Túlvédés, túlaggódás

Az elsô kérdés, amely felmerülhet Bennünk a cím láttán: â??Van olyan, hogy túlságosan védünk valakit?â? Igen, létezik ilyen, el lehet túlozni az aggódást, idegeskedést, és ennek káros következményei lehetnek a gyermekünkre nézve.


Elôfordulhat, hogy a szülô (fôként az édesanyák szoktam ebbe a hibába esni) folyton a gyermek nyomában van, és olyan mondatokat mond, mint például: „Ne mássz fel, mert leesel!” „Ne nyúlj hozzá, mert piszkos leszel!” Egy elesés láttán óriási kétségbeesés jelenik meg az arcán, vagy ha rövid idôn belül nem találja a gyermeket, már a rendôrséget hívja.



 



Talán szélsôséges példák ezek, mégis tudnunk kell:



- A szorongásos megbetegedések, fóbiák, kényszeresség táptalaja lehet a túlvédés.



- Az ezekhez hasonló mondatokkal a világtól való optimális méretû énvédô félelmet irreálisan növeljük a gyermekben, azt plántáljuk a lelkébe, hogy a világ kiszámíthatatlan, rossz, ô pedig kicsi és gyenge ahhoz, hogy leküzdje az akadályokat.




- A gyermek figyelmének fókuszába a pozitív dolgok helyett a negatívakat helyezzük.



Bizonyított, hogy ha az ember a negatív dolgokra figyel a pozitívak helyett, akkor jóval nagyobb eséllyel következik be az, amire koncentrál, amit elôvételez, mintegy önbeteljesítô jóslatként.



 











Ha a szülôn a gyermek az adekvát reakciót látja, nem az eltúlzottat, akkor ez segít neki tájékozódni a világban, felmérni, hogy milyen jelenséghez hogyan kell viszonyulni, megállapítani, hogy mi a reális veszély, amitôl óvakodnia kell, és mi az, amitôl nem, vagy kevésbé kell félnie. Ahhoz, hogy a szülô meg tudja nyugtatni a gyermekét baj esetén, neki magának is meg kell tudnia ôrizni a lélekjelenlétét, és ezt a képességet a gyermekének is át kell adnia.



A szülô feladata felkészíteni a gyermeket az életre. Ez azt is jelenti, hogy biztonságot adó, szeretetteli környezetben a gyermek megtapasztalhatja, és meg is kell, hogy tapasztalja az életben adódó nehézségek, fájdalmak egy részét. Mert ha megtanulja, hogy ezek leküzdhetôk, túlélhetôk, akkor idôsebb korában, az iskolában, és aztán felnôttként könnyebben megküzd velük. Mint egy legyengített bacilusként a védôoltásban, megkapja a gyermek a szeretetteli környezetben a nehézségeket és az adekvát megküzdési stratégiákat is, így az élesebb helyzetekben könnyebben helyt tud állni, hiszen már van sikerélménye, és emléke a megküzdésrôl, és begyûjtött érzelmi muníció a szeretteitôl, amely erôt ad.



 



Nem az a feladatunk tehát, hogy még a széltôl is óvjuk a gyerekeinket! Természetesen nem is az, hogy minden rossznak kitegyük ôket. Hanem az arany középúton haladva engedni a gyermeket, hogy tapasztaljon, ismerkedjen a világgal, az elkerülhetetlen negatív dolgok megélésében segítsük és példát mutassunk, nem a túlaggódással, hanem azzal, hogy érzelmi biztonságot is adunk a fizikai mellett, ezáltal megerôsítve és felkészítve ôt az életre.