sem álltál valaminek, akkor lesz rá lehetôséged ezen a héten is, minden segíteni fog a hét elején ebben, de erre most úgy tekints, mint egy pótlásra, aminek nem értél a végére, nem jutott rá idôd, energiád, kedved az elmúlt napokban. Ha akarod befejezheted, ha nem, akkor sem történik katasztrófa, lesz rá alkalmad a közeljövôben... a feladat nem fut el, meg fog várni, mint a mosogatás, ha más nem csinálja meg helyetted... legfeljebb ott büdösödik, egyre jobban rászárad a maradék, és egy kész edzés lesz lesikálni, hogy tisztán tudd elrakni a következô használatig. De ha nem zavar, ha elfér, ha elviseled a szagát, akkor ne törôdj vele, nem zavarja az életedet egyenlôre, de tudd, hogy egyszer foglalkozni kell azzal is, ami elmaradt az elmúlt napokban.
A hét legfontosabb üzenete és egyben figyelmeztetése, hogy legyél körültekintô, türelmes, ne dönts, lépj, vagy cselekedj megfontolatlanul. Ülj le, aludj rá egyet, vegyél pár mély lélegzetet mielôtt igent, nemet, vagy bármilyen választ mondanál bármire.
A háttérben megbújnak elôre nem látható, de fontos körülmények, amik sunyin, alattomosan, mint egy huncut rossz gyerek kicsit fel akarják kavarni a dolgokat. Okuk is meg van rá, bármilyen bosszantóak is, most segíteni szeretnének, eléd tárni azokat a körülményeket, amiket nem ismersz, nem láthatsz magadtól, mert valami eltakarja elôled.
Persze van hátsó szándékuk is, mert néha olyan unalmas a manóknak, ha nem rájuk figyelsz, hanem tudatosan, mindig a megfelelô dolgokat csinálod a legjobb sorrendben, és szépen oldod meg a feladataidat... ôk meg csak állnak a sarokban, mintha büntetésben lennének, mert nincs rájuk szükséged. Most figyelhetnél rájuk, hogy ne borsot törjenek az orrod alá, hanem ott ugráljanak körülötted szinte eléd rakva a megoldásokat. És hogy mi ez benned? Egy belsô hang, a tudatalattid, vagy akár egy félreállított ôrangyal? Hívd bárhogy, állandóan dalol valamit, csak Te akkor figyelsz rá szívesen, ha tetszik, amit énekel, ha pedig nem, akkor irány a sarok.
Ha van gyermeked, aki már bontogatja a személyisége szárnyait, akkor találkozhattál már ilyen helyzettel. Lehet, hogy hisztizik a gyerek, hogy kibillentsen egy másik figyelembôl, vagy csendben a háttérben követ el valami huncutságot, amitôl majd bosszankodhatsz és végre szóba állsz vele, vagy csak egyszerûen beszél, kérdez, megköveteli a figyelmedet, pedig Neked számos „halaszthatatlan” dolgod lenne. Te pedig valóban csak úgy tudod lecsillapítani, megállítani, ha figyelsz rá, foglalkozol, játszol vele, és kis idô múlva kiderül, hogy biza a gyermek sokkal bölcsebb nálad, és az a pár perc, amit neki adtál az életedbôl többet adott Neked, mint az a sok sok óra, amit nélküle töltöttél a „világi fontos dolgaiddal”.
Ilyen szituációkkal találkozhatsz a héten, és egy kicsit meg kellene magad erôltetni, hogy félretedd a saját terveidet, elképzeléseidet, mert ha figyelsz másra is, akkor ott lesz valami fontos üzenet, segítség a háttérben. Lehet ez a belsô hangod, az ügybuzgó ismerôsöd, aki állandóan az agyadra megy, de akár a nyugodni nem akaró gyermeked is.
Ismerd fel a helyzetet, ami ezek után könnyû lesz, csak figyeld meg, hogy mi, vagy ki idegesít, nem hagy békén, zavar valamiben... arra kell nagyobb figyelmet fordítanod. Nem lesz olyan egyszerû, mint elolvasni és eldönteni, hogy OK, figyelek... Én szurkolok, hogy ne utólag fogd a fejed, hanem hogy közben sikerüljön egy nagy levegôt venni, lehiggadni, és ráfigyelni arra, amire éppen kellene...
Ezt figyelembe véve a heti feladat még a tudatalattid, az intuíciód, a belsô hangod életre keltése – hívd bárhogy, ahogy tetszik.
Hallgass most a benned lévô manóra is, aki állandóan duruzsol a füledbe, ezért sokszor úgy érzed, hogy csak osztja az észt a háttérbôl, belekontárkodik mindenbe, mint egy leskelôdô szomszéd, akinek koszos a lábtörlôje, de a Tiédet szólja meg inkább, hogy miért áll ferdén.
