Vannak, akik nem tudnak mit kezdeni magukkal, sodródnak, másoktól várják az ötleteket, megoldásokat, azt, hogy megerôsítsék, bizonyítsák, hogy szükség van rá, és azt, hogy a közös idôtöltés során jól érezzék magukat.
Vajon szoktuk-e azt érezni a szabadidônk eltöltése után, hogy feltöltôdtünk, jobban érezzük magunkat, kiengedtük a stresszt? Milyen hobbyjaink vannak?
Mit várunk a környezetünktôl? Adunk, vagy inkább kapunk? Esetleg ez egyensúlyban van?
Azok az emberek, akik az idejük egy részében nem csak tárgyakkal foglalkoznak, és nem csak a barátaikkal, családtagjaikkal tartják a kapcsolatot, hanem önkéntes alapon foglalkoznak másokkal, számos pozitív oldalát tapasztalhatják az önzetlen viselkedésüknek.
Az altruizmus, amely az önkéntesség során is megnyilvánul, egészségmegôrzô, immunerôsítô hatású, kortól és nemtôl függetlenül, ezt Prof. Dr. Bagdy Emôkétôl gyakran halljuk. Az önkéntes munkát szívesen vállalók általában önzetlenek, empatikusak, érzékenyek mások problémáira. Vannak, akik a magányuk enyhítése céljából kezdenek önkénteskedni, ezáltal gyakran cserébe szeretetet, hálát kapnak, és nô az önbizalmuk, megerôsíti ez a tevékenység az önbecsülésüket.
Ha jót teszünk másokkal, és ezt nem fizetségért tesszük, az példaértékû dolog, amely miatt büszkék lehetünk magunkra. A segítô foglalkozásúak körében egészségesebb, és könnyebben elkerüli a „burn out”-ot, a kiégést az, aki érdeklôdve, mosolyogva foglalkozik másokkal. A jobb önértékelés, a „szükség van rám”, és „hasznosat teszek” érzése, a szeretetszükséglet kielégítése, az, hogy tehetünk egy jó célért, önsegítô erejû is. A közérdek összefonódik az egyéni érdekkel, illetve csapatban dolgozva a csoportérdekkel.
Ha nem kapunk díjazást az erôfeszítéseinkért, akkor úgy érezzük, hogy valóban magunktól akartunk tenni az ügy érdekében. Mindemellett az önkéntesség során munkatapasztalatot is szerzünk, megismerkedünk emberekkel és kapcsolatokat építünk, fejlôdünk számos dologban, amely lehet a kommunikáció, problémamegoldás, önérvényesítés, önismeret, megküzdési készségeink is. Érezhetjük, hogy tartozunk valahová, ahol közös úton egy irányba haladunk.
Önkéntes munkából számtalan lehetôséget találhatunk, és a mennyiséget tekintve nincsen felsô határ, mindenki annyit vállalhat, amennyit csak szeretne. Sok segítô az idejét is átstruktúrálja, hogy több önkéntes feladatot vállalhasson, mert azt tapasztalja, hogy feltölti ôt, színesebbé teszi az életét a segítés, értékes életcélt ad.
Néhány példa a teljesség igénye nélkül: Segíthetünk embereken és állatokon, egészségeseken és betegeken, a hontalanokon, gyerekeken, vagy szépíthetjük a környezetünket, szervezhetünk rendezvényeket, jótékonykodhatunk.
Mindenki megtalálhatja az önkéntesség számára legmegfelelôbb formáját, segíthetünk rendszeresen, folyamatosan vagy alkalmanként, egyénileg vagy csoportban is, egy vagy több helyen, akár külföldön is. A befektetett munka a lelki erôforrásokat tekintve mindig megtérül, érdemes élni a lehetôségekkel, osztozni a közös örömökben, sikerekben!