Háttér
A tanár-diák viszony a látszattal ellentétben nem két, hanem három oldalú: tanár - diák - szülô háromszögrôl beszélhetünk, az aktuális helyzet pedig a szereplôket érintô tényezôk összjátékából adódik.
A diákok milyen mintát látnak otthon, és mit kapnak a szüleiktôl? Szeretetben nônek-e fel, úgy, hogy elegendô törôdést, odafigyelést kapnak? Elsajátítanak-e konfliktuskezelési, stresszkezelési módokat? Milyen mértékû önkontroll és érzelmi stabilitás jellemzi ôket?
Ha elhanyagoló, vagy erôszakos légkörbôl érkeznek a diákok, a lelki sérülések igencsak visszavetik ôket abban, hogy a társaikkal, vagy a felnôttekkel szemben adekvátan viselkedjenek, ez különösen kiélezett lehet teljesítményhelyzetben. Ha felgyülemlik a feszültség, amelyet nem tudnak levezetni, akkor az könnyen agresszióba, illetve önmaguk ellen irányuló agresszióba csaphat át.
A gyerekek környezete, amelybôl érkeznek, gyakran hiányos és nem adja meg az egészséges személyiségfejlôdéshez alapvetôen szükséges tényezôket, ha sok agressziót látnak, akkor huzamosabb idô után közömbössé válhatnak iránta (Bandura kutatásai).
Az elhanyagolás csaknem a felét teszi ki a bántalmazásnak, a másik felét pedig kb. fele-fele arányban a fizikai és érzelmi erôszak (Prof. Dr. Bagdy Emôke).
A tanítók esetében említenünk kell az alacsony fizetést, a sok esetben kevéssé érdeklôdô és alulmotivált fiatalokat a tanórán, és a magánéleti gondokat, amelyeket nem minden esetben tudnak letenni az iskolába lépve.
A tanárok és diákok közötti szakadékot növeli a felgyorsult világ, a rengeteg inger, amely lefoglalja a diákok figyelmét, a közösségi oldalak vonzóbbak, érdekesebbek lehetnek, mint a tanóra anyaga. Az oktatási rendszer elavult, és egyre távolabb kerül a diákok igényeitôl, miközben az igények is egyre markánsabban jelennek meg, gyakran ezt a diákok a lázadásukkal is jelzik, úgy érzik, nem számít az akaratuk.
A pedagógusok életében is megjelennek hátráltató tényezôk, sok a munkával járó lelki teher, felelôsség és tennivaló, sokan nem tudtak még változtatni a korábbi világban hatékony tanítási technikákon annak megfelelôen, ahogy azt a gyorsan változó világ kívánná.
Javaslatok
A pedagógusok és szülôk kapcsolattartása, a kölcsönös bizalom nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a diák érdekeit nézzék, és ô legyen a középpontban.
Napi szinten alig van valódi kommunikáció a szülôk és gyermekeik között, a napi fél órát sem éri el, holott a TV-nézés napi adagja több órára rúg. A szülôk feladata és felelôssége, amelyet a pedagógus nem pótolhat, csak kiegészíthet, hogy szeressék a gyermeküket, és odafigyeljenek rá, valódi törôdést, mindemellett pedig érzelmi biztonságot és megfelelô kereteket nyújtsanak neki. Mutassák meg neki a hétköznapok során a saját viselkedésükkel is, hogy hogyan lehet adekvátan kezelni a stresszt és a konfliktusokat, és beszéljenek is ezekrôl a témákról. Mindannyiunk számára fontos a megfelelô konfliktuskezelés, problémamegoldó, asszertív hozzáállás, amely során a másik személyt nem éri bántás, mégis a megoldás felé tudunk indulni.
Otthon, és az iskolában is fontos tudni, hogy a dicsért gyerekek gyorsabban fejlôdnek, az elmarasztaltak lemaradnak, ez az önbeteljesítô jóslat bizonyított hatása.
A pedagógusok legfôbb munkaeszköze a személyiségük, amelyet folyamatosan érdemes karban tartani, fejleszteni, hiszen nagy szerepet játszik a tanulók személyiségének formálásában is. A szakmai személyiség fejlesztése tréning, képzés formájában is lehetséges, amely nem a tárgyi tudásra, hanem a mentálhigiénére, megküzdési technikák kialakítására irányul.
