Azt figyelték meg, hogy minden átalakulásban két ellentétes aspektus érvényesül: ami elôbb fölmagasodik, az utána lehanyatlik; a nappal után éj jön; zaj után csend; az állatvilágban, és az emberek közt is, némelyik aktív, másik inaktív. Ezt a két ellentétes pólust Yin-nek és Yang-nak nevezték el. A Yin: sötét, nem annyira látható. A Yang: világos, jobban látható, aktívabb.
Még a lelkiállapotok esetén is, ha valaki nagyon boldog, az jobban látható, azaz yang, ha pedig szomorú, akkor szinte „összemegy”, yinebb lesz. Tehát nemcsak egyes dolgokra, hanem mindenre alkalmazható ez a törvény. Hogy ezt a kettôsséget kifejezzék, egy ábrát is alkottak, a közismert kört a két egymást követô ívvel.
Ez nagyon univerzális szimbólummá vált mára. A világos a yangot, a sötét a yint jelképezi. Az is nagyon fontos, hogy ebben az irányban mozog! Amikor a dolgok megnyilvánulnak, az mindig ezen ábra szerint történik (az óramutató járásával megegyezô irányban). Ez a tai chi szimbóluma, jelentése: Tai = Nagy, és Chi = Legvégsô, teljesség, minden.
Mit tudunk a tai chi ábráról? A természet minden törvényszerûsége benne foglaltatik ebben az ábrában. Hogy tartalmazhat olyan sok mindent egy ilyen ábra? Mit mondhatunk még róla? Azt, hogy a yin tartalmaz egy kis yangot, a yang pedig tartalmaz egy kis yint. Így pl. legyen bármilyen szent is valaki, benne van a rossz magva, s a rosszban is benne található a jó magva. A kis kör is önmagában egy teljes univerzum. Egy embercsoportban jól látható, hogy kik a nôk, és kik a férfiak. De ha egy nôt nézünk önmagában, ô nem pusztán csak yin, hanem egy egész, vagyis tai chi, egy teljes univerzum. Ennek a kis fekete körnek ez a két jelentése van. A yin és a yang önmagában nem létezik, pusztán a másikhoz képest figyelhetô meg. Yang az, ami jobban megnyilvánul, a yin pedig az, ami kevésbé nyilvánul meg. Yang: nagy, világos, a teljes kép, az átfogó benyomás. Yin: kicsi, sötét, az apró részletek, az egyes konkrétumok
A yin és a yang az emberekben is megnyilvánul. A férfiak inkább logikus gondolkodásban járnak elôl, a nôk inkább intuitívak. A férfiak sokkal ambiciózusabbak, meg akarják hódítani az egész világot. Nem találunk olyan nôt, aki meg akarná hódítani a világot. A nôk gyakorlatiasabbak, a háztartás és a család terén is, a részletekre figyelnek, míg a férfiak inkább az átfogó képeket tartják szem elôtt, átfogóbban gondolkoznak.
A férfiakat jobban érdekli a végeredmény, a nôket maga a folyamat. Elôször is meg kell érteni, hogy ez egy természetes különbség. Ha jó kapcsolatot szeretnénk, akkor meg kellene értenünk a másikat, nem mindig a saját szemüvegünkön át nézni ôt. A legtöbb probléma, ami miatt a kapcsolatok nem mûködnek, abból fakad, hogy az emberek nem értik meg, miszerint a természetnek az a törvénye, hogy különbségek legyenek. Persze, bizonyos tekintetben mindnyájan önközpontúak vagyunk. Ez önmagában nem baj, az a kérdés, hogy ki milyen mértékben önközpontú.
Ha a yin-yang szempontjából vizsgáljuk a kapcsolatokat, biztosan kell ismernünk ezt az elméletet, amely azt mondja ki, hogy a yin és a yang mindig együtt létezik, soha nincs külön csak yang, vagy csak yin, s azt is tudjuk, hogy a yin és a yang segíti egymást, és korlátozza egymást, s ezek át is alakulnak egymásba. Egyfelôl értjük is ezt, másfelôl nem nagyon szeretjük, ha valami nagyon különbözik tôlünk. Ugyanakkor azt sem szeretjük, ha valami pontosan megegyezik velünk. Az emberek nem igazán értékelik a különbözôséget. Mivel nem értékelik a különbséget, ezért nem is becsülik ezeket a különbségeket. Elfogadjuk, hogy a férfiak mások, mint a nôk, ugyanakkor elvárjuk, hogy hasonló módon cselekedjenek, s ebbôl származik a legtöbb félreértés és panasz. Mivel nem értjük, hogy a különbözés teljesen természetes dolog, rengeteg konfliktusba keveredünk emiatt.
Azt kell megértenünk, hogy a férfiak és a nôk természete különbözik, és a különbségeket nemcsak el kell fogadnunk, hanem tisztelnünk is kell. Senki nem akar olyasvalakivel összeházasodni, aki pontosan olyan, mint ô. Nem bírná senki elviselni, hogy valaki pontosan olyan, mint ô. Nekünk valami másra van szükségünk, mint ami önmagunk. Ha nincs ellentétes pólus, akkor nincs átalakulás. Ezért fontos, hogy elfogadjuk: az emberek különbözôek, mert megadják azt, ami bennünk hiányzik.