Tantra azóta létezik, hogy az ember elôször csodálkozott rá létének misztériumára és félve tisztelte szexuális természetének ôserejét.
A tantra sokféle kifejezési módot talált magának bolygónk története során, és szinte minden kultúrában feltûnt. Aki kíváncsi a történelmi részletekre, mitológiákra és gyakorlatokra, ezekrôl sok könyvet olvashat.
Ez az ismeret azonban nem fog a tudat-szintjén változtatni, és arra sem tesz képessé, hogy ezt a tapasztalatokat másokkal megosszuk.
Tantra - egy út, avagy technika, amelynek során megtanulható az elme elengedése és felfedezhetô szívünk mélyén rejtezô felettes Önvalónk. Ezzel a módszerrel megteremhetô az ellentétek kozmikus egysége, azaz egyensúly a férfi és nôi energiák között. Így könnyûszerrel búcsú inthetô a dualitás világának. A Szexuális energia átalakításával visszatérhetünk az Örök Egyhez (Egységhez). Ha felismerjük a szexualitás isteni lényegét, - a különbséget Isteni Párunkkal való szeretkezés (kozmikus orgazmus), a társunkban való feloldódás / és a mindennapi szex között - akkor az együttlétek nem degradálódnak kényszerû egészségügyi szükségletté, az elfojtások és önbüntetések helyett átalakíthatjuk szexuális energiáinkat.
Mivel a szerelem, a szex mindenki számára vonzó, a hindu (védikus) kultúrában a szexualitás technikáit alakították át (Védikus írások, pl. Káma Szútra, Mahamudra), hogy az orgazmust mindenki testi egészségének megôrzésére, spirituális fejlôdésének szolgálatába állíthassa.
Az orgazmus átjáró egy másik síkra. Segítségével megtapasztalhatjuk saját belsô energiánkat, egyesülhetünk saját belsô lényünk egészével és a való világba juthatunk, az örökkévalóság állapotába.
A Tantra az Isteni Szeretet útja, a szexuális energia átalakítása révén.
Azáltal, hogy elfogadjuk a szexualitás isteni mivoltát, felszabadulhatunk a szexuális vágyak alól, úgy hogy, átalakítjuk, nem pedig elnyomjuk azokat. Vagyis megvalósítható az ellentétek egysége - a férfi és nôi energiák kiegyenlítôdése, megszabadulhatunk a látszólagos világtól és visszatérhetünk az Örök Egységbe.
A hindu tantrának Síva és Sakti, a férfi és nôi princípiumok imádata, istenítése áll a középpontjában. A férfi és nôi princípiumokat tisztelet és ünneplés övezte a mûvészetekben és a szertartások során.
Egyes tantrikus források szerint a valós és a transzcendens világot Sakti és Síva végtelen szeretkezése hozza létre. Az istennôt átjárja a láthatatlan Síva isten, így szétválaszthatatlanná válnak egymástól.
A tantra szerint az Univerzum vágyból születik. A tantra követôi nem korlátozzák vágyukat, hanem eszközként alkalmazzák. Testüket tudatuk uralma alatt tartják, mivel hitük szerint a különbözô létformákból csak emberi testbôl érhetô el a megszabadulás. A tantrikák hittek abban, hogy kiszabadulhatnak a születés és halál körforgásából a tantrikus gyakorlatok erejének felhasználásával.
A tantra népszerûsége a korai kereszténység idején kezdett jelentôssé válni. Idôszámításunk szerint 700 és 1300 között egész Ázsiában elterjedt, magába olvasztotta a hinduizmust, a buddhizmust és más vallásokat. Hatalmas vonzerejét annak köszönhette, hogy mindenki számára elérhetô módon, élvezetes szertartások segítségével ígért felszabadulást (amit a szív varázslatának tartottak), az egész életen át tartó aszketikus gyakorlatokkal szemben. Aki a szívében lakozik, a legjobbat kívánja mindenkinek, mert tudja, hogy egy mindenkivel, és változásokra képes az Isteni Szándék szerint.
Ekkor kezdôdik az igazi varázslat!
Önmagát mindenki a saját korlátai mentén határozza meg: azokkal a társadalom által felállított határokkal, melyeket gyermekkori neveltetésébôl épített be, és az óta hozott döntései tovább alakítottak.
A "tantra" szó gyökerei két szanszkrit szóból erednek, melyek jelentése "felszabadulás" és "kiteljesedés". Ez arra utal, hogy tudat kiteljesítése felszabaduláshoz vezet.