Az emberekkel foglalkozó pályákon ki vagyunk téve a kiégés veszélyének. Ez ellen nap mint nap tennünk kell, mert a kezdeti lelkesedés után a frusztrált, majd apatikus viszonyulás rombolja a személyiséget, és a vele kapcsolatba kerülô, növekvô fiatalok lelkét is. A magánéleti harmónia, a kikapcsolódás, önképzés, a társasági élet, a kulturális, szellemi élmények, a sport, az utazás, a hobbyk mind segítenek abban, hogy tanári mivoltunkat és az azzal kapcsolatos nehézségeket letéve, magánemberként is feltöltôdjünk, ugyanígy pedig az iskolába lépve kizárhassuk a magánéleti nehézségeinket, és tanári hivatásunkra koncentrálva végezhessük a munkánkat.
A hatalmi pozíció ideje lejárt, a demokratikusabb stílus, az együttmûködés, a meggyôzés, motiválás, több irányú kommunikáció, csoportmunka szerepe hangsúlyosabb lett. Mindezek mellett, ha a helyzet úgy kívánja meg, akkor továbbra is a leghatározottabb fellépés szükséges. A tekintélynél fontosabb, hogy a diákok szeressék a tanárukat, hiszen csak attól tudnak tanulni, akit kedvelnek. Ez gyakran már azzal is elérhetô, ha a tanár mosolyogva, szeretettel fordul a diákok felé. Fontos az elfogadás, empátia, érdeklôdô odafordulás, aktív hallgatás, együttmûködés, tûrôképesség.
A motiválás része, hogy nem csak a tanár céljai kapnak helyet a tanítás világában, hanem az is, hogy a diákoknak is legyenek saját céljaik, és akarják elérni azokat.
Szükséges a szempontváltás, a hagyományos tanítási módoknak meg kell újulniuk, régóta tudjuk, hogy az egyirányú közlés a mai diákok számára nem hatékony.
A szülôknek és a tanároknak is nagy figyelmet kell szentelniük a gyermekeknek, hiszen lehetnek olyan tünetek, jelek, amelyek figyelmeztetnek arra, hogy baj van, nem tud megküzdeni az ôt ért nehézségekkel egy diák. Az alvás-, evés-, viselkedési és koncentrációs zavaroktól kezdve a depresszív hangulat, a teljesítményromlás, kapcsolati nehézségek, önsértés (pl. vagdosás), öngyilkossági késztetés, agresszivitás, szorongás, nagy fokú bizalmatlanság, szeparáció, problémamegoldási nehézségek, beilleszkedési zavarok, önértékelési problémák észrevétele rendkívül fontos.
Fegyelmezetlen viselkedés
A fegyelmezetlenség oka az is lehet, ha a diák tehetetlennek érzi magát, illetve a figyelmet szeretné felhívni, mert kevés törôdést kap. Elôfordul, hogy elakad a feladatmegoldásban, de nem kér segítséget. Ha ilyenkor a tanár kérés nélkül is segítséget nyújt, akkor ezzel megszûnik a fegyelmezetlen viselkedés.
Elôfordul, hogy akár az osztályból többeket is érintô esemény miatt különösen feszültek a diákok, ilyenkor érdemes valamelyest átstruktúrálni az óra programját, a diákok értékelni fogják a rugalmasságot.
Jobban megy a tanulás, ha a diák több pozitív megerôsítést kap, tehát a jegyeken túl is van értékelés, ha érzi, hogy a munkája eredményes, mert ha ennek az ellenkezôjével szembesül, akkor könnyen lehetséges, hogy megtagadja a további munkát.
Jobban odafigyelnek és érdeklôdôbbek a diákok, ha az órák élénkek, nem kell várakozniuk arra, hogy a tanár elôkészüljön egyik feladatról a másikra, ha olyan kérdéseket kapnak, amelyek érdekes problémát jelentenek a számukra.
A tanár jobban tud fegyelmezni, ha többirányú a figyelme, és még korán észreveszi a fegyelmezetlenséget, következetesen reagál, nem reagálja túl hisztérikusan, hanem higgadt marad, és nem szól rá tévedésbôl fegyelmezett diákokra.
A fegyelmezetlenségre megfelelô reakció lehet, ha szándékosan nem vesszük figyelembe a viselkedést, ezért az megszûnik, illetve ha valamilyen jelzéssel, közeledéssel, érintéssel reagálunk rá, anélkül, hogy megszakítanánk a tanítást.