Az indulat a gyengeség legerôsebb fegyvere, ami olyan, mint a füst... ha felé fordulsz és beszívod, akkor fulladozol, de ha háttal állsz neki, csak megnéz magának, lehet, hogy próbálkozik még utat törni, megkísérteni... de ha szelíd maradsz, gyorsan eltûnik...
A régi sebekben, elfojtott érzésekben és fájdalmakban lévô erô az egyik legnagyobb tartalékod, ha elôveszed, feldolgozod és a belôlük felszabaduló energiákat magad mögé állítod...
Kitartás a cél érdekében – Te csak haladsz az utadon, teszed a dolgodat békésen, és egy embertôl - akiben még ráadásul meg is bízol – kegyetlen támadás ér...
Fogd fel egy feladatnak, próbatételnek, felkérdezésnek, ha úgy tetszik, ami azt szeretné tudni, hogy vajon mennyire hiszel abban ami felé elindultál... Ne haragudj rá, köszönd meg neki, hisz ô csak egy szereplô a Te filmedben, még hálás is lehetsz érte, hiszen egyre világosabb lesz számodra az elkötelezôdésed, és így újból megleled a kezdeti lendületet...
Van bennünk egy természetes ösztön, ami arra késztet, hogy mindig menjünk elôre, haladjunk, jobb esetben még fejlôdjünk is ez által.
Ez mind rendben van, de mi lesz a régi, hátrahagyott, rendezetlen ügyekkel? Azokkal, amelyek arra ösztönöztek, hogy más legyen, mert ami van vagy nem elég, vagy nem elég jó, vagy amolyan „nemszeretem” állapotot adnak ki magukból.
Az eheti I Ching üzenetének energiája most ezt a tulajdonságunkat szeretné egy kicsit felpiszkálni, elgondolkoztatni a régi dolgainkon, reakcióinkon. Tanácsod ad, hogyan csináljuk, mit tegyünk, mihez nyúljunk annak érdekében, hogy ne hagyjunk hátra olyan sallangot, ami feltör, mint a gejzír, pont akkor, mikor azt gondoljuk minden rendben van, közel a cél, már csak egy lépés. És akkor beüt valami régrôl visszatérô dolog... Ez a valami az, amit hátrahagytunk, amirôl nem akartunk tudomást venni, amirôl azt hittük, ha nem látjuk, nem létezik. Lehet ez bármi, érzés, félelem, kétség...
Ha szeretnél kilépni egy olyan körforgásból, ami az életedben ismétlôdôen visszatér, Te pedig minden alkalommal majd belehalsz... vagy felszabadítanál olyan érzéseket, amit eddig csak dugdostál egyre mélyebbre, de érzed, hogy a háttérbôl is szívja a véredet, nem hagy szabadon élni... vagy „eltüntetnél” embereket, akikhez már nem is tudod, hogy miért kötôdsz, mert érzed, hogy csak lehúznak, akkor a héten erre kapsz hatalmas segítséget, helyzeteket és idôt (!) hogy megold, hogy elengedd végre, hogy szárnyalhass tovább felfelé...
És hogy mit tegyél?
Egyszerû: Ne állj ellen semminek, ami (nem csak a héten) feljön belôled, hagyd, hogy had élje ki magát, létezzen, legyen.
Szar érzés lenne? De mennyire! Minél szarabb lesz, annál jobb lesz – egyensúly van :)
Félelmetes lenne? Rosszabb, mint egy horror film, viszont azt is élvezi valaki valamiért, tehát van benne jó is, csak Te nem tudod, hogy mi az, ha nem szereted.
Mardosna belülrôl? Igen, nagyon, és fog is még, de eddig is ezt tette veled, ott lenn mélyen, csak hermetikusan lezártad a helyet, ahol mindez történt. De a károk ott vannak. Allergiában, betegségben, élethelyzetekben, egy emberben a környezetedbôl, akivel állandó konfliktusod van...
Szánj most rá egy kis idôt, ülj le, csukd be a szemed, vagy bámulj kifelé, mindegy hogy csinálod, hogy milyen formában nyitod ki az elrejtett, régi, undok érzéseid ajtaját.
