Elsôsorban a testi igényeit és a pihenés szükségletét kell tiszteletben tartani, másrészt biztonsággal és határozottan kell megérinteni és tartani. Fontos számára az elsô pillanatoktól a rend, a rendszer: a mindennapi rutin lehet, hogy a szülôt felôrli, ôt viszont megnyugtatja. (Lehet a rendszertelenséggel is próbálkozni, de akkor meg az elkeseredett szorongó sírása fogja a szülôt kiborítani.) Igazából bármely féle új helyzet számára kizökkentô akár egy utazás, akár a bizonytalan párkapcsolati helyzet. Ezeket nehezen emészti, szó szerint is. Minden változást türelemmel kell megmutatni neki, a saját tempójában kell hagyni megszokni az újdonságot. Egy éves korig minél kevesebb ingernek érdemes kitenni, pláne úgy, hogy a szülôk nincsenek kartávolságban.
A nyugalmat, békés szunyókálást azonban nem szabad félreérteni: ô is igényli a törôdést, mégha nem is harcol érte általában hevesen. A testi közelség erôs igénye, csak úgy, mint a simogatás. Remek én-erôsítés számára a hordozás: mind a biztonság, mind a közelség igénye kielégül, így harmonikusan alakul a személyisége.
ô az, aki remekül eljátszik egyvalamivel órákig, nem igényel társaságot, vagy újabb trükköt. Nyugodtan lehet ôt hagyni egyedül lenni, nem keveredik a tilosba könnyen. Meg van a maga belsô világa, lényekkel, történetekkel ezekben sokáig otthon érzi magát, ezért nem igényel zsivajt és népes csapatot.
Utálja a vitát és nagyon zavarja a sürgetés: számára a saját tempó is biztonsági zóna része, nem szeret kizökkenni. Menthetetlenül csalódik, ha nem tartják be az ígéretet –és ezáltal kiszámíthatatlanná válik számára az élet-, aki egyszer átveri, annak legfeljebb még egy utolsó esélye van.
Lassabban tanul, mert ô magába építi a tudást. Amit megtanul, abból viszont nagyon jól gazdálkodik, egy életre megjegyzi. Minden érdekli, ami gyakorlatias és kézzel végezhetô: barkácsolás, házimunka, kertészkedés.
A nevelésben fontos szempont, hogy kisiskolás kortól önálló feladatai legyenek, hogy kamasz kortól majd le tudjon válni. Mivel a birtoklási ösztöne igen fejlett, meg kell neki tanítani a határokat pl. az önállósággal. És ne akarjunk belôle semmiféle bajnokot nevelni…fôleg ne dinamikus csapat-sportágakban.
Kamaszkorban a makacssága, a nemtörôdömsége és a lustasága domborodik ki. Nem lármás, nem konfrontálódik és nem lázadó, sôt inkább nehezen nô fel, mert a biztos helyzethez ragaszkodik, azaz a gyerekkorhoz. Ha a szülô is ragaszkodó, akkor igen nehéz lesz, mert egyik félnek sincs elég motivációja a kimozdulásra a felnôtt lét irányába.
Már kisgyerekkorban lehetnek súlyproblémái, ami a túltáplálásból és a csekély mozgásigénybôl fakad. Kamaszkorban a helyzet súlyosbodik, vagy a diéta ideje nagy eséllyel eljön. Itt az idô megmutatni neki azokat a táplálkozási szokásokat, amelyekre egy életen át támaszkodhat. Ahhoz fog ragaszkodni, amit kap.
Bármely életkorban sok bíztatás igényel, megerôsítést és türelmet.