Ha agresszívvá válunk, akkor nehezebben tudjuk elérni a célunkat, mert a másik megretten és védekezésbe, vagy viszonttámadásba lendül, valódi együttmûködés nem tud megvalósulni. Agresszív fellépéssel a kapcsolatot nem tudjuk óvni, pusztán a saját igényeink, ösztönkésztetéseink hatására cselekszünk.
Gyakran egy adott helyzetben nem gondolkodunk, hanem elborítanak az érzelmek. Nem vagyunk robotok, nem lehet mindig tökéletesen mérlegelni és hideg fejjel dönteni, erre nem vagyunk képesek. Az azonban elvárható, hogy az esetek nagy többségében legalábbis egy pillanatnyi mérlegelést megejtsünk, ezzel lehetôvé téve azt, hogy mérlegre tegyük a kapcsolat fontosságát, és ha értékesnek találjuk ezt a kapcsolatot, akkor nem léphetünk fel agresszív módon, azt kezelni kell. Megtehetjük, hogy kilépünk az adott helyzetbôl, idôt kérünk, kifejezésre juttatjuk, hogy késôbb szeretnénk visszatérni a témára.
Agresszió elôtt
Gyakori agresszív fellépés oka lehet kompenzáció, alacsony önbecsülés, szorongás, instabil lelkiállapot.
Befolyásolja, hogy milyen a vérmérsékletünk, a környezeti hatások, érzelmi muníciónk, coping stratégiák, azaz megküzdési technikáink.
Agresszió alatt
Ha csak a saját érdekeinket nézve a feszültségcsökkentést választjuk, nem fektetünk energiát abba, hogy kontrolláljuk magunkat, egyszerûen kiadjuk magunkból a feszültséget a másikra zúduló agresszió útján. Ilyen módon jelezzük a másiknak, hogy szubjektív megélésünk szerint megsértette valamely határunkat.
Agresszió után
Nélkülözhetetlen, hogy beszéljünk az agresszív módon kezelt helyzetrôl. Megtehetjük, hogy elnézést kérünk. Senki nem lesz ettôl kevesebb, sôt, több lesz a másik szemében, ezzel segíti a jó viszony megóvását, azt, hogy ne keletkezzen sérülés egy kapcsolaton.
Sokk és agresszió
Ha hirtelen, váratlan esemény történik, amely megrázó hatásával hatalmas érzelmi hullámot jelent és sokkos állapotba taszít, akkor könnyen elveszíthetjük egy idôre a józan ítélôképességünket. Ez függ attól, hogy megelôzôen milyen állapotban voltunk, történt-e már velünk hasonló eset. Ilyenkor nem tudunk higgadtan, nyugodtan, átgondoltan reagálni, mert kiszolgáltatottá válunk a minket elárasztó érzelmeknek, leblokkolunk.
Ha fontos a kapcsolat
Ha meg akarjuk ôrizni a jó viszonyt, akkor nem lehet agresszívan fellépni. Bár a támadás hozhat pillanatnyi megnyugvást, de a kapcsolatra olyan romboló hatást gyakorolna, amely után rendkívül nehéz újraépíteni azt.
Az agresszió helyett a másik út az asszertivitás, az önérvényesítés, mert a legtöbb ember számára a sikeres konfliktuskezelés az, amely során a célt is elérjük, és a kapcsolatot is megóvjuk. Ilyenkor a másikat tiszteletben tartva szeretnénk érvényre juttatni a saját igazunkat.
Ha nem fontos a jó viszony
Agresszióval behódolást ugyan sok esetben el lehet érni, de ez gyakran nem a minôségi megoldást jelenti, és késôbb visszaüt.
Ha létezik megoldás
Ha bár nehezen is, de találhatunk megoldást az adott helyzetre, akkor nem érdemes agresszívnak lenni, ne a pusztán feszültséglevezetés legyen a megoldási kísérlet. Ha agresszívek vagyunk, akkor a másik fél elsôsorban nem azon fog elgondolkodni, hogy neki mit kellene lépnie a helyzet jobbá tétele érdekében, hanem ránk koncentrálva hibáztatásba kezd, védekezés vagy újabb támadás veszi kezdetét, és az erôszak erôszakot szül.
Ha nincs megoldása a helyzetnek
Ha semmilyen megoldását nem látjuk a helyzetnek, nem tehetünk aktívan érte, valószínûleg rajtunk kívül álló okokból, akkor jöhet a stresszkezelés.
Az agresszor helyében: megelôzés, önmonitorozás, kiértékelés.
A másik fél helyében: higgadtság, határozottság, keretek felállítása.
Megelôzés
Tudatosan készüljünk a nehéz helyzetekre, amelyek kibillenthetnek az egyensúlyunkból! Igyekezzünk elôször is létrehozni és fenntartani egy stabil mentális egyensúlyt, fejlesszük az önismeretünket, és a személyiségünket! Tanuljunk stresszkezelést, konfliktuskezelést, például tréningeken, csoportban, vagy egyéni konzultáció útján, személyre szabottan! Megtanulhatjuk, hogy saját magunkat hogyan kezeljük. Ha ezeknek tudatában vagyunk, akkor fel tudunk készülni az olyan váratlan helyzetekre, amelyekre esetleg nem adekvátan reagálnánk.
A cél a hibázás minimálisra csökkentése. Senki nem ígérheti, hogy nem hibázik soha többé, de optimalizálni lehet a szituációk kimenetelét.
A megelôzés során, és késôbb is meghatározó szerepe van a feszültségoldásnak, amelyet érdemes személyre szabottan kidolgozni, például sport, relaxáció, hobby, zene, mûvészetek, és ne feledjük a megtartó szociális hálót, a családot és barátokat!
Kiértékelés
Az elôkészületet követôen az utógondozás is fontos, mérlegelni kell az agresszív módon kezelt szituációkat követôen azt, hogy jól helyt álltunk-e, teljesíteni tudtuk-e azt, amit magunktól elvárunk. Érzékeljük, ha agresszívan viselkedtünk és megbántottuk a másikat, megpróbáljuk helyrehozni, vagy érzéketlenül folytatjuk napi teendôinket? Ha belátjuk, hogy fejlôdnünk kell, akkor fogadjuk a visszajelzést, tanulhatunk a történtekbôl, legközelebb jobban sikerül majd! Beszéljük meg az érintettekkel, vonjuk le a konzekvenciákat! Tisztázzuk, hogy ha legközelebb ilyen történik, mi lesz az irányadó, mihez tartják magukat a felek? Fontos tudnunk, hogy a kezeletlen helyzetek és viselkedési módok ismétlôdhetnek, romolhatnak. Ha nincs belátás, akkor elôbb-utóbb a környezetünk szembesít a realitással.
Megbocsájtás
Nem tudhatjuk, hogy ha mi lennénk az agresszor helyzetében, vajon képesek lennénk-e adekvátabb módon reagálni? Lehet, hogy rosszabbul viselnénk a helyzetet. Legyünk óvatosak az ítélkezéssel, de ha sorozatosan agresszivitással találkozunk, akkor azt mindenképpen szükséges visszajelezni.