A ház, mint életszakasz
Életkor szerint a 6.-tól a 12.-ig születésnapig terjedô idôszak. Ezen belül az aktív (kardinális) idôszak a 6. születésnaptól számított 2 év 3 hónap, a passzív (szilárd), megôrzô idôszak a rákövetkezô 1 év 2 hónap, majd a változó idôszak a 6 éves életszakasz (változó) utolsó 2 év 8 hónapja.
A ház, mint életfeladat
Az elsô 2 év 3 hónap feladata a közösség lényegének megismerése és az abba való beilleszkedés. Erre az idôszakra esik az iskolakezdés. A gyermek megismeri pajtásait és a pajtásasságot. Ilyenkor a családból való kilépés jelentheti új perspektívát nyit a gyermek elôtt. Az egykéknek különösen érdekes megtapasztalás, hogy azonos korúakkal egyenlô esélyekkel indulhat, hogy tekintettel kell lennie másokra Most már saját tárgyai vannak, amelyek csak az övéi (iskolatáska, tanszerek) és amelyeket meg kell ôriznie. Ugyanakkor megtanulja, hogy a másét tisztelni kell, nem lehet elbirtokolni azt, amit megtetszik.
A ciklus középsô 1 év 2 hónapjában – nyolc-kilenc évesen – személyes biztonsága érdekében meg kell tanulnia elhatárolódni. Ilyenkor a célt szolgáló tipikus játékokban házat épít (székekbôl és takaróból, vagy más eszközökkel), ahova csak azt engedi be, akit akar.
Jellemzô még a gyermekek között a közös játékba való hívás és onnan kizárás élménye.
A ciklus utolsó 2 év 3 hónapjának kezdetén egy vagy több veszteség-élmény hatására kialakul a veszteség-kezelés módjának alapja, amely a késôbbi, felnôttkori viselkedést is meghatározza hasonló esetekben.
A ház krízise
A 10 évesek 2. ház krízise a veszteség-krízis. Ebben a korban kivétel nélkül mindenkinek lesz ilyen tapasztalata, és erre a szociális fejlôdés szempontjából szükség van. A harmadik-negyedik osztályos gyermekek között a barátság igen intenzív érzelmi és szociális kapcsolat.
A legtöbben az „örök barát” vagy barátnô elvesztésében élik meg a leckét. Ezek kisebb-nagyobb drámák a gyermek életében és keserû csalódással járnak. A feldolgozatlan élmény hatására túlzott félelem alakulhat ki a gyermekben a szeretett személy elvesztése miatt és ez egyenesen a késôbbi féltékenység melegágya lesz.
Az 2. ház megélésének változatai
1. Fizikai szintû megélések
- tárgyak eltulajdonítása
- tárgyak elvesztése
- a szükségesen felüli felhalmozás
- elhízás
2. Érzelmi szintû megélések
- szeretett személy hûtlensége, elvesztése
- kiközösítés
- irigység, féltékenység
3. Szellemi szintû megélések
- önzetlenség
- ôsbizalom azzal kapcsolatban, hogy mindig annyi lesz, amennyire
szükség van
- mások értékeinek tisztelete
- egészséges önérték
- helyes értékrend
Az 2. ház feladatai és a konkrét feladatmegoldások
A környezet és a kollektív elvárása a szülöttel szemben az, hogy képes legyen megszerezni azt, amire szüksége van, de ne mások kárára. Határolódjon el attól, ami nem tulajdona. Más emberekhez és tárgyakhoz egészségesen ragaszkodjon. Ezekek Bika típusú elvárások a környezet részérôl.
A 2. ház kezdetének jegye mutatja meg, hogy a szülött hogyan áll az értékek kérdéséhez.
Az 2. házban álló planéták
A 2. házban álló planéták közvetlen eszközök szimbólumai, amelyekkel az érintett a ház feladatait kezeli. A sikert mindig a 2. ház csúcsához közel esô (kardinális zónában) található planéták hozzák meg. A TP közeliek igen gyengék és fejlesztésre szorulnak, hogy a cél érdekében használhatók legyenek. A házban erôs planéták olyan képességeket jelölnek, amelyek tehetség formájában közvetlenül anyagiak megteremtésére alkalmasak. A foglalkozásokban például nagy szerepük lehet.
Felnôttkori szociális problémák okai
Felnôtt korban jelentkezô szociális problémák (kapzsiság, irigység, féltékenység, hamis értékrend, stb.) mind a 2. házban keletkezett élmények hatására alakulnak ki. Természetesen idôvel sok alkalom nyílik arra, hogy a még oly fájdalmas megélés során keletkezett beidegzôdések feloldódjanak. Ennek azonban két alapfeltétele van: fel kell ismerni a konkrét
gyermekkori eseményt és az azzal kapcsolatos érzelmi traumát. Utána tudatosan elemezve az egykori történetet felszabadítható a tudattalanban lévô lenyomat, amely az említett szociális problémákat okozza.
Szociális problémákkal küzdô emberek nagy részénél oppozíció húzódik a 2.-8. ház tengelyén. Az oppozíció két végén álló szimbólum világosan megmutatja, mely két személyiségrész konfliktusáról van szó. Ha megnézzük az idôpontokat (életóra), a 2. házban mely idôszakban volt egy történés, amely nagyon fontos a konfliktus kialakulása szempontjából, akkor már nem nehéz megfejteni, mely személyiségrészeknek kell jobban integrálódniuk, hogy az egyén megszabaduljon alapvetô problémájától.
Egy konkrét példa (nô)
Ez a hölgy 1999-ben titkos kapcsolatot kezdett egy házas férfival. Bár tudta, hogy a férfi nem akarja családját elhagyni és számára nincs igazán perspektíva, idôrôl idôre megpróbálta szakítással megzsarolni. Nem telt el egy egész év, amikor a férfi felesége megtudta a viszonyukat és nagy botrány csapott. A kikényszeritett találkozása a feleséggel rettenetesen megszégyenítette. A férfi szakított vele, ô pedig (szerencsére sikertelen) öngyilkosságot kísérelt meg.
A 2000. késô ôszén kitört botrány idején kvinkunx Uránusz és félszextil Szaturnusz fényszögeket alkotott az életóra. A fényszögek magyarázatot adnak az eseményre, de ezzel nem elégedhetünk meg. Tudnunk kell, hogyan, miért kerülhet valaki ebbe a helyzetbe.
Beszélgetésünk alkalmával a 2. ház gyermekkori élményeit boncolgattuk és sokáig semmi érdemleges – veszteség élmény és annak feldolgozása kérdésre – nem jutott a hölgy eszébe.
Majd egyszer csak beugrott. Emlékei szerint talán 8 éves lehetett, amikor az iskolában vélekedése szerint meglátta egyik osztálytársnôjénél a néhány napja elveszített golyóstollát.
Szó nélkül visszavette. A másik kislány szólt a tanító néninek, aki az egész osztály elôtt megszégyenítette a gyermeket. Ez a gyermek otthon nem mert szólni a történtekrôl, de másnap beteg lett és néhány napig nem ment iskolába. A dolog többé nem került szóba az iskolában, de utólag otthon, az íróasztala mögött megtalálta az eredeti tulajdonában lévô ugyanolyan tollat.
Úgy emlékszik erre vissza, hogy nagyon szégyellte magát és egy életre megtanulta, hogy olyan tárgyhoz nem szabad nyúlni, ami nem az övé. Ezt valóban soha többé nem is tette, de a traumát nyilván nem dolgozta fel magában, ezért élte meg végzetes csapásként, ami vele 2000-ben történt.