Nem mondom, hogy ne félj... ha félsz, akkor félj, mert pont az a lényeg, hogy amit érzel, érezd, had szóljon.
Szomorú vagy? Legyél, akkor ne mondj mást bármilyen okból, fôleg ne büszkeségbôl annak, aki megkérdezi, és ami a legfontosabb, ne mondj mást MAGADNAK! Ha kell, vonulj el, ne lássanak, de ha észreveszik, ne mondj mást, mint ami van.
Mond azt, ami belôled jön, ami benned van, mond azt, ami Vagy abban a pillanatban.
Harag van benned? Akkor haragudj! Ha kell, törj, zúzz, csak engedd meg a haragodnak, hogy éljen... persze ne tetézd a karmádat azzal, hogy bántasz másokat, mert ez csak a Te ügyed, Te érzésed, Te haragod. Ne vetítsd ki senkire.
Érezz, régrôl, a jelenbôl, belülrôl. Ez a dolgod a héten, és erre jönnek emberek, helyzetek, megélések.
Milyen vagy? Mi van mélyen? Mi van lelked ajtaja mögött?
Nyisd ki a szívedet, had jöjjön, hisz mindez Te vagy! Nem kell másnak lenned, mert akkor borul majd minden, idô kérdése. És ha nélküled borul, már nem lesz az ajtó kulcsa nálad, egyszer megtelik a raktár, és jön a láva.
Ismersz olyan embert, akit megváltoztatott egy betegség? Más hozzáállás, más nézôpont, más értékek és fontossági sorrend... Ne veled történjen, inkább tanulj belôle.
Tudd, hogy ha nálad még nem tört fel semmi, a világ legszerencsésebb embere vagy, mert a kezedben a döntés és ezzel a lépés is.
A feladat egyszerû: Nézd meg mit dugdosol, küldj rá fényt, hogy jól lásd, és hagyd, hogy kiélje magát.
És hogy megtörténik-e? Hogy mi lesz? Erre Buddha egyik legfontosabb tanítása a válasz: „A Világ állandóan változik, semmi sem lesz ma olyan, mint amilyen tegnap volt, holnap a ma már csak emlék marad. A Változás az egyetlen, ami örök és örökké változatlan.”
A keleti kultúrákban az érzéseket virághoz hasonlítják. A Lótusz a legismertebb szimbólum erre.
Egy magból sarjad, amiben már benne van minden amivel bír, nem vetheti le, pontosan meg van, hogy mivé válik... és fejlôdik, kinyílik, kibontakozik... ÉL... kiadja magából az összes gyönyörûséget, tulajdonságot, (legyen az bármilyen) kiteljesedik... majd amikor ez megtörténik, van egy pont, a növekedés végpontja, ahonnan meg nem állva, rögtön elkezdôdik az összehúzódás, a virág lassan, fényét vesztve elmúlik.
A keleti emberek tudják, hogy ez a folyamat Törvény, a Változás Törvénye. Minden változik, semmi sem marad olyan, mint amilyen az elôzô pillanatban volt, születés élet és halál egy soha meg nem álló folyamat.
Csodálják a virágot, csak hagyják, figyelik, gyönyörködnek benne, megtapasztalják a szépségét, vagy a szúrósságát, minden tulajdonságát, nem akarják megállítani a rendet, nem akarnak beleavatkozni, megváltoztatni. Az elszáradt virágot visszakomposztálják, segítve a következôt, hogy az még teljesebb lehessen.
Az érzéseiddel ugyanez a helyzet, mindig változik, és ez így van jól.
Ha tetszik, amit érzel, hagyd, ne akard megállítani, éld meg, mint a virág a ragyogását.
Ha nem tetszik, amit érzel, hagyd, ne akard sürgetni, éld meg, mert akkor kiteljesedik, és hamarosan elmúlik, poraiból segítve a következôt, ami felbukkan.
