Rendkívül fontos, hogy már a párkeresés elôtt tegyünk szert önismeretre! Tisztázzuk magunkban, hogy milyen értékekkel rendelkezünk, és mi az, amit várunk a párkapcsolattól. Az ismerkedés során már korán érdemes kialakítanunk a számunkra megfelelô kereteket, hiszen ezzel a másik megbecsülését, tiszteletét is kivívjuk, és kommunikáljuk azt, hogy milyen mederbe szeretnénk terelni a kapcsolatot.
Érdemes nap mint nap feltenni magunknak a kérdést: mire lenne szükségünk, mire vágyunk, mitôl lennénk elégedettek, boldogok? Merjünk az ösztöneinkre, érzéseinkre, belsô hangunkra hallgatni! Ha fontosak vagyunk a másik számára, akkor azt egyértelmûen érezni fogjuk, nem lesz szükség találgatásra és kétségekre. Vegyük észre a jeleket: ha más valakirôl áradozik, nem figyel ránk, csak magáról beszél, rendszeresen késik, gyakran kritizál, és kevésbé dicsér, valamilyen komoly függôsége van, akkor nem érdemes az idôt rá fordítani.
Gyakran kihívásnak tekintjük valakinek a meghódítását, megváltoztatását, be akarjuk bizonyítani, hogy "elég jó"-k vagyunk, de ez a hosszú és kimerítô küzdelem csak a legritkábban hoz eredményt, nem menthetjük meg a másikat, nem hozhatjuk meg helyette a döntéseit! Azzal tehetjük a legtöbbet, ha a viselkedésünkkel kivívjuk a tiszteletét, nem pedig megalázkodva igyekszünk megszerezni a figyelmét, hanem megvalósítjuk magunkat, a saját életünket éljük, örömforrásokat találunk. Merjük kimondani az érzéseinket, higgadtan megfogalmazni, ha valami zavar, és bátran kérjünk, amellett, hogy adunk is!
Már a kapcsolat elején érdemes tudnunk, hogy mi a szeretetnyelvünk: az elismerô, dicsérô szavak, a minôségi idô, amely a valódi egymásra figyelést jelenti, az ajándékozás, a szivességek, figyelmességek, illetve a testi érintés.
Hiszem, hogy mindenki megtalálhatja a párját. De ehhez szükség van arra, hogy ne adjuk fel önmagunkat, és tisztában legyünk saját magunkkal.