Sokfélék vagyunk asztrológiai szempontból is, nemcsak a születési jegyünk vagy az aszcendensünk határoz meg minket, hanem sok-sok fényszög, bolygó-elhelyezkedés és sors-feladat prioritás. Mindezek már gyerekkorban mûködésbe lépnek, megmutatkoznak és reakciókat váltanak ki a környezetbôl.
Ha a szülô odáig eljut, hogy a gyerek nem olyan, mint én vagyok, már csak azt kell megfejtenie, hogy akkor milyen is… és mivel a gyerek csecsemôkorban a megfelelés, elfogadás miatt nagyon erôsen igyekszik a szüleire hasonlítani, igen nehéz kinyomozni, hogy ki is ô voltaképpen. Teszteket nem tud kitölteni, mesélni sem tud magáról szavakkal. Késôbb, pl. a kamaszkori konfliktusok közepette ugyan a kommunikációs csatorna jól kifinomultabb és érthetôbb, de ekkor meg az érzelmek káosza okoz irányvesztést mindkét félben. Marad tehát objektív és jól elemezhetô támpontként a horoszkópja. Ebben rengeteg információ, adat áll rendelkezésre ahhoz, hogy az ô igényeit is meglássuk és lehetôség szerint kiszolgáljuk.
Neki ez azért jó, mert kétségtelenül érzi a feltétlen elfogadást és bizalmat (ami a késôbbi kapcsolatai alapja), nekünk pedig azért, mert felfedezhetjük ôt magát: a tulajdonságait, a vonásait, a kedvenceit testi és lelki szinten egyaránt jóval korábban, mint hogy ezeket magunktól észrevennénk vagy ô el tudná mondani.
A gyerekhoroszkóp egy pontos térkép a szülô kezében a nyomasztóan bizonytalan idôszakok (újszülöttkor, kamaszkor) sikeres áthidalására. Egy komoly támasz, amibôl bizonyosság nyerhetô a sejtések mellé. Nem több, és nem kevesebb.