Csak én változhatok?

Lényegi változás csak akkor történhet a párkapcsolatainkban, ha mi magunk változunk és nem a partnerünkön vagy a kapcsolatunkon akarunk változtatni. Ahhoz, hogy ki tudj lépni a szerepviselkedésbôl, szükséged van a másikra. Hiszen vele kapcsolatban jelennek meg a viselkedésmintáid és az érzelmeid. Így tudod ôket felismerni, szembesülni velük és konfrontálódni.

Ez az idôszak felerôsítheti bizonytalanságodat, mivel a megszokott reakcióidat kell feladnod. Mivel más reakciót nem ismersz, úgy érezheted, hogy a sötétben tapogatózol. Éppen ezért ebben az idôszakban rendkívül fontos lehet egy harmadik személy jelenléte. Részben azért, mert csak egy új nézôpont behozásával tudsz másképp rálátni magadra és a kapcsolatodra. Másrészt segíthet feltárni azokat a rétegeket és elfojtásokra, amikre jelenleg nincs rálátásod. Végül pedig támogathat is ebben a nehéz, átmeneti idôszakban. Többek között ilyen harmadik személy lehet egy terapeuta.



 









Felmerülhet Benned a kérdés, hogy vajon mire mész azzal, ha csak Te kezdesz el foglalkozni Magaddal.  Mivel a kezdeti idôszakban saját magadra kapsz rálátást, ezért ha csak Te jársz terápiára, már az is számtalan változást indukál. Gondolj csak bele, amint Te nem a megszokott módon reagálsz egy szituációban, a folyamat megakad. A partnered sem tudja így továbbvinni a megszokott szerepviselkedését és szükségszerûen másképpen fog ô is reagálni. A kulcs már nem illik bele a zárba.



Éppen ezért gyakran tapasztalható, hogy a partnerben bizonytalanságot kelt, ha a másik elkezd terápiára járni. Már nem kiszámítható a másik, nem várhatja Tôled az eddig megszokott reakciókat. Lehet, hogy eddig mindig csendes voltál, most viszont az asztalra csapsz vagy épp erôsnek mutattad Magad, most viszont sírni lát. Ha ezzel nem tud mit kezdeni, akkor támadóan léphet fel a terápia ellen, ami érthetô, a megszokott biztonságát érzi fenyegetve. Ilyenkor nagyon fontos, hogy kitartsunk és végigjárjuk az utat, mert lényegi változást csak így érhetünk el.



 



Úgy tûnhet, sokkal egyszerûbb, ha mindkét fél egyszerre dolgozik magán. De ez a felállás is rejthet buktatókat, ha elkezdenek „terápiásat” játszani. Ilyenkor ugyanis vagy kilép a helyzetbôl és kívülrôl reagál a terapeutát játszó fél vagy pedig egy rejtett gyerek-szülô játszma veszi kezdetét.