Mindenki vágyik arra, hogy szeressék, elfogadják, meghallgassák, és tartozhasson valahová. A közösségekben erre nagyszerû alkalom nyílik.
Minôségbeli különbséget tehetünk az adott és választott közösségek között. Közösség formálódhat a következôkbôl: család, szomszédság, iskola, munkahely, szakmai érdeklôdés, barátok, szerelem, hobbitársak, közös eszmei mag köré gyûlt társak is, mégis más minôséget képviselnek.
A csoport minôsége függ az érzelmi viszonyulástól, a kapcsolatok motiváltságától, az érintkezések gyakoriságától, és találkozások rendszeres illetve alkalmi jellegétôl.
A csoport, azaz ha minimum két emberrôl beszélhetünk, mindig eltér attól, mintha csak egymás mellett lévô személyekrôl beszélhetnénk, egy új minôség jön létre, amely nem a csoporttagok személyiségjegyeinek összegét viseli magán, hanem valami újat, különlegesebbet hoz létre.
Egy szervezett, összetartozó csoportban hatékonyabbá válik a csoporttagok közti együttmûködés, mélyül, erôsödik a csapatszellem, csökken a fluktuáció, motiváltabbakká és motiválhatóbbakká válnak a tagok, nem jellemzô a versengés, összekovácsoló erôt adnak a közös célok és tevékenységek.
A csoport számtalan pozitív hatást gyakorol a csoporttagokra nézve: jobban megismerik saját magukat, átélhetik, hogy embertársaik úgy fogadják el ôket, amilyenek, kiegyensúlyozottabbá, nyugodtabbá válhatnak, önértékelésük reálisabb lesz, nô az önbizalmuk, jobban megértik az emberi kapcsolatok természetét. Megtanulják, hogy nem szükséges feltétlenül beleszólni illetve beleavatkozni mások életébe, könnyebben hallgatnak meg másokat, érzelmileg feltöltôdnek, reményteljesebbnek látják a jövôt, valamint megtanulnak konszenzusra lépni egymással a hatékony döntéshozatal érdekében.
A közösségek között vannak aktívak, és passzívak is. A legértékesebb az a közösség, amelyért teszünk, amelynek aktív részesei vagyunk. A közösségépítés, az igazi közösség kialakítására tett tudatos törekvés nagy kincs a mai világunkban.
Az igazi közösség tagjai, függetlenül a (szociális, képzettségbeli, etnikai, gazdasági, politikai, stb.) hátterük sokféleségétôl, elfogadják, áthidalják a köztük lévô különbségeket, és a bennük fellelhetô közös dolgokra helyezik a hangsúlyt, ezáltal lehetôségük nyílik arra, hogy együtt dolgozzanak közösen kitûzött célokért. Rendkívül fontos az, hogy a csoporttagok nem csak érdekeik mentén kommunikálnak és dolgoznak együtt nemes ügy érdekében, hanem érzelmi motivációval felvértezve, amely valódi elszántságot, kitartást és stabilitást ad.
A közösségépítés során megtapasztaljuk az egymással való törôdést, a fegyelmet és az önfeláldozást, mondta M. Scott Peck. "Az igazi közösség kialakítása szándékos és kihívásokkal teli. A csoportos folyamat megkívánja, hogy az egyén feladja a tanult védekezési, és a szokásos viselkedési formáit. A tagok fokozott felelôsségvállalása, kockázatvállalása és sebezhetôsége nyomán, a csoport egy "biztonságos hellyé" válik, ami által egy olyan környezetet biztosít, amelyik elfogadó, az emberi sokszínûséget értékelô, a személyes fejlôdést, gyógyulást és önismeretet tápláló."
A tagok megtanulják félretenni egyéni problémáikat a közösség érdekében, hiszen így kovácsolódhatnak össze, és ez pozitívan hat a résztvevôk személyiségére is.
Olyannyira kiemelt a közösségek szerepe, hogy életben tartó erôvel is rendelkeznek. Gyakran a súlyos betegek azért akarnak még életben maradni, mert van, aki várja a gyógyulásukat, tartoznak valahová. Akinek ez nem adatik meg, sajnos tudatosan illetve tudattalanul is könnyebben lemond az életérôl, feladja, úgy érzi, nincs miért, nincs kikért küzdeni.
Tehát a közösség nem csak színt visz az életünkbe, hanem célt és motivációt, értelmet is ad neki.
Írta:
Csizmadia Dóra
diplomás pszichológus
www.csizmadiadora.hu
www.noi-lelek.hu