Tökéletes szülô nincs, és nem is szükséges, hogy legyen. Tökéletes szülôként hogyan segíthetnénk gyermekeinknek, hogy felkészüljenek a világ tökéletlenségére, és megfelelô legyen a copingjuk, azaz a megküzdésük a megpróbáltatásokkal szemben?
A környezet tökéletlensége mintegy legyengített bacilusként erôsíti, edzi és tanítja a gyermeket arra, hogy nem minden szép és jó, mégis ebben a világban élünk, és megfelelô stratégiákkal kell rendelkeznünk arra az esetre, hogy elviseljük, nem minden a mi kedvünk szerint történik. Sôt, azt még a hasznunkra is fordíthassuk, fejlôdhessünk általa.
Számtalan kutatás kimutatta, de a szívünkre hallgatva mi is tudjuk, hogy ha szeretetben neveljük csemetéinket, azzal teljesítjük a legfontosabb kritériumot ahhoz, hogy "elég jó" szülôk lehessünk.
Ha probléma jelentkezik a családban, az nem jelenti feltétlenül, hogy valaki hibát követett el, rosszul nevelt, nem jól bánt a gyerekkel stb.
Minden probléma egyedi feltárást, egyéni megoldást, és nagyon szeretetteljes, elfogadó hozzáállást kíván. Nem cimkézhetjük, skatulyázhatjuk be a gyermeket, akivel kapcsolatban megváltozott valami, és ezáltal úgy tûnik, hogy segítséget igényel. Maga a személy továbbra is szerethetô kell, hogy legyen. Maga a viselkedés, probléma nem a személy szerves része, gondolatban le kell választanunk a két tényezôt, és úgy kezelni, hogy a segítséget igénylô ne érezze magát megbélyegezve.
Gyerekeknél ez különösen fontos, hiszen hatványozottan fogadnak be mindent, amit a számukra mindenható szülô mond és tesz. A megerôsítés, dicséret mindig elfér, és sokszorosan hat, viszont az elmarasztalás, megszégyenítés, verbális agresszió teljesen meg is törheti a gyermek lelkét, helyrehozhatatlan károkat okoz.
Írta:
Csizmadia Dóra
diplomás pszichológus
Csizmadiadora.hu
Nôi-lélek.hu