Amikor nem engeded kiélni magadból, azt, ami valójában vagy legyen az számodra pozitív, vagy negatív élmény, az olyan, mintha lefagyasztanád, a fiókba tennéd, vagy megszárítanád a virágot. Megtartod, de nem természetes formájában... belepik a molyok, porosodik, büdösödik, ôrizve azt, ami abban a pillanatban kapcsolódott hozzá.
Te csak sajnálod, sopánkodsz, és még mélyebbre temeted....
Itt az idô, hogy lelked tökéletes kertésze legyél, hogy hagyd végre a folyamatos fejlôdést, az Isteni rendet, az örök változást megtörténni az életedben.
Az elkövetkezendô napok másik és nem kevésbé fontos üzenete, vagy inkább figyelmeztetése, hogy viharos hét következhet kívül és belül, ha most engedsz az indulatnak. Akár annak, ami benned van, akár mások indulatának.
Ami benned van, azt könnyebb lesz kezelni, mint a másik ember indulatát. A sajátodat, hagyd, had éljen, és ahogy jön, el is múlik... errôl szól az elsô üzenet :)
A másik ember indulatához viszont nincs hozzáférésed. Az jön, mint a füst, kegyetlenül, mardosóan, és a héten néha bele-bele szippantasz még akkor is, ha nem veszel levegôt, valahogy bejut. Ez a füst most sunyi, nem látszik, viszont bekapcsolja benned is a hozzá hasonló katalizátorokat. Viszont tudd, hogy mindezt azért, hogy ezzel is téged segítsen. Tudom, hülyén hangzik, ha valaki azt mondja, örülj, ha bántanak, akkor is, ha nem szereted a szexualitás ezen módjait, de így van. :) Ne haragudj arra, aki indulatos, inkább figyeld mi történik benned. Mi az, amit kivált belôled? Mi az, amit elôhoz, ha nem zárod el még mélyebbre? És innen újra vissza az elsô részhez... éld meg, amit a másik kihoz belôled. Nem csak az örömtelit, hanem azt is, ami nem annyira kellemes. Magadban, csendesen, vagy hangosan, ahogy jól esik, de nem visszadobva, hanem felismerve valami újat magadban.
Nagyon szélsôséges hét vár ránk. Pillanatok alatt változhat meg minden, pozitívból lehet negatív, és fordítva. Most nem kell helyzeteket uralnod, ha mindent irányítani szeretnél, kudarc lesz a vége. Helyette nézd, hogy ez a hullámvasút mit okoz, hányingert, vagy adrenalin löketet. Ha hányingert, akkor ki kellene dobni ami benn kavarog. Ha adrenalinlöketet, akkor a felszabaduló hormonjaidat kellene megfelelôen életed szolgálatába állítanod. - Lásd ismét a fentieket :)
A Jin és Jang elv a héten maximálisan életre kel – a két pólus most egymásnak feszül. Teret akar hódítani az erôteljes Jang energia az ugyanolyan erôs, de más hozzáállású szelíd Jin ellen. Nem azért, hogy szívj egész héten, hanem azért, hogy megismerd azokat az erôket, amik a háttérbôl benned dolgoznak, és legalább ráérezz nagyjából arra, hogy tudod harmóniában tartani ôket.
A Jin és Jang barátok, nem léteznek külön-külön. A legnagyobb segítôi egymásnak. Nem harc ez, hanem egy barátságos mérkôzés, ahol nincs gyôztes, nincs vesztes, ahol nem az eredmény számít (az már rég meg van), hanem az, hogy Te is részt veszél ebben az egészben.
És hogy a pályán, vagy a kispadon... Rajtad múlik... Te döntesz.
Kívánom, hogy a következô napokban jöjjön elô belôled annyi eltemetett sallang, amivel elbírsz úgy, hogy a hét végén már csak mosolyogsz mindenen, és csak azért fogod a fejed, hogy miért is nem elôbb...
A I Ching könyve mellett köszönet ezekért a gondolatokért egy olyan Embernek az életembôl, akivel egy családhoz tartozunk már életek régóta, akivel együtt és egymástól tanulunk, mert a feladatunk mindig azonos, de az Élet van annyira kegyes, hogy más helyzeteket ad mindkettônknek... az enyémet ô érti, az Övét pedig én...