Melyik az erôsebb: öröklöttség, környezeti hatások netán a bolygóállások?

Az elméleti pszichológiában ma is élénk vita folyik róla, hogy mi hat jobban a fejlôdésre: az öröklött tulajdonságok vagy a környezeti hatások, netán determinálja-e a személyiséget valamelyik. Nem tudom, hogy van-e értelme ennek a vitának, ha már tudjuk, mert vizsgálati bizonyítékok vannak rá, hogy a meditáció a genetikai tényezôket is képes korrigálni, módosítaniâ?¦.


 



Ha nem e vita eldöntésére törekszünk, hanem az asztrológia nyelvére fordítjuk le a kérdést, akkor viszont meglepô megállapításokra juthatunk!Két oldalt kell tehát számításba venni, ha a személyiség kibontakozásáról van szó. Ami a környezeti tényezôt illeti az asztrológia (és tágabb háttere, a tradíció) azt mondja, hogy a lélek választ magának családot, tehát épp arra van szüksége, amit ebben a közegben kaphat. Bármilyen hatás is éri, az neki jó, mert ebbôl tanul, több lesz általa. Nyugati gondolkodással nézve egy reménytelenül beszûkült (tudtailag vagy anyagilag stb.) családi hátteret elnézve nem könnyû ezzel egyetértenünk, de minden esetre elgondolkodtató.



 



Nézzük a másik oldalt, az öröklött vagy hozott tulajdonságokat. Kívül-belül többé kevésbé hasonlítunk egymásra, nem foghatjuk tehát a tudományra, hogy puszta feltételezés az összekapcsolódás a családon belül. Ha jól megnézzük a mi sajátos térképünket, a horoszkópot, azt fogjuk látni, hogy azokban is lesz hasonlóság a rokoni szálak mentén. Asztrológiai szemmel azt vesszük észre, hogy sorsfeladatok, vagy jellemvonások ismétlôdnek a családon belül. Az egyik generáció vagy családtag megmutathatja a másiknak, hogy hogyan kell másképp, jobban csinálni ezt vagy azt. Ezt a családállítás elmélete is így látja.



 











 



A szülô-gyerek horoszkópok összehasonlítása során gyakran látom azt, hogy a gyerek az egyik szülôt tanítja különösen nagy mértékben, igazán hozzá születik. Több lesz a konfliktusok ebbôl adódóan, de mélyebb lehet a kapcsolatuk is. A szülô vagy a gyerek épp ellenkezôleg képvisel egy elvet, tulajdonságot, hozzáállást, mint a másikuk, ezért lesz lehetôség ellesni egy úja taktikát. Ez lenne a cél. Nehéz kezelni –szélsôséges példából kiindulva-, hogy egy szorgalmas, kötelességtudó mondjuk Szûz Merkúr-Mars együttállással bíró szülô kap egy Ikrek- Nyilas hangsúlyú gyereket, aki sokkal lazábban kezeli a feladatait, mint a szülô ezt várná. Az egyiküknek a ráhagyatkozást, a könnyedebb szemléletet, a másikuknak a felelôsségteljesebb, kitartóbb hozzáállást van módja megtanulni. Persze az már szabad elhatározás kérdése, hogy a tanulás megkezdôdik-e és ha igen, meddig jut el. Ha nem sokáig, akkor az újabb szülött viszi tovább.



 



A családon belül találkozás tehát nem véletlen és nem is merül ki egy vagy két bolygó kapcsolatban. A horoszkópok összehasonlítása legalább négy vagy öt ponton mutat rá összefüggésekre, akár testvérek között is, és ráadásul pont azok az összefüggések jelennek meg a hétköznapokban ütközési pontként, ami az adott személy a személyiségében fontosnak lát. Tehát azt kell megtanulni másképp csinálni, ami a személyiség eszenciája, nem valami tizedrangú jellemvonással kell bíbelôdni. Ebben a megvilágításban az öröklöttség kérdése messze túlmutat a testi-materiális szinten, átjátszik a sorsalakítás, a spirituális fejlôdés dimenziója is. Több szempontból van lehetôségünk kiköszörülni a hozott „csorbát”, biztosítva azt, hogy eztán már nem köszön vissza a családban ez a feladat (legalábbis addig, míg a valaki megint bele nem bonyolódik). Helyre lehet tenni így bármit, csak arra van szükség, hogy lássuk a motivációt, a gyökereket azaz a fényszögeket a horoszkópban. Ha pl. az alkoholizmusra gondolunk, ami gyakran több generációs érintettség, meg kell vizsgálnunk, hogy aki inni kezdett, az miért tehette, mit mutat errôl a horoszkóp, illetve a következô generációk képleteiben hogyan köszön vissza és milyen alternatívákat rejteget ez a minta. Alternatíva mindig van, mindig van választási lehetôség, senki nem születik azért, hogy csak alkoholista lehessen. Izgalmas felfedezni azt a szövevényes hálót, ami embereket terel egy kupacba meghatározott szerepfelosztásokkal, hiszen voltaképpen mindenkit az érdekel legmélyebben, hogy miért is vagyunk itt.



 



Keleten azt mondják, hogy a fiú gyermek az anya tudatszintjét emeli, mintegy megváltja ôt, akinek nincs ideje  a háztartás mellett a saját üdve érdekében cselekedni. Én azt mondom, hogy a lány gyerek is képes effélére és nem kizárólag az anya irányába. Csak észre kell venni az igyekezetüket….!



 



Te mit tapasztalsz, nálatok mi derült ki eddig a fentiekbôl?