Ahhoz, hogy kiterjesszük tudatunkat, és azt felszabadítsuk, azaz kiemeljük magunkat létünk fizikai szintjérôl, elôször öt érzékszervünket egészen teljesítôképességük végsô határáig terheljük túl, majd még ezen a határon is lépjünk túl.
Elôször az elménk nyílik meg - számtalan, szunnyadó agysejt válik ismét aktívvá, ez kiterjeszti az öt érzékeinket és átalakítja testünk/lelkünk minden megnyilvánulását.
A legtöbb spirituális út közös célja a Forráshoz való visszatérés.
Aki járja az utat, azt a teljesség hiánya vezérli, egy belsô meggyôzôdés, hogy nem él egységben, hogy el van választva a valódi természetétôl. Szüntelenül sóvárog az elveszett paradicsom után! Vágyódik a visszatérésre az egyetemes szívhez és elméhez, a feltétel nélküli szeretet legteljesebb boldogságához, az Áldott Állapothoz. Ott motoszkál benne, hogy az a kép, amit tapasztalatai nyújtanak önmagáról, az a teljes igazság halvány árnyéka lehet csupán.
A "mindennapok élete" rengeteg eszközt tár bárki elé, hogy elnémítsa lelke panaszát. Tudatalattink világát önkorlátozó hiedelmek, önvádak, elnyomott érzelmek, szônyeg alá söpört konfliktusok, és az elfojtott kreativitás pusztítják. Figyelmünket a külsô világ nyújtotta eszközökkel tereljük el: munkával, kapcsolataink színjátékával, egészségünk állapotával, az önmagunkról alkotott képpel és a betöltött társadalmi pozíciónkkal.
Elszórakoztathatjuk magunkat sportközvetítésekkel, hangos zenével, tévével, mozival, vásárlással, stb.
Érzéstelenítjük magunkat kellemes ételekkel és vegyszerekkel. Mindezeket a tevékenységeket eksztatikus állapotban is el lehetne végezni, de szinte törvényszerû, hogy ezek a dolgok, melyekkel kitöltöd napjaidat arra valók, hogy elfojtsák szívünk segélykiáltását.
Ma már nem az a kihívás, hogy minél több technikát uralj, hanem hogy milyen mélyen vagy hajlandó leásni tudatalattid világába. Ehhez elég néhány egyszerû technika. Akik hajlandóak jelen maradni bármivel, ami feltárulkozik elôttük e belsô utazás során, azok elôbb-utóbb az eksztatikus tudatosság szabadságában találják magukat.
A tudomány számára is kezd világossá válni, hogy testünk minden egyes sejtjének eksztatikus energiafolyamra van szüksége ahhoz, hogy rendben végezze a dolgát. Ebben az áramlásban rejlik kapcsolatunk a Létezés Forrásával. Sokféle módja van az eksztázis megteremtésének, mégis az emberek többsége nézôként éli le az életét. Ahelyett hogy tevôlegesen venne részt az eksztatikus energia megteremtésében, kedvenc zenészeire, színészeire, prédikátoraira vagy sportriportereire hárítja ezt a felelôsséget.
A mai kor sivár. Nélkülözi az eksztatikus dobolást, táncot, éneket, szertartást, melyek kielégítik az említett szükségletünket. Ezek a lehetôségek csak a szubkultúrákban jelennek meg. Nem csoda, hogy olyan vonzóvá vált a szex és a kábítószer, melyek ideiglenes és mûvi érzetét keltik az eksztázisnak.
Lehet, hogy úgy gondolod, eksztázisra csak némelyek képesek, és te nem érheted el. A tantra célja az, hogy bemutassa neked, hogyan tanulhatsz meg eksztázisban élni.
A spirituális mesterek sokszor tettek kísérletet az eksztázis állapotának leírására, de végül mind egybehangzóan azt állítja, hogy nagyon nehéz ezt szavakba foglalni. Idézz fel egy olyan pillanatot az életedbôl, amikor szabadnak érezted magad, teljes biztonságban, szeretetben fürödtél, szenvedélyes voltál és határtalan, minden létezôhöz közöd volt, egy voltál a mindenséggel, túlfûtött mégis mélyen ellazult állapotban. A világ olyannyira gyönyörûnek tetszett, hogy alig tudtad elviselni. Ez történik egy orgazmus alkalmával, vagy amikor szerelmes vagy!
Idézz fel egy olyan pillanatot, amelyik kiemelkedik a többi közül. Ez legyen az összehasonlítási alap az összes többi esetében. Tudod, hogy ez lehetséges, akkor hogy elégedhetnél meg ennél kevesebbel?