Most ez a szomszéd azért szól majd, hogy el ne ess a csámpás szônyegben, most a jó szándék vezeti, még ha elsôre nem is úgy tûnik, vagy nem azon a hangon szólít meg, ahogy azt egy jó tündér tenné.
És ha mindezt a legapróbb módon sikerül akárcsak észrevenned, a jutalom sem marad el. A heti energiák az elôvigyázatosságot kísérô nagy szerencsével járnak karöltve, ami bármi lehet. Minden embernek más jelenti a szerencsét... A szerencse az, amire éppen szükség van, viszont önerôbôl nem ment volna... erre jön egy kis plusz, egy nem várt külsô segítség... egy kis szerencse. A szerencse az, amivel nem rendelkezel, amit kívülrôl kellene befogadnod. Most megérkezett, és azt akarja, hogy engedd meg neki, had segítsen.
A heti feladatokat végiggondolva talán a tanulni való az a fajta befogadás, ami ellen eddig tiltakoztál valami miatt. A fejedben lévô apró, vagy hatalmas falak nem engedtek be mást, mint amit Te el tudsz képzelni. Pedig mögötte ott lenne a sokkal hasznosabb, jobb, segítôbb megoldás.
Van erre az életembôl egy jó példa, és mivel eszembe jutott megosztom Veled.
Van egy Ember, akitôl a legnagyobb tanításokat kapom az életben akarva, akaratlanul – nincs menekvés :) csak hála neki mindenért.
Ritkán találkozunk, de amikor összejön, akkor a legapróbb mozzanatokra figyelni kell, mert mögötte hatalmas bölcsességek, felismerések, tanulságok húzódnak meg számomra. Ha van ilyen Ember az életedben becsüld meg, és amit kapsz tôle, amit oszt rád, ami elé állít, azt nyugodtan vedd magadra, hasznos lesz.
A történet egyszerû, és folyamatosan eszembe jut, amikor egy régi beidegzôdés, megszokás, „kôbe vésett” terv miatt hárítok valamit. Ebben a szituban ismertem fel, hogy amit én gondolok, hiszek, akarok, az csak egy megoldás, nem tudhatok minden körülményt, pedig biztos van számtalan dolog, ami meghozhatja a még jobbat... ha engedem.
Délután, kora este kávéztunk az ô otthonában, amiben hatalmas örömét lelte, mert épp akkor vett egy beszélni, írni, olvasni tudó kávéfôzôt. Meg akart kínálni vele, gyôzködött, hogy ilyen finomat még nem ittam, és nem erôs, ha olyat kérek, tudok majd aludni, sôt 4-5 féle kávét is el tud készíteni. Persze nem tudott kibillenteni, én maradtam a kis zacskós, osztható, matekfeladatos kávénál, nem kértem az Övébôl, nem ahhoz szoktam. Ahogy tárgyaltuk az élet dolgait, magyaráztam valamit nagy lendülettel, és az egyik mozdulattal az ölembe lapátoltam a kávémat, amibôl még szinte egy kortyot sem ittam... Behúztam vállam, orrom, nyelvem, lapítottam, és csendben vártam, hogy mikor veszik a fejemet... majd az órákig tartó csend után, a nekem szánt, semmihez nem fogható stílusában megszólalt:
„- Na most pedig olyan kávét kapsz, amilyet én adok neked...”
Amíg csinálta a kávémat, egyetlen mondata volt:
„- Néha mások jobbat tudnak neked, mint Te magadnak, és az élet úgyis eléri, hogy megérkezzen hozzád, az, amire szükséged van.”
Annak a kávénak az ízére még ma is emlékszem, pedig ez már jó pár éve történt... a legfinomabb kávé volt, amit addig, akkor, azóta ittam, annak ellenére, hogy szoktunk ugyanígy együtt kávézni... Egy valami változott: Amikor megkérdezi, hogy milyen kávét kérek, a válaszom csak ennyi: „Amilyet kapok.” És mindig tudja, hogy akkor, abban a percben mi az, amire szükségem van... Mindegyik különleges azóta is, de az elsô volt a legfinomabb, legemlékezetesebb, a legtöbbet adó. Hálás köszönet érte! :)
Vond le ebbôl magadnak, amire szükséged van, és kívánom, hogy egy egyszerû kávé, vagy bármilyen hasonló apró dolog adja meg Neked is azt, amire éppen szükséged van, hogy az út, amin haladsz, ami a lényeg, sokkal de sokkal nyugodtabb, boldogabb és a egyszerûbb lehessen.