A szereplôk oldaláról egy rendkívül extrém mesterséges helyzetet biztosít, olyat, amilyenbe a valóságban senki nem kerülne.
Tudjuk, hogy azok a kísérleti személyek, akiket megfosztanak mindenféle ingertôl, beleôrülnek, ha nem engedik ki ôket viszonylag rövid idô alatt.
A valóságshowban nincs szó teljes ingermegvonásról, viszont a kapcsolatoktól, családtól, otthoni megszokott dolgoktól, külvilág információitól való teljes elszakítottság, a struktúrálatlan idôben és kiszolgáltatottságban töltött napok, hetek és hónapok megviselik a szervezetet.
A bezártság mellett az összezártság, szinte menekülési lehetôség nélküli kiélezett konfliktusok, a privát tér hiánya valóban ráébreszti a szereplôket arra, hogy hol vannak a határaik, toleranciájuk és türelmük küszöbe. Sokszor olyan módon kezdenek viselkedni, amin maguk is meglepôdnek.
Miért jelentkeznek mégis olyan sokan? A kecsegtetô nyeremény, az ismertség délibábja, az új kezdet lehetôsége, a kitörési és bizonyítási vágy vezeti általában a jelentkezôket.
A játék után tapasztalhatnak magukon nem várt testi tüneteket, mivel a hosszú ideig tartó elfojtások, kényszerhelyzet háborgó vulkánként késleltetheti a lélek elnyomott vágyait, feszültségeit, az alapvetô szükségletek teljesülését, amelyhez a szeretetkapcsolatok, az érzelmi biztonság igénye, és az önmegvalósítás is kapcsolódik.
Pánik, szorongás, depresszió, a tüneteket tekintve légszomj, heves szívdobogás, a bezártságtól való félelem is jelentkezhet.
A nézôk oldaláról a kíváncsiság, a kukkolás lehetôsége kiemelkedô, valamint az azonosulás, a "nahát én is ilyen vagyok" ráismerésének AHA-élménye.
Az irányítás hatalma, amely során a nézô azt érezheti, hogy aktívan befolyásolja a résztvevôk sorsát, beleszólhat a játék alakulásába, különösen azoknál a nézôknél dominál, akik nem tudják megélni a kontrollt saját életük lényeges területei fölött.
Ne felejtsük el azt sem, hogy a TV-mûsorok gyakran beszédtémát szolgáltatnak. Ha a nézô követi az eseményeket, nem kell azt éreznie, hogy társaságban kimarad valamibôl, amikor errôl a szórakozási lehetôségrôl és a fejleményekrôl esik szó.
A nézôk oldaláról is tudnunk kell a veszélyekrôl, függést okozhat a mûsor, amely így más fontos tevékenységek rovására mehet, mint amilyen a mozgás, tanulás, és ha gyermekek, fiatalok úgy nézik, hogy nincs jelen az életükben markáns ellenpólus /pl. a szülôk példamutatásával/, akkor azt hihetik, hogy a valóságshowban, bezárt és szélsôségesen felfokozott helyzetben megjelenô viselkedésformák, kommunikációs módok és értékek, illetve azok hiánya a követendô norma, illetve nem szükséges tanulni, szorgalmasnak, és valamiben tehetségesnek lenni, valamit letenni az asztalra ahhoz, hogy elismerést kapjanak, sikeresek legyenek.