Aki hajlandóvá válik egy nagyobb igazság mentén meghatározni magát, az egyre szabadabban fog élni. A kiteljesedett állapotában rá találhat az igazi Énére, mert személyiségjegyek nagy része a szégyen, az értéktelenség érzetén alapul. Ezen túlmenôen, arra is megtanítottak mindenkit, hogy szégyellje a testét és annak természetes mûködéseit. Ez megakadályozza abban, hogy igazán megismerje testét, megtapasztalja a maga teljességében, és élvezze a fizikai valóságát. Aki rájön, hogy teste az én-képe tökéletes tükre, az a szervezetét az összes funkciójával együtt, lehetôségnek fogja tekinteni, hogy önmagával, mint az Isten megnyilvánulásával kapcsolatban felismerjen valamit. Rájöhet, hogy az elszigeteltség és az elidegenülés érzése, mely oly sok embert kínoz, látszat csupán. E két érzés alapja a beléjük vetett hite és a vágyakozása a biztonságra. Felfedezheti, hogy habár fizikai testtel rendelkezik, az mégsem határolja be, érzelmei is vannak, de azokkal sem azonos. Így egy közös megegyezéssel létrehozott valóságban élhet, de nincs ehhez a nézôponthoz kötve.
Az igazság az, hogy mindenki megteremtette korlátait, és rengeteg energiát fektet abba, hogy fenntartsa ôket, de a tantra által lehetôvé válik, hogy elengedje ezeket a mesterséges építményeket. A szexuális eksztázis izgalmában oly határtalanná válhatunk, mint maga a Létezés. Az Istennel egyesülhetünk, és eggyé válhatunk mindennel, ami Van.
A szerelem az ember éltetô eleme, mégis milyen ritkán látjuk ennek kulturális visszatükrözôdését. Civilizációnk, azzal, hogy évszázadokon át elítélte a szexualitást, történetileg tiltotta meg a szerelem kinyilvánítását. Mai világunk úgy húz hasznot a szexualitásból, hogy közben tudomást sem vesz a szerelemrôl. A tantrának tehát az a küldetése, hogy ledöntse ezt a modellt, ezt az erkölcsi felfogást, és tudatunkba építse, hogy a szex az az eszköz, amellyel megismerjük a szerelmet, mert a szerelem nem más, mint szexuális energia.
Ahhoz, hogy valóban megértsük a szerelmet, elôször a szeretkezés isteni voltát kell elfogadnunk, és meg kell tanulnunk érzékeinken, testünkön át áldozni neki. Minél inkább elfogadjuk a szexet, az annál inkább felszabadít minket. Ha teljesen átadjuk magunkat a természetes energiáknak, a legmagasztosabb élményekben lesz részünk.
A jóga a tudat kiterjesztésének tudománya. Az ember természete a keleti felfogás szerint egy az Istennel és az Univerzummal. Alapja az a felismerés, hogy az ember végsô soron az a Kozmikus Intelligencia, vagy Tudat, amely bolygónkon az életet táplálja.
A hagyományos jógában addig tanult valaki egy gurunál, amíg mestere fel nem hatalmazta a tanítványt, hogy elkezdjen tanítani. Korunk újfajta energiája véget vetett a guruk korszakának.
Régebben a spirituális fejlôdés elengedhetetlen módjának tekintették a személyes beavatást. Az elônye az volt, hogy adott egy kezdeti energialöketet, amelyet referenciaként lehetett használni, mint elérendô célt a továbbiakra - de általában az ereje idôvel elveszett. Kizárólag folyamatos gyakorlással lehetséges felkészíteni a testet, hogy képes legyen megtartani ekkora energiákat.
Mindenki képes megtalálni önmagában a saját, belsô guruját, és követni az útmutatását. Ezért a szellemi vonal fogalma mára korszerûtlenné vált. Becsüld meg azokat, akik a régi rendszer alapján érték el céljukat, és ugyanakkor lásd meg, milyen hihetetlen lehetôségek tárultak fel az új rendszerben gyakorlók elôtt.
Osho azt mondta: "Egy rózsa megteremti a szépség lehetôségét. A fizikai test megteremti a szeretet lehetôségét. A tantra megteremti az istenség megnyilvánulásának lehetôségét általunk, így mi korlátainktól függetlenül képesek vagyunk az univerzum extázisában részt venni."
A jógairányzatok többsége az érzékektôl való távolságtartáson munkálkodik.
A kriya jóga technikái igen változatosak. A régi idôk asramjaiban, egy jelöltnek rengeteg testtartást és légzési technikát kellett elsajátítania, hosszú évek kitartó munkájával, míg elkezdhette a tantrikus tréninget. A tantra széles látásmódot tár fel elôtted, ez a magasabb tudatosság pedig visszahat, további gyakorlásra ösztönözve és irányt mutatva. Olyan ez, mint egy felfelé haladó spirál. Ennek ellenére a szívedben rejlô szeretet és bizalom az, ami az élet nyújtotta gazdag lehetôségeket eléd tárja.
A megvilágosodást nem lehet könyvek elolvasásával valóra váltani. Megszerezheted az intellektuális tudást, de energiád fenntartásának képessége korlátozott marad. A tantrát nem lehet fejben gyakorolni. A testedben kell lenned, és fel kell készítened azt egy újfajta létezésre. Nem elég néhányszor kísérletezni egy új technikával, majd aztán talonba tenni azt.
A tantra gyakorlói ugyanezt a célt úgy érik el úgy, hogy túlterhelik az érzékeket, és oly mértékben elégítik ki, hogy telítôdnek. Ezután kitágítják határaikat, érzékelésük kifinomodik, hogy az általában nem látható, hallható és megismerhetô is elérhetôvé válik számukra. Összekapcsolhatják a kettészakított szeretetet és szexualitást, ha belátják, hogy a szexuális energia egy magasabb szintû tudatosság kifejezôdése (Kundalini). A szexuális együttlét minôsége átalakul abban a pillanatban, ahogy meglátjuk a lehetôséget benne, hogy az isteni megtapasztalja az életet a testben. Nagyon kevés olyan alkalom van, amikor az istenséget együttlétre hívjuk. Az érzések színesítik életünket és így rádöbbenhetünk, hogy a szeretet és öröm képessége jóval meghaladja a félelem, a fájdalom vagy düh befolyását életünkben. A tantrában a test is részt vesz a spirituális felébredésben.
A tantrikát nem a szexuális cél hajtja, vagy az egóját befolyásoló siker- és kudarcélmény. A tantra technikák hatalmas szexuális energiát gerjesztenek, de ez az energia irányított, és a testen úgy áramlik át, hogy kiterjeszti a tudatot. Ez nem "normális" szex. Ez egy magasabb szinten zajló, transzcendens szexualitás, a meditáció dinamikus módja, amelynek során a tudatot a testen keresztül szisztematikusan átforgatjuk.
Ne feledd, életünkben a lehetetlenre kell törekednünk, hogy a lehetségesek megvalósulhassanak!
A tantrikus nézôpont szerint minden ezoterikus szimbólumot testi folyamatként is értelmezhetünk. A teremtés minden részlete képviselteti magát a testben. Fizikai természetünk egészséges felfogása segíthet a fizikai világ megtapasztalásában. A fent említett "összetevôk"-et (érzékek, szexualitás, érzések, test) gyakran említik nôi aspektusoknak is. A világmindenség kettôs természetének elismerésével a tantra megbecsüli és erôsíti a nôi princípiumot, egyensúlyban és harmóniában a férfi princípiummal. Vagyis az odaadás, a szexualitás és a meditáció elválaszthatatlan részét képezheti az életnek, minden pillanat, minden találkozás, minden tapasztalat hatalmas értékû kincsé válik, amit élveznünk és értékelnünk kell.
A tantrával ellentétben sok spirituális út olyannyira elintézményesedett, hogy az energiájának nagy részét a szervezet fenntartása emészti fel. Ez úgy történik, hogy meggyôzi híveit arról, kizárólag az általuk ajánlott út az üdvözítô. A tantra minden utat megbecsül, még azokat is, amelyek nem is tûnnek útnak. Minden Lélek saját maga irányítja a beteljesedését, ha eljön az ideje, és valaki hajlandóságot mutat erre, a legjobb hatások fogják érni, néha a legvalószínûtlenebb körülmények között is. Ennek az útnak a szexualitás a kezdete, de semmiképpen sem a vége. A tantra nem mentség a hedonizmusra. Ragyogó módja a szexuális öröm és az érzékek kielégítésének fokozására, de nem korlátozódik csupán ezekre. A tantra a meditáció páros formája, mely a szexuális energiát hasznosítja, ami a mai fejlettségi szintünkön a rendelkezésünkre álló leghatalmasabb erô, mert ez táplálja a rakétagyorsaságú utat az önmegvalósításhoz, a megvilágosodáshoz.
Ahelyett hogy küszködnünk kellene ösztön-lényünk leigázásával, a tantra biztosítja számunkra a szeretetet és a biztonságot, melyek segítségével az egó átadhatja magát magasabb szintû természetének. Önmagunk elfogadásával és szeretetével alacsonyabb rendû természetünk átalakul, és azonnali átjárást biztosít egy magasabb szintû tudatosság felé.