Megtettünk mindent azért, hogy szeressenek bennünket. És ez a legtöbb embernél élete végéig így marad.
Mindez az érzelmeinkkel is hasonlóan történt. Hányszor hallhattuk, hogy „Egy kislánynak mindig kedvesnek kell lennie!” vagy fiúként: „Csak nem fogsz pityeregni, mint egy lány!”. Ezért a lányok többsége elfojtja dühét és agresszióját, mert az ellenkezik a paranccsal. És késôbb csodálkozunk, a nôk miért válnak annyiszor áldozattá. Nem hogy nem tanulták meg a nôk, miképp álljanak ki saját magukért vagy éppen védjék meg magukat, majd hogy nem le lettek errôl nevelve. A férfiaknál az „erôsnek kell lennem” parancsa lehetetlenné teszi, hogy találkozzanak saját fájdalmaikkal, szomorúságokkal, nem hogy még ki is mutassák azokat.
Persze valamiképpen mindig reagálni kellett a helyzetekre, de mivel agresszív nem lehettem, hát hisztiztem, vagy mert nem sírhattam el magam, megsértôdtem.
A tudatosulási folyamatban amit megtalálhatunk, azok a valódi érzéseink. A felszínrôl elindulhatunk a mélyebb tartalmak felé. Ebben a szakaszban nagy segítség lehet egy terapeuta, aki jól célzott kérdésekkel elvezet bennünket valódi érzéseinkhez. Ezután pedig biztonságos terepet nyújt, hogy ezeket megéljük és kifejezzük. Mert a következô lépés az érzéseink kifejezése partnerünk felé.
Felfedezhetjük sok helyzetben, hogy valamilyen elgondolást csak azért fogadtunk el, egy helyzetre csak azért reagáltunk adott módon, hogy a partnerünk elfogadjon és szeressen. De amikor tisztába kerülünk saját érzéseinkkel, már nem tudunk önmagunkhoz hûtlenül reagálni.
Ekkor pedig felismerjük azt is, hogy miket vetítettünk ki a partnerünkre. A partnerünkkel folytatott küzdelem sok esetben a bennünk folyó küzdelmek kihelyezése, saját magunkkal való szembesülések elkerülése. Amint ezek világossá válnak, számtalan problémánk megszûnik a partnerünkkel, akit képessé válunk úgy látni, mint elôtte